Érdekességek New Yorkról

- Az első New York-i taxivállalatot 1907-ben alapította John Hertz. Az alapító egy tanulmányban olvasta, hogy a sárgát a legkönnyebb észrevenni, ezért festette autóit erre a színre. New York-ban jelenleg kb. 13 000 sárga taxi cirkál, összesen évi másfél milliárd kilométernyi utat megtéve. Az autók legtöbbje évek óta a hatalmas Ford Crown Victoria, mely kocsik több mint 20 liter benzint fogyasztanak 100 km alatt.

- A színházairól híres manhattani utca, a Broadway eredeti neve Wiechquaekeck Trail - az európaiak megérkezése előtt indián kereskedelmi útvonal volt.

- New Yorkban közel 10 200 km úthálózat, 9 250 km vízpart és 753 híd vagy alagút található.

- Itt található a világ legnagyobb katedrálisa, a St John the Divine (11 200 négyzetméter), a világ legnagyobb tőzsdéje (évi 5,5 trillió USD forgalommal) és a világ legnagyobb áruháza, a Macy`s (500 000 különböző áru található 195 000 négyzetméternyi alapterületen).

- A Brooklyn Bridge megépítésekor - 1883-ban - a város legmagasabb épülete és a világ leghosszabb függőhídja volt - ma csupán a 66. a sorban. Ez volt az első híd a világon, melyen elektromos világítást alkalmaztak.

- A hollandok nagyjából 24 USD értékű áruért vették meg Manhattant az őslakos indiánoktól. A sziget első neve New Amsterdam volt.

- Egészen rövid ideig (1789-1790) New York volt az Egyesült Államok fővárosa. George Washington elnöki beiktatása is itt történt.

- New York lakosainak közel fele nem angolul anyanyelvű, 36%-uk nem az USA területén született. Ebben a városban található a nyugati félteke legnagyobb kínai kolóniája.

- A Central Park (3,41 négyzetkilométer) területe nagyobb mint Monaco (1,93 négyzetkilométer).

- A Wall Street-i Federal Reserve Bank a világ aranykészletének negyedét őrzi, trezorjai 25 méterrel a földfelszín alatt találhatóak.

- 26 vonalon 6200 metró kocsi fut New Yorkban. A metrót egy átlagos hétköznapon több mint ötmillió utas használja. Összesen 468 állomása van, teljes útvonalhálózata 1 355 km - ez a világ leghosszabb, és legtöbb állomással rendelkező metrórendszere. Egyedülálló módon a nap 24 órájában közlekedik. A metróban játszó utcazenészek komoly művészek, akiket meghallgatásokon válogatnak ki.

- A lakosság nagy része a metrón egészíti ki az otthoni alvást. Ez tulajdonképpen érthető, hiszen mi is kb. 40 percig utazunk Brooklynból Manhattan központjába, és ha valaki ezt a távot mondjuk naponta kétszer megteszi, értékes másfél órával többet aludhat, mintha csak utastársait bámulná ez idő alatt. Persze vannak, akik hasznosan szeretik eltölteni az időt, ők például tanulhatnak útközben a laptopjuk segítségével, mint ahogy azt a reggel látott nő tette.

- Évente több mint 250 filmet forgatnak a városban - ezt azt jelenti, hogy a reklámokkal, videoklippekkel együtt összesen 40 000 alkalommal találkozhatnánk New Yorkban kamerákkal.

- Az Egyesült Államok 25 legnagyobb városa közül New Yorkban a legalacsonyabb a bűnözési ráta - ez 2005 óta igaz.

- New Yorkban több 18 600 étterem és egyéb "vendéglátó-ipari egység" található (ebből 4000 utcai árus) - egy 2006-os felmérés szerint egy vacsoraért átlagban 40USD-t kell fizetni.

- A Greenwich Village-i Washington Square Park eredetileg temető volt: a sárgaláz áldozatait temették ide. -

- Queensben található az USA legnagyobb temetője - a Calvary Cemeteryben közel 3 millió ember nyugszik.

Évertékelő

Ilyet még nem csináltam, de ami késik nem múlik: utazási évértékelő. 

Kezdjük a legfontosabbal. 2013-ban 10 országban és 1 területen jártam: 

• Olaszország (2x)
• Marokkó
• Gibraltár - nem külön ország - ezt tekintem a különálló területnek
• Spanyolország (2x)
• Azerbajdzsán
• Irán
• Irak
• Törökország
• Szlovákia (2x)
• Ausztria
• Amerikai Egyesült Államok. 

Megjegyzés: a dőlttel szedett országokban nem jártam előtte.

Olaszországban kétszer is megfordultam; mind odafelé, mind visszafelé Milánón keresztül mentünk Marokkóba. 

Spanyolországban is kétszer jártam. Előbb egy rövidke időt (Sevillában) - illetve visszafelé Gibraltárt is útba ejtettük egy pár óra erejéig - majd egy hosszabbat is eltöltöttem ott. Erről sajnos nem készült blog - nem is tervezem -, de nyáron végiggyalogoltam az El Camino zarándokúton. 650 km-t tettem meg 23 nap alatt Logronoból Santiago de Compostela-ig. 

Utána rögtön következett az 5 hetes nyári utam: előbb 7 nap Azerbajdzsánban, majd 19 nap Iránban. Egy hetet töltöttem el Iraki Kurdisztánban, és végül hazafelé 2 napot Törökországban. 

Előbb szeptember végén menten ki 2 napra Eperjesre, aláírni az egyik ösztöndíjam szerződését, majd rá nem sokkal újra Szlovákia felé vettem az irányt, hogy részt vehessek Dorival az I. Nemzetközi Sörcikkgyűjtő Világtalálkozón. (Utóbbiról lesz majd blog, az elsőről nem). 

Októberben, pont a 23-ai nemzeti ünnepen Bécsbe tettem látogatást. Ez volt a 12. bécsi utam, de ez most szigorúan szakmai jellegű volt. Vagyis napközben az volt. A PhD disszertációmhoz gyűjtöttem anyagot a könyvtárakból, valamint a Numizmatikai Tanszék egyik professzorával konzultáltam a kutatási tevékenységemről. Az estét pedig a bécsi mikrósörfőzdék látogatásával töltöttem.

Novemberben "meghódítottam" az Egyesült Államokat. A KLM szeptemberi akcióját kihasználva 9 napot töltöttem el 3 nagy városba: New York, Philadelphia és Washington. 

Statisztika:
repülések száma: 18
- 12 nemzetközi és 6 belföldi
- 9 európai, 5 ázsiai, 3 észak amerikai, és 1 afrikai
repült órák száma: 48 óra 10 perc
repült km: 30.278 km (0,8x-or, tehát majdnem körberepültem a Földet)
külföldön töltött napok száma: 92 nap

Összességében elmondhatom, hogy jól sikerült a 2013-as év is. Nem panaszkodhatok. Amit tudtam, mindent kihoztam az utakból. Olyan helyekre jutottam el, amikről előtte - de még csak év elején sem - álmodtam, vagy gondoltam valaha, hogy eljutok. Sok új barátot szereztem ezen utak alatt, akik közül jó párral a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére a 2014-es év is jól indul, már vannak lekötve utak, de hogy mik, az legyen meglepetés.

UI: akit érdekel, itt elolvashatja az egyes utakról készült leírásokat:
(az országra kattintva bejön az adott post)
Olaszország
Marokkó
Gibraltár
Spanyolország
Azerbajdzsán
Irán
Irak
Törökország
Ausztria
USA

Érdekességek Iránról

Irán (perzsául ایران), hivatalos nevén az Iráni Iszlám Köztársaság (perzsául جمهوری اسلامی ایران), régebbi elnevezéssel Perzsia.

Államformája iszlám köztársaság; melynek élén az ajatollah, mint vallási vezető áll.

A legfőbb hatalom Istené, tehát az iráni rendszer elnöki teokratikus köztársaságként értelmezhető. Irán legmagasabb rangú vallási és politikai személyisége a Legfelsőbb Vallási Vezető (ajatollah). Politikai értelemben a második helyen a kormány élén álló köztársasági elnök található; személyét titkos szavazás útján választják négy évre. Iránban miniszterelnök nincs. Ottjártunkor nevezték ki az új választás utáni minisztereket.

Nemzeti mottó: استقلال، آزادی، جمهوری اسلامی - Eszteglál, ázádi, dzsomhuri-je iszlámi - „Függetlenség, szabadság, iszlám köztársaság”

Népessége kb. 65.500.000 fő

Hivatalos nyelv: perzsa (fárszi)

Népek: perzsa 51%, azeri 24%, kurd 7%, giláni 4%, mázenderáni 4%, arab 3%, lur 2%, türkmén 2%, beludzs 2%, egyéb 2% (bahtiári, kaskáj, örmény, stb.)

Vallások: síita iszlám 89% (államvallás), szunnita iszlám 9%, keresztény (nesztoriánus, örmény, római katolikus és protestáns) 1%, egyéb 1% (államilag elismert vallások (ahl al-Kitáb, Könyv népe): judaizmus, zoroasztrizmus,mandeizmus és kereszténység)

Írásrendszer: arab ábécé (egy módosított változata)

Zászló

Az iráni iszlamista forradalom egyik következménye az volt, hogy a vízszintes trikolórt vallási szimbólumokkal egészítették ki. A zászló közepén látható embléma arab betűkből áll, négy félhold alakú és egy egyenes vonalkából tevődik össze. Az embléma öt része az iszlám öt alapelvére utal, és együtt az Allah (Isten) szót alkotják.

Címer

A címer egy kard, illetve négy szimmetrikusan elhelyezett félholdból áll. A kard fölötti jel, a „tasdíd” a fokozás jele. A jelkép Allah szimbolikus megjelenése és megjeleníti az ember Allah felé történő felnövését és fejlődését. A címer öt eleme az iszlám vallás öt alapelvét is jelképezi. A négy félhold mutatja a hold négy fázisát, jelképezve az iszlám hűség állandóságát. A kép a zászlón vörös színű.

Himnusz

A سرود ملی جمهوری اسلامی ایران (Szorud-e melli-je dzsomhuri-je iszlámi Irán), melynek zenéjét Haszan Rijahi szerezte, szövege több szerző műve. 1990-ben váltotta fel Irán himnuszaként a Khomeini ajatollah idejében használt Pájande Bádá Iránt.

Pénz

Irán pénzneme a riál. 1 U$ 2013. augusztusában kb. 34.000 IRR. Azonban, hogy bonyolultabb legyen a helyzet, és ne keljen olyan nagy számokat mondani, a riál tizedét is használják: a tomant. Így sokszor csalóka volt, hogy az árak miben vannak megadva. Összességében olcsó országról van szó. Én a 3 hetes út alatt összesen 400 USD-t költöttem.

WC: guggolós, de sokkal tisztábbak, mint Európában. A toalettpapírt, mint olyat, nem mindenki használja, ha igen, akkor is kizárólag arra, hogy megszárítkozzanak. Ugyanis mosakodnak, kedves Európa! A bidé helyett azonban egy csap van a budi mellett egy zuhanyzócső-szerűséggel, amit nagyon kényelmes használni, hiszen a fej kifejezetten erre van kitalálva.

Elképesztően jól vezetnek. Dugó nem nagyon van, és bár az utak tele vannak, mégis haladunk. Sosem láttam vagy hallottam karambolról, de az autók közti távolság maximum 1 cm. A közlekedésről lásd részletesebben Dani blogját.

Iránban nagyon tetszettek a mecsetek. Csodálatosak, némelyikük meglepően hatalmas, dominálnak a kék árnyalatai, a stílus teljesen egyedi, más, mint a Közel-Keleten. Korábban soha nem láttam síita mecsetet, és nem tudom, hogy mind ilyen stílusú, vagy ez kizárólag Iránra specifikus. A kőfaragványok, a mozaikok, az építmények hangulata lenyűgözött, akárhány mecsetbe is néztünk be. Az Iszfahan kolosszális terén álló mecsetek meghatározott távolságból olyanok, mintha mesekönyvek illusztrációi lettek volna, főleg a mögöttük álló méltóságteljes és egyben misztikus hegyekkel.

És hogy milyenek az irániak? Kifejezetten diszkrétek és elképesztően barátságosak, ráadásul nem nyálas jelleggel, mint egy-két egzotikus országban. A fiatalok feltűnően lelkesen kerülnek kapcsolatba külföldi turistákkal, de nem nyomulnak idegesítően.

Itthon persze megkérdezték tőlem, hogy mi tetszett a legjobban. Mindenekelőtt az emberek kedvessége, közvetlensége, nah meg az iszlám építészet, művészet.

Érdekességek Iraki Kurdisztánról

A huszonkétmillió kurd a világ egyik legnagyobb olyan nemzete, amely nem önálló állam keretei között él. Kurdisztánt jogilag nem ismerik el, politikai határai nem léteznek.

Kurdisztán nem definiált, hegységekkel tagolt régió Törökország, Irak és Irán határvidékén, amely kis mértékben Szíriába ésÖrményországba is átnyúlik. Több népcsoport lakja, mindenekelőtt kurdok. Kurd szervezetek évek óta küzdenek politikai és katonai eszközökkel a kurd autonómia kivívásáért vagy egy kurd állam létrehozásáért. A vidéken más etnikai csoportok is küzdenek autonómiáért vagy önállóságért, többek között az asszírok, szírek és kháldeusok. Ezen csoportok érdekei sok esetben megoldhatatlan területi konfliktusban állnak egymással, és az itt található kőolajkincs hasznát a kurdokkal megosztani nem kívánó kormányok érdekeivel. A kurd területeken osztozó államok, mindenekelőtt Törökország (mindmáig) és Irak (a 2003-as második öbölháború lezárásáig) gyakran igen kemény és kegyetlen eszközökkel küzdenek (küzdöttek) ezen őshonos kisebbségek minden önállósági törekvésével szemben.

A területet lakó kurdok számát 40 millió környékére becsülik, ebből a török Kurdisztánban lakik körülbelül 10 millió, az iráni részen 9 millió, az iraki részen körülbelül 6 millió és a szíriai részen körülbelül 1,7 millió. Örményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban és Libanonban

körülbelül félmillió kurd lakik.

Az iraki Kurdisztánban élő kurdok az Öbölháborút követően önállónak nyilvánították magukat, de az iraki támadás elől közel két és fél millió kurd menekülni kényszerült, a legtöbbjük Iránba és Törökországba. Ez a tömeges menekülés és a közelkeleti helyzet destabizlizálódásától való félelem miatt az ENSZ és több nemzetközi szereplő a nemzetközi béke és biztonság iránti fenyegetésként fogták fel a helyzetet. A Biztonsági Tanács 688 számú határozatában ENSZ-csapatoknak a területre küldéséről döntött, hogy ott létrehozzon és fenntartson egy nyugodt zónát. Az iraki Kurdisztánban az arab és a kurd nyelv is használatos. A kurdok rendkívül büszkék a kétnyelvűségre, ezzel is jelzik, hogy Kurdisztán Irak része akar maradni, és a kurdok nem törekszenek függetlenségre. Kurdisztán tulajdonképpen már független ország, a területen évtizedek óta nem járt iraki katona vagy rendőr. A kurdok nem sietnek az önállósodással. Tudják, hogy egy független Kurdisztán számukra is káros folyamatot indíthat el a térségben. Irak részeként, ám a legmagasabb szintű autonómiát élvezve egyelőre jobban érvényesíthetik az érdekeiket.

Az iraki kurdok Irak, Irán, Szíria, az USA és Törökország között egyensúlyoznak egyelőre sikeresen. A hivatalos álláspont szerint Kurdisztán mindaddig Irak része marad, amíg az ország demokratikus föderáció, és amíg Bagdaddal lehetséges a párbeszéd. Az egységes Irakról hangoztatott szólamok mellett azonban fontos szempont lehet az is, hogy iraki zászló alatt könnyebb az élet a Közel-Keleten. A kurdok szomszédait az önálló Kurdisztán gondolatától is a rosszullét kerülgeti. Az önállóságról ezért hivatalosan senki sem beszél, a színfalak mögött azonban lassan új állam születik. A nemzetet összekovácsoló tényezők egyike a közös tragédia, a kurd népirtás.

A kurdok Irak és Irán véres háborújában az iráni erők oldalán szálltak harcba, és ezzel végérvényesen magukra haragították Szaddám Huszeint. Az iraki hadsereg kegyetlen megtorló akciójában, az Anfal hadműveletben kurd források szerint 182 ezer iraki kurd vesztette életét. A lakosság egy részét sivatagi gyűjtőtáborokba terelték, és a kurd falvak és városok rombolása is a bosszú része volt. Az iraki kurdok szenvedésének jelképe Halabja városa. Szaddám Huszein itt vetette be a civil lakosság ellen a Tabun nevű gázt, amely mintegy 5000 ember halálát okozta percek alatt 1988 tavaszán. A városban a főleg gyerekek és nők maradtak a támadás idején, a férfiak az iraki hadsereg ellen harcoltak. Az iráni határnál fekvő település zarándokhellyé vált. Kurdisztán idén az Anfal 25. évfordulóján az áldozatokra emlékezett.

A kurd lakosság izgatottan várta a választásokat, mivel ez az első alkalom, hogy a két legfontosabb párt, a Kurdisztáni Demokratikus Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) egymással szemben méretteti meg magát - a korábbi választásokon közös listán indultak.

A mintegy hárommillió kurd 1129 jelölt közül választhat, akik az autonóm területi törvényhozás 111 helyéért versengenek. A mandátumok 30 százalékát a nőknek tartják fenn, 11 széket pedig a vallási és etnikai kisebbségeknek, a keresztényeknek és a türkméneknek.

Érdekességek Azerbajdzsánról

- Kezdjük a legfontosabbal: Azerbajdzsán szerintem drága. Mindent elárul, hogy az azeri manat-ot egy az egyben váltják az euróval. (1 AZN = € 1).

- Bakuban még mindig státusz szimbólum az autó: minél nagyobb, hatalmasabb autó. Rengeteg a luxus járgány, de azok is mind full extrásak. Kis teljesítményű autót nem igazán látni.

- Ellenben a vidéken egészen más kép fogad: ott a Ladák és hasonló társaik dominálnak.

- Bakuban a taxikat Angliából „lopták”: ugyanolyan taxik járják az utat, mint Londonban, csak itt lilára vannak festve.
- Az ország fejlettségét jól mutatja, hogy a Baku belvárosában a luxus áruházaktól (Armani, Hugo Boss, Zegna, stb.) kezdve, a szállodákon át (Four Seasons, Hilton), minden képviseli magát.
- Hasonlóan jelen vannak a "nyugati" étteremláncok is. A világ legnagyobb, 1600 m2-en elterülő KFC gyors étterme Bakuban nyílt meg a közelmúltban. A világ 120 országának 18.000 KFC franchise étterme közül a bakui a legnagyobb.
- Minden belépő 2 manat, azaz kb. 600 Ft. Legyen szó UNESCO világörökségi helyszínről, vagy egy egyszerűbb múzeumról. 

- Az olaj révén rengeteg fejlesztés folyik a városban. De ahogy az autóparkban, úgy az életmódban is érződik a különbség a főváros és a vidék között.

- Államforma: köztársaság, de valójában elnöki hatalom van. A jelenlegi elnök, Ilham Alijev, a korábbi nagy Heydar Aliyev fia.

- Az országban elég sűrűn helyezkednek el Heydar Aliyev idézetek. Sajnos nem értettük őket, de gondoljuk, hogy az öreg elnök egy-egy jelentősebb mondása olvasható.

- Himnusz: 

- Zászló: 

- Címer: 

- Mind területre, mind népességre kb. megegyezik Magyarországgal: 86.600 m2 és 9,1 millió fő. (Magyarország: 93030 m2 és kb. 9,8 millió)

 - A függetlenség (1991) első éveit beárnyékolta az örményekkel vívott háború Hegyi-Karabahért. A terület sorsa az egész Kaukázusra kihat. Kb. 30.000-en haltak meg és 60.000-en sebesültek meg a hegyi-karabahi háborúban. A helyzet érdekessége, hogy Örményország igényt tart az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területén lévő, többségében örmények lakta Hegyi-Karabah tartományra. Emiatt az örmény-azeri határ zárva van, nem ritkán fegyveres összecsapásokra is sor kerül. Az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah helyzetéről folyó vita egyik érve, hogy ez volt az utolsó örmény hercegség, amely autonómiával rendelkezett. Azerbajdzsán álláspontja, hogy akinek az útlevelében karabahi pecsét van, nem léphet be az országba, mert illetéktelen határon lépett be Azerbajdzsán területére. Kizáró ok a belépésre. (Hegyi-Karabah államiságát csak három másik korlátozottan elismert állam: Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság ismeri el).
- A háború következménye még, hogy Nahcsiván (teljes nevén: Nahcsiván Autonóm Köztársaság) elszakadt az országtól. Ez Azerbajdzsán exklávéja, vagyis  térben elszakított, különálló területdarab. Közvetlen határátkelő nincs, csak légi úton, illetve Iránon lehet megközelíteni.

A piros terület Nahcsiván.

Nahcsiván neve örményül annyit tesz: „az alászállás helye”, mivel itt szálltak alá a szomszédos Ararát hegyén megfeneklett bárkából Noé és fiai a Föld minden állatával.
- Az azeriek rengeteg teát isznak. Szinte a nap bármely szakában képesek inni.
- Az azeri konyha: a kaukázusiak közé tartozik, rengeteg nagyon jó minőségű zöldség és gyümölcs és talán még jellemzőbb a hihetetlen mennyiségű fűszernövény, ami az étkezés elmaradhatatlan része. Előételnek mindenféle zöldséget, sajtot, joghurtot, padlizsánkrémet hoztak.

A főétel volt a bárány vagy/és csirke. A bárányhús az azerbajdzsán konyha alapvető húsfajtája. Szinte nem volt olyan ebédünk/vacsoránk, hogy bárányt ne szolgáljanak fel.

Volt csirke is, de arra sokszor és sokat kellett várni. Italnak vodka és sör a legnépszerűbbek.

Érdekességek Marokkóról

Előzmény
- Marrakech

- Elő-Szahara

- Casablanca

- Rabat

- Meknes

- Volubilis & Moulay Idriss

- Fes
- A három királyságban
- Milánó és a hazaút

- Kezdjük a legfontosabbal: mindenért fizetni kell. Semmi sincs ingyen. Majdnem, hogy még a levegő sem :D Ha valaki azt mondja Neked, hogy „Sir, it’s free”, nah abban biztos lehete az illető, hogy FIZETNIE KELL a végén valamennyit.

- Minden guide-nak van egy „állítólagos” testvére, rokona, aki épp mindig a környéken jár, és figyel

- Fehér ember = tejős tehén. Ez szerintem mindent elmond.

- Négy királyi város van az országban. Sorrendben: Fes – Marrakech – Meknes – Rabat. A királynak mindenhol van palotája, de egyik sem látogatható.

- Mindössze két mecset áll nyitva a nem muszlimok előtt. A casablancai II. Hassan nagy mecset, és (sorry, a másikat elfelejtettem azóta :D )

- Négy berber nép él az országban. Ezek a csoportok lényegében a királyi városok köré csoportosodnak. Négy különböző nyelvet beszélnek, de nemrég a közös berber nyelvet újra kezdték tanítani az iskolákban

- Nagyarányú zsidóság él az országban. Az egyik legjelentősebb Meknesben van.

- A nemzeti mottó: الله، الوطن، الملك (Allāh, al Waţan, al Malik = Isten, Ország, Király)

- Az ország zászlaja egyszerű: piros alapon ötágú zöld csillag, mely az iszlám öt alappilérét szimbilizálja.

Marokkó zászlaja

Marokkó címere

- Államformája:  1996 óta Marokkó államformája alkotmányos, demokratikus és szociális monarchia (alkotmányos monarchia). A király arcképével mindenhol lehet találkozni. Utcán, hivatalos helységekben, de még a vasútállomásokon is kint van.
- Marokkót elkerülte a 2011-ben kirobbant "arab tavasz" hullám. Itt nem voltak olyan felkelések, tüntetések, mint Líbiában vagy Egyiptomban.

VI. Mohamed

- Marokkó himnusza

- Az ország 98%-a muzulmán vallású; de enyhébb, mint pl. keletebben. A nőknél azt figyeltük meg, hogy a fiatalabb generáció nem hord csadort, csak az idősebb korosztály – a városokban. Vidéken mindenki hordott. Ott jobban tiszteletben tartják még a vallást, és nem modernizáltak annyira, mint a városokban.

- Az üzleti élet és az ipar központja Casablanca, egyben jelentős kikötő is. Rabatban székel a kormány. Tanger a legjelentősebb kikötőváros; az átjáró Marokkóból Spanyolországba. Fez kulturális és vallási központ, a dominánsan „berber” Marrakech a fő turistaközpont.

- A hivatalos nyelv az arab, de szinte mindenki beszél franciául, és berberül is. A berbert a délebbi országrészben használják elsősorban. Ha valaki tud, beszéli a franciát, az megkönnyíti az utazást. Ugyanis angolul elvétve beszélnek. aki beszél, abban biztosak lehetünk, hogy csak lenyúlni akar :S

- A vonatok tiszták, kényelmesek és pontosak. Hasonlóan az állomások is. A nagyobb városok össze vannak kötve, de a pl. a déli területek csak busszal érhetők el. (Marrakech – Dakhla 24 óra busszal). Van belföldi repülő is (Royal Air Maroc), de nem a legolcsóbb. Busz olcsóbb, de hosszabb. Ez pénztől függ, hogy ki hogyan utazik. Jelenleg nagy sebességű vonalat létesítenek francia segítséggel és mintára. 

- Minden belépő 10 Dk, azaz kb. €1. Legyen az egy „sima, egyszerű” múzeum, vagy UNESCO helyszín. Igaz, bent ellepnek a guide-ok, és ha mindenhol kér vagy kérne az ember vezetőt, akkor a gatyája is rámenne. A medinák bejárásához szerintem ajánlott. Utóbb Fesben is ezt tettem volna.

- Angolul csak egyedül Fesben volt kitáblázva, hogy mi micsoda. Amúgy csak franciául és arabul voltak a feliratok.

- A turistainformációk nagyon rosszak. Turisztikai központ – ami azért Európában alap, de még Ázsiában is megszokott volt – itt nem találkoztunk.

- A legegyszerűbb módja az információjutásnak – anélkül, hogy fizetni kelljen valakinek –, ha más turistától kérünk segítséget. Azok nem vernek át, és még feltehetőleg angolul is tudnak. Kivéve az a két olasz nő, akikkel a szaharai túrán találkoztunk, és olaszon kívül semmilyen egyéb nyelvet nem beszéltek. Elképzelni sem tudom, hogy hogy tudtak így utazni. De valahogy csak sikerült nekik.

- A gyerekek mielőtt 6 éves korukban iskolába mennek, előtte 4-6 koruk között Korán iskolába járnak.

- Ha nem tudjuk a címet, érdemes taxival menni. De nem a kaffer Mercivel, mert az iránytaxi. Fix tarifája van, és minél többen szállnak be, annál olcsóbb. Általában 7 személyesek. Elől 3, hátul 4 ember.

- Minden városban van Petit Taxi. Ezekkel érdemes menni, de úgy, hogy előre lefixálni az árat. Mivel nyelvi problémák voltak, mi mindig a telefonba írtuk be az összeget, hogy mennyi dirhamra gondolunk. Ha nem sikerült megegyezni, akkor otthagytuk, és próbálkoztunk a következővel.

- Taxi rendelés nincs, hanem az utcán kell itt is leinteni őket. Az autók azonban borzalmas koszosak, és tragacs állapotban vannak. Volt olyan, amelyiknél hátul a bal hátsó ajtón simán kiláttam az úttestre, akkor lyuk volt az ajtón…:)

- A fesi kalandot leszámítva, egyszer sem kerültem, kerültünk bonyolultabb szituba. Egy lenyúlás féle volt; a rabati Medinában, amit írtam is. De igazából nem bántuk meg azt sem, mert tényleg olyan helyekre is elvitt, ahova magunktól biztos, hogy nem mentünk volna – meg se találtuk volna.

- A rendőrök javarészt beszélnek angolul, és segítőkészek is. (Casa-ban pl. a rendőr a bírságolást megszakítva jött oda segíteni és mutatta meg az irányt; látván, hogy térképpel nem leljük a helyes irányt). 

Érdekességek Belaruszról

Amiket tapasztaltam: 

• tisztaság. A város rettentő tiszta, sehol egy szemét, semmi graffiti.
• luxus üzletek sora itt is meglelhetők. Csak néhány példa: Hugo Boss, Ermenegildo Zegna, Louis Vuitton, és még sorolhatnám. Ennyit arról, hogy keletre, egy diktatórikus országba nem engedik be a nyugat termékeit. 
• a belarusszok rettentő büszkék arra, hogy ők három nyelvet beszélnek. Ez a belarusz, ukrán, orosz. Így az európai statisztikákban - bizony a Statisztikai Realizációs Intézetnek itt is van hivatala! - elől állnak. Az más kérdés, hogy a három nyelv lényegében egy és ugyanaz, de papíron külön szerepelnek, így ők is külön számítják. (Az angolt, vagy bármilyen más európai"normális" nyelvet már nem beszélnek). 
• mindenhol építkezések. Bárhova is mentem, belváros, külváros, csak azt láttam, hogy a daruk felállítva, és nagyobbnál nagyobb beruházások folynak. Az építőipar jól megy, és ezek szerint van is rá kereslet. Az építkezések nagyobb része lakás volt.  
• zárjegyes Coca-Coca és termékei. Érdekes volt olyan műanyag-palackos terméket venni, melynek a tetején ott a zárjegy. Hasonlóan, mint az italoknál. Ebből azért jól látszik, hogy mely ország termékeit nem szeretik ennek ellenére. A helyi árakhoz képest drágább is. (Megj: az amerikaiaknak a vízum is drágább. Nekem €60-ba került, míg nekik ugyanez €200... Van különbség). 
• propaganda jelképek: a város tele van mindenféle volt szovjet jelképekkel. Óriásplakátok, jelvények, melyek mind az hirdetik, hogy hol van az ember, milyen rendszer uralkodik, ill. mi az állami politika "hitvallása". (A képek menüben lesznek ezek).azt már csak zárójelben merem megjegyezni, hogy pl. a rendet, tisztaságot, hogyan tudták megteremteni. A belarusz nép ilyen rendmániás, vagy köze van hozzá az államnak? Szerintem mindenki döntse el maga...

• A belarusz himnusz
• innen származik a híres traktor, ami az ország egyik legfontosabb export cikke (Minszk traktor).
• olyan pénzt használnak, amiben nincs fémpénz, csupán papír. (Hatalmas az infláció emiatt)
• utazás: lehet sokan azt gondolták, vagy hitték, hogy ők nem utazhatnak. De el kell, hogy keserítsek mindenkit. Ugyanúgy mehetnek bárhova, igaz, 25. életév felett 3 évig nem adnak útlevelet. De 28 felett már nincs akadálya. Ezt azzal magyarázták, hogy 25 éves korban végeznek az egyetemen, és ekkor áll fent a legnagyobb esélye annak, hogy külföldre emigráljon valaki. Érdekes felfogás.
• Bresztben folytattam beszélgetést az egyik helyi sráccal, aki történelmet tanít a táborban. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ők maguk hogyan élik meg a belpolitikai helyzetüket. Az egy dolog, mi, mint a nyugat, mit tudunk Luksasenkóról és a diktatúrájáról. De teljes más, hogy ha ezt egy helyitől hallom. A válasza az angol so-so, ill. a 2not so bad-not so good”-dal fejezte ki. Kifejtette, hogy ők maguk nagyon is szeretik az elnöküket, semmi baj nincs vele (mert volna mást mondani).

Vannak előnyei, hátrányai:

Hátránynak emelte ki, hogy

• nem mehetnek sehova szabadon
• rendőr állam a mai napig. Mindent és mindenkit lefigyelnek a mai napig

Előnye,

• nincs gazdasági válság. Ez szerintem mindent überel. Sajnos ez egy olyan érv volt, amire nem nagyon tudtam mit felelni. Ebben tényleg igaza volt.
• egyszemélyes uralom, így nem kell megosztaniuk a figyelmet

Ők a politikai rendszerűket nem diktatúraként élik meg. Szerinte a diktatúra szót csak a nyugat találta és kreálta ki, hogy ezzel szorítsa meg Lukasenkót. 1994-ben vette át a hatalmat, és azóta is ő a Belarusz Köztársasági Elnök. Az ország berendezkedése is érdekes. Államformája hivatalosan köztársaság. A diktatúra szót ő nem használná, pont emiatt, mert náluk elnöki köztársaság az államforma. Lukasenkó széles körű támogatottságát az életszínvonal csökkenésének megállításával, a szovjetrendszer szociális vívmányainak fenntartásával érte el. Az ár más kérdés, hogy az Alkotmányt többször is úgy módosították, ahogy az Lukasenkonak megfelel. Így került bele a többszöri újraválaszthatóság.

A diktatúra kifejezést azért „kaphatta” meg Lukasenko, mert minden hatalmat a saját kezébe összpontosított, és a nyugat szerint a népnek nincs beleszólása. Azonban belarusz beszélgetőtársam szerint erről szó sincs: vannak választások, de annyira szeretik az elnöküket, hogy mindig újra megválasztják. Minek változtassanak, ha jó az, amit csinál? Ha diktatúra lenne szerinte náluk, akkor pont a választás nem lenne.

Az ENSZ szerint a Belarusz Köztársaság egy zárt és irányított társadalom, ami ugyan nem diktatúra, de nagyon közel áll hozz. A vezetés mindenesetre autoriter módszerekkel történik. A vezetőt a nép legitimálja, de Lukasenko nem ismeri el sem az alkotmány, sem a törvények korlátozását; rendeletekkel kormányozza országát. A kialakított rendszer sorozatosan vét az emberi jogok tiszteletben tartása ellen is. Fehéroroszország nem ratifikálta a kínzásokról szóló nemzetközi egyezményt sem. A halálbüntetés is életben van méh (ld. minszki metró robbantó ügye). 

Összességében azt tanácsolnám mindazoknak, akik eddig gondolkodtak azon, hogy menjenek-e Belaruszba, hogy MENJENEK! Nyugodt szívvel merem ajánlani. Semmiben sem volt másabb ott utazni – ráadásul én tömegközlekedést vettem igénybe -, mint Európa többi országában. Egyedüli negatívum, hogy nem beszélnek idegen nyelvet, így kell az orosz. Bár meg lehet értetni anélkül is, de megkönnyíti az utazást a nyelv ismerete.

Másik kontra a vízum. Sok embernek szerintem ez veszi el a kedvét az országtól. Ami egyfelől jogos, hiszen nem olcsó, de ugyanakkor kárpótol az, hogy maga az ország baromi olcsó. A belaruszok nem készültek még fel a tömeges turizmusra, így egy olyan országot lehet felfedezni, ahol azért nem a turizmus az egyik elsődleges bevétel. Kuriózum Európában az ország. Az emberek kedvessége, segítőkézsége pedig tanítani való. Ahogy ők is próbálják kézzel-lábbal elmagyarázni a dolgokat.

Mindezekért megéri kiutazni.

A csattanót a végére hagytam: rengeteg a látnivaló. Én csak pár napot voltam kint, de bármikor szívesen visszamennék, hogy a maradékot is megnézzem. 

Egyéni utazás vs. csoportos/társas utazás

Egy igen érdekes témát szeretnék még kifejteni. Ez most nem utazásról szól, hanem az utazások két nagy változatát szeretném elemzés alá venni – már amennyire lehet. Az elmúlt pár évben igen sok helyen megfordultam, mindkét szervezésben, így akarva-akarvatlanul is kijönnek mind az előnyök, mind pedig a hátrányai egy-egy utazási formának. (A témát szerintem a végtelenségig lehet beszélni, én csakis a saját tapasztalataimra hagyatkozok most).

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan kezdjem ezt a bejegyzést. Utazni kell. Mert utazni jó. Utazásaink során – ha nyitott szemmel járunk – sok mindent megtanulhatunk, megismerhetünk más kultúrákat, találkozhatunk érdekes emberekkel, kikapcsolódhatunk, vagy éppen nyelvet gyakorolhatunk.

Nehéz lenne választani, hogy egyénileg, vagy szervezetten utazzon az ember. Mindkettőnek megvan az előnye- és hátránya is. Nyílván embere válogatja, de én ezt itt is rögzíteném, hogy ezen blogbejegyzést a saját tapasztalataim alapján írom, és nem tudományosan.

Kezdjük a csoportossal, hiszen ilyenen voltam legutóbb. Csoportos vagy társasutazás. A csoportos utazás legnagyobb ELŐNYE a magas fokú szervezettség és a túravezetők helyismerete, aki jól ismeri az adott ország sajátosságait, szervezi a programokat, a szállást, valamint az ügyes-bajos dolgaink intézésében is segít.Nem megy el értékes idő a látnivalók, a szállások, a túraútvonalak, az étkezési lehetőségek vagy épp a parkolóhelyek helyszíni keresésével, a közlekedési problémák megoldásával, a programok ésszerű sorrendjének megtervezésével. A túravezetők mindig a legérdekesebb látnivalókat, a legszebb kilátópontokat, a legjobb éttermeket mutatják meg, amellett, hogy olyan tudnivalókat mondanak el a helyszínen, amik egy útikönyvben sem szerepelnek. Csak az útlevelét kell magunkkal vinni, mindenről a szervező és az idegenvezető gondoskodik. Az országot sokkal egyszerűbb megismerni ebben a formában és az esetleges problémák megoldásánál is ők lépnek előre. És végül, de nem utolsósorban nagyon sok érdekes embert lehet ugyanis utazás közben megismerni, akikkel életre szóló ismeretségek köthetők. Van az utasok között egy közös pont: mindenki imád utazni, mozogni, valamilyen aktív tevékenységet végezni a természetben. A hasonló érdeklődés hamar összehozza a jó társaságot, így az utazás alatt remek a hangulat.

HÁTRÁNY: számomra azonban pont ez utóbbi volt az, ami már idegesítő is volt. Folyamatosan lökte a süket dumát az idegenvezető olyan információkról, amiket a kutyát se, értsd. senkit sem érdekelt. Legfőbb hátrány, hogy alkalmazkodni kell a körutazás többi résztvevőjéhez, illik tolerálni mások hibáit, az útiterv változtatására nincs lehetőség. Voltak olyan utasok, akikkel tényleg jóban lettem és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ugyanakkor ez a kevesebb, hiszen ez még mindig csak 3 fő, és van még 40 ember, akiket el kell viselni. A programok kötöttsége sem a legjobb. Emlékszek, szó szerint harcolni kellett, hogy Podgoricán átmenjünk, mert az nem szerepelt a programban, és akkor nem lehet megnézni.

Úgy vettem észre, hogy elsősorban az idősebb korosztály – ezen az úton – utazott, akik nem beszélnek egyetlen idegen nyelvet a magyaron kívül. Muris volt, amikor egy 60 éves néni magyarul akart tejet kérni az albán pincértől, mert az elfogyott: szépen, jó hangosan gesztikulálva mondta neki, hogy „HOZ-ZÁL TE-JET!”.

Az utazási irodák mellett szól, hogy az utazási tanácsadók, ahogy magukat nevezik, rendelkeznek kellő szakmai tudással, tapasztalattal, és ami még nagyon fontos, megbízhatóak – hiszen ez is egy szolgáltatás és az ember nem választható el a nyújtott szolgáltatástól. Így rendkívül fontos a bizalom, akár a kozmetikus vagy fogorvos estén. Az irodák biztonságosabbak, mint egyénileg szervezett utak. Biztonságosabb a kézpénzzel való fizetés egy irodában, mint az interneten való átutalás, vagy fizetés. bizonyos országokba olcsóbban eljuthatunk, ha irodánál vesszük meg a csomagot (repülőjegy, transzfer, szállás, ellátás) [Itt jegyzem meg, hogy 2009-ben Tunéziában én is így nyaraltam. 92.000 Ft volt egy hetes AI 4**** szállodában cakkom-pakk. Ezt ennyiből egyénileg nem hoztam volna ki sosem]; kényelmesebb, mivel nem kell több helyen intézkedni, valamint időtakarékos is.

Ellene szól viszont, hogy – főleg Európán belül – az egyénileg szervezett utak olcsóbban kijönnek és az interneten, ha jól ismerjük a megfelelő honlapokat, a foglalás módját, akkor akár ki sem mozdulni otthonról, hogy mindent elintézzünk. Szabadon lehet mozogni, nem kell a csoporthoz alkalmazkodni, igazodni. A fakultatív programok is olcsóbban megoldhatók, ha a helyi tömegközlekedést, vagy a lábunkat használjuk (nyílván ha elérhető távolságban van. Pl. Bécsben senki sem fog a Stephanplatzról Schönbrunnba kigyalogolni…).

Azonban egy olcsóbb egyéni szervezési út esetén sohasem tudhatjuk, hogy milyen lesz pl. a hostel, vagy, ahogy az az esetek döntő többségében lenni szokott, mindig vanank plussz, nem várt költségek (adók, reggeli nincs benne).

Az egyéni utazás ezzel szemben szabadabb. Nem kell senkihez sem ragaszkodni, alkalmazkodni. Oda megyek, akkor, amikor én akarom. Ezt főleg a vállalkozóbb kedvűek veszik szerintem igénybe, akik legalább beszélnek egy idegen nyelvet. Időben nyílván többet kell rászánni, mint egy csoportosra, mert az tény, hogy nem mindig lehet annyi programot megnézni egy nap. További előnye, hogy néha olcsóbban ki lehet hozni egy-egy utat, mint irodán keresztül. Egy irodában sosem tudtam volna Oslóba 8000 Ft-ért repülőjegyet venni. De a tavalyi utam is 2,5x lett volna az elköltött pénznek.

Sokan nem értik, miért utazok egyedül. Hogy nem unalmas-e. Nos: nem. Mindig találkozok új ismerősökkel, sőt kifejezetten régen látott ismerősökkel is összefutottam már útjaim során a világ különböző helyei. És ahogy a mondás tartja: a magyarok mindenhol ott vannak. Igaz ez az utazásokra is: mindig találkozok velük.

Több ismerősnél megfigyeltem már, hogy ki hogyan utazik. Ebből az jött le, hogy aki nem szeret kutatni a neten, vagy nincs ideje, inkább kifizeti az irodának a pénzt, csak neki ne kelljen – még ezzel is foglalkoznia. Én pl. szeretek kutakodni, vadászni az olcsó repjegyek után, hogy minél lókosztosabban hozzam ki egy-egy út árát. Nah meg a szervezési részt is imádom. (Tavaly az ázsiai utat hónapokig szerveztem előtte, hogy mindennel képben legyek).

Összességében nincs általános igazság ebben a témában. Mindenesetre nekem ez a balkáni út volt az első, és utolsó csoportos körutazás. Nyaraló programban még el is megyek irodával, főleg ha last minites, de körutazást nem tervezek velük a közeljövőben.

Még egy dolog. Ebben az évben már nem lesz több bejegyzés, hiszen nem várható újabb utazás. Esetleg egy kölni pár nap, bár az lehet, hogy jövőre csúszik át.

Jövőre viszont ami biztos, az februárban egy Budapest-Madrd-Lisszabon-Róma-Budapest, ahol az össz repülőjegy nincs 80€. Előtte januárban még teszek egy moszkvai kirándulást egy konferenciára. Nyárra vannak már tervek, de még nem 100%. Európán belül maradok, de a keleti régiók lesznek a napirenden (Románia, Moldova, Ukrajna, Fehéroroszország). Aki szeretne, az csatlakozzon nyugodtan. Lényegében minden infó megvan. Emailt akit érdekel :)


Keleti út nagyobb térképen való megjelenítése

Legek

• Legszebb természeti látványosság: Halong Bay (Vietnam)
• Legszebb hely: Halong Bay (Vietnam)
• Legszebb város: Hué (Vietnam)
• Legkisebb város: Moni (Indonézia): 1500 fő
• Legmagasabb pont (gyalogosan): Kelimutu (Indonézia): 2100 m
• Legmagasabb pont (autóval): Flores egyik hegye (Indonézia): 2330 m
• Legszebb főváros: Szingapúr
• Legnagyobb város: Jakarta (Indonézia)
• Legkevesebb idő (ország): Brunei: 1 + 2 félnap
• Legtöbb idő (ország): Indonézia: 42 nap
• Legtöbb idő egy helyen: Rote szigete (Indonézia): 3 nap
• Legkevesebb idő egy helyen: Moni (Indonézia): 1 éjszaka
• Legszebb tengerpart: Komodo és környéke (Indonézia)
• Legolcsóbb szállás: Kupang (Indonézia)
• Legdrágább szállás: Szingapúr
• Leghosszabb utazás egy nap alatt: Vietnamból hajóval Kambodzsába: 11 óra
• Össz utazási idő: 274 óra
• Legtöbb idő utazási eszközön: busz (74 óra)
• Össz utazási idő autóval: 53
• Össz utazási idő hajóval: 34 óra
• Össz utazási idő metrón: 4 óra
• Össz utazási idő motorral: 28,5 óra
• Össz utazási idő repülőn: 63,5 óra
• Össz utazási idő vonaton: 18 óra
• Legdrágább belépő: Angkor (Kambodzsa)
• Legdrágább program: seawalking (Bali)
• Legdrágább nap: 2010. augusztus 6. (Szingapúr)
• Legdrágább hely: Sentosa sziget (Szingapúr)
• Legfeleslegesebb hely: Bali
• Fotók száma: 6154
• Fotók száma/nap (átlag): 93,8
• Legtöbb fotó egy nap: 201 (Vietnam, Halong Bay)
• Legkevesebb fotó: 29 (Bali)
• Leadott kg száma: 9

Érdekes adatok Indonéziáról

a. Indonézia nagyjából 18000 szigetből áll, a pontos szám forrásonként változik.

b. Indonézia ajándéka a világ tisztálkodási kultúrájának a mandi. Ez a fürdőszoba sarkában álló, vízzel teli tartály, amelynek köszönhetően az indonéz embernek se zuhanyra, se csapra, se vécépapírra nincs nagyon szüksége. A mandi elengedhetetlen tartozéka a nyeles, műanyag edény, amelynek segítségével az ember mer a vízből, majd ráönti a megmosni kívánt testrészre. Eleinte idegenkedtem a manditól, ám hamar megtanultam szeretni az önkezemmel a nyakamba zúdított, lábasnyi hideg vízlökéseket.

c. Sok ázsiaival szemben az indonéz férfiak jelentős része képes arcszőrzetet növeszteni. Az ennek okán érzett büszkeségből kifolyólag az indonéz férfiak jelentős része csodálatos bajuszt visel. (Szigetenként eltérő szokások vannak: pl. Timor szigetén kecske szakállt növesztenek, ill. hátul a hajukon lelógó copfot hordanak).

d. Indonézia majdnem kétmillió négyzetkilométer, ám a lakosságának nagyjából fele, 125 millió ember a Magyarországnál alig nagyobb Jáva szigetén él. Nem meglepő, hogy ez sok probléma forrása. Megoldást már a holland gyarmatosítók is kerestek, akik a transmigrasi-nak nevezett program keretében elkezdték a jávaiakat és kisebb mértékben a szintén eléggé összezsúfolódott balinézeket a szigetvilág szellősebb vidékeire költöztetni. A független Indonéziában a transmigrasi még fontosabb szerepet kapott, és keretein belül több millió embernek lett új otthona, legtöbbször függetlenül attól, hogy akart-e ő egyáltalán bárhova is elköltözni. A transmigrasi eredményeként többnyire a legszegényebb jávaiaknak kellett volna új életet kezdeni Borneó és Pápua dzsungeljeiben, ám ők erre szakképzettség híján képtelenek voltak. Az őslakosság viszont természetesen jogosan háborodott fel az erőszakos javanizáción, és sokszor módszerek is újraéledtek az új szomszédok megregulázásnak érdekében. A transmigrasi kudarc volt, és ma már a jakartai kormány sem forszírozza a dolgot.

e. Az indonéz férfiak annyira szeretik a bukósisakjukat, hogy simán elfogyasztanak egy komplett ebédet a sisakkal a fejükön.

f. A gyarmati múltból kifolyólag Indonéziában aránytalanul sok a holland turista.

g. A gyarmati múltból kifolyólag Indonézia keresztény vidékein aránytalanul sok a holland nevű bennszülött, a Bram-tól a Rinus-on át az Ambrosius-ig. És természetesen aránytalanul sok a PSV, Feyernoord és Ajax Amsterdam mez és matrica is. (Főleg Floresen találkoztam ezzel)

h. Ázsiában mindenhol idegesítő dolgokat ordibálnak a fehér ember felé, de semmi sem olyan idegesítő, mint az indonéz „Hello/He/Hi Mister!!!“.

i. Az indonézeknek négy alapkérdésük van a fehér emberhez:

i. Hello Mister!

ii. How are you?

iii. What’s your name?

iv. Where are you from?

v. Want motor? vagy Money, please!

j. A világ legnépesebb országa, amely soha, semmilyen kategóriában nem nyert egyetlen Nobel-díjat sem: Indonézia.

k. Az indonézek a mobiltelefont egészen különlegesen, szinte kisrádióként használják. Jó messze tartják a fejüktől, aminek következtében egyrészt ordítaniuk kell bele, másrészt pedig a környéken mindenki hallja, amit az ő fülükbe ordítanak.

l. Az indonézek mindenütt folyamatosan énekelnek, ami Ázsiában viszonylag megszokott

m. Indonéziában az átlag ember az utcán nem érti azt a szót, hogy "Internet" (persze a képzettebbek, akik beszélnek is angolul, azok igen). Viszont azt, hogy "Warnet" azt mar mindenki érti. Ez annál is furcsább, mert ez utóbbi a "Warung Internet" szóösszetételből alakult ki, ami azt jelenti, hogy egy hely, az internetezésre. Ezt sosem fogom megérteni.

n. Indonéziában a sör közepesen drága. Boltban valamivel két dollár alatt van a nagyüveges, egész finom Bintang, olcsó étteremben valamivel fölötte. Az országban mindenhol lehet alkoholt kapni, de a nagyon muszlim vidékeken csak bizonyos helyeken, és ott sem teszik ki a kirakatba.

o. Az indonéz viszonyok egyik legnagyobb szakértője meglepő módon magyar. Wágner László írta a Lonely Planet indonéz társalgási szótárát, az országról szóló weboldalai pedig óriási segítséget jelentenek mindenkinek, aki Indonéziába tervez utazni – főleg, ha az ország eldugottabb szegleteibe.

p. Vietnamot leszámítva Indonéziában láttam az egy főre jutó legtöbb robogót.

q. Az indonéz hivatalos nyelv, a Bahasa Indonesia viszonylag új kreálmány, és nagyon közeli rokona a Malajziában beszélt Bahasa Malaysiának. A Bahasa Indonesia a világ egyik legegyszerűbb nyelve, amelyben nincs se nem, se igeragozás, se többes szám. Ez utóbbi helyett azt, hogy valamiből több van, úgy jelzik, hogy egyszerűen kétszer mondják a főnevet.

r. Az indonézek írásban szinte egyáltalán nem használják az x betűt, annak ellenére, hogy van a nyelvben ilyen. Legjobb példa erre az utas vagy fő szó, ami indonézül "pax", írásban is. De egyéb esetekben, szinte mindig, az x betűt ks-sel helyettesítik, mint pl.: seks, teksi, ekslusiv, ekspres vagy komlpeks... Fura, nem?!

s. Az indonéz kisvárosi önkormányzatok imádnak a régióra jellemző zöldségeket vagy gyümölcsöket ábrázoló szobrokat állítani. Káposztától ananászig mindennel találkoztam.

t. Tetszőlegesen kiválasztott indonéz tévéhíradó első tíz perce mindig az országot éppen sújtó természeti katasztrófákról szól, a földrengésektől kezdve az áradásokon át a vulkánkitörésekig.

u. Az hagyján, hogy a szűk tengerszorosokban forr a víz, a vulkánok rendszeresen kitörnek, és földrengések és cunamik is rendszeresen elkapják az országot, de Indonéziában még a levegőben sem lehet nyugodt az ember. Minden egyes repülőút iszonyú turbulenciákkal teli hullámvasút, amelyeken ember legyen a talpán, aki nem végig az ülés karfáját szorongatja görcsösen. (ld. a Szingapúr – Jakarta útvonalamat).

v. Mivel a legelemibb biztonsági szabályokat sem képesek betartani, valamennyi indonéz légitársaság ki van tiltva az Európai Unió légteréből. Még a nagy, állami Garuda is.

w. Meglepő módon Indonéziának saját, hazai fejlesztésű államszervező ideológiája van, a pancasila. Ezt a független ország első vezetője, Sukarno véste kőbe, és öt alapvetése van. Az egyistenhit, a humanizmus, a társadalmi igazságosság, a nemzeti egység és a demokrácia. Természetesen Indonéziában ezek közül egy sem valósult meg maradéktalanul, és nyilvánvalóan nem is fog soha. Mellesleg az egyistenhittel a muszlimoknak és a keresztényeknek nem volt sok gondjuk, a balinéz hindu papok viszont jó sokáig törhették a fejüket, amíg valami olyan módosítást tudtak letenni az állam asztalára, amely legalább látszólag a követelményeknek megfelelővé tette sokfejű vallásukat.

x. A nyilvánvaló problémák ellenére a független Indonézia története tulajdonképpen sikertörténet. A szinte mindenben különböző szigetek meg tudtak maradni egy országban, jelenleg csak néhány kisebb csoport küzd a függetlenségért, és Indonézia a harmadik világ körülményeihez képest inkább sikeres, mint kudarcot vallott olvasztótégely.