Előzmény
A három királyság
Az előző részben ott hagytam abba, hogy kiértünk kb. ¾ 2-re a vasútállomásra. Kifizettük az 50 Dh-t, majd kimentünk a peronhoz. A vonat időben érkezett. Ám ekkor jött az idegeskedés. Késett kb. 20 percet. Eddig ezt nem tapasztaltuk. Az okát nem tudni, de 2:10 helyett bőven fél 3 után indult el. Át kellett szállnunk útközben, ahol 40 perc volt rá. Bíztunk benne, hogy többet nem késik, és elérjük a Tangier felé menő vonatot. Ha netán lekéstük volna, akkor újra kellett volna tervezni a napot, és lehet, hogy a 3. királyság bánta volna. Legyen titok egyelőre, hogy melyikről van szó. Habár az ügyesebbek kitalálhatják, hogy hova készültünk még :D
Nagyobb térképre váltás
Az átszállásnál szerencsére nem volt gond. Ez a vonat innen indult, nem jött valahonnan, így könnyen találtunk helyet rajta. azért, hogy ne legyen nyugodt az utunk, egyszer csak 6 óra körül, az egyik állomáson azt látjuk kiírva, hogy Casa… Lefőttünk hírtelen. Rossz vonatra szálltunk volna? De hát az lehetetlen. Láttuk az indulásnál, hogy Tangier, illetve jött a kalauz, aki szintén ellenőrizte a jegyet. Csak szólt volna, ha rossz vonaton vagyunk. Szerintünk hülyeséget írtak ki, de csak nem nyugodtunk. A táj nem volt ismerős. Ugyanis ha Casa felé mentünk volna, akkor kb. ekkor kellett volna Rabatba érnünk, amelynek a vasútállomását felismertük volna. 7 óra után nem sokkal beért a vonat. A kikötő nem Tangierbe van, hanem kb. 45 km-rel arrébb építettek egy újat, hogy mentesítsék a várost. Ide vagy busszal, vagy taxival lehetett eljutni. A busz azonban 2 km-rel arrébb indult. Taxival akartunk odáig elmenni, mert annyi Dh már nem volt, hogy fussa a kikötőig azzal. Végül a taxis, akit kinéztünk, addig alkudozott magával, míg elhitte, hogy tényleg csak 156 Dh-nk van. 250-ről indított. Hiába mondta, hogy 200, majd 180, 170, nekünk nem volt több 156-nál. Végül belement ennyiért.
A táj itt is fantasztikus volt. Egyik oldalt a tenger, a másikon zöldellő hegyek, rétekkel. Egy dolog volt bosszantó, hogy szakadt az eső :( A taxis rendes volt, többször lassított, hogy tudjunk fotózni. Kb. 50 perc alatt értünk Tanger Med-be, a kikötőbe. Rengeteg időnk volt a 10:30-as indulásig. Itt már lehetett euróval fizetni, így reggelizni is tudtunk.
A hajó egy órát késett, így sajnos itt át kellett szervezni a nap hátralevő részét. Ez annyiban módosult a tervezethez képeset, hogy La Lineaból nem tudtunk közvetlenül eljutni Sevillaba, hanem vissza kellett menni Algecirasban. A késés oka, hogy a kamionokkal tolatva kellett beállni a hajóba, így ez eltartott egy ideig.
A hajóról azt kell tudni, hogy Marokkó és Spanyolország között közlekedik, de Ciprusra van bejegyezve a társaság. Kicsit se nemzetközi :D
Az út eseménytelen volt. De érződött, hogy egy szorosban vagyunk, mert elég viharos volt a tenger. Egy böhöm nagy hajót képes volt megdobálni a víz ereje. Megérkezvén Algecirasba, átestünk a határellenőrzésen. Gyorsan a buszhoz mentünk a szakadó esőben, és megpróbáltunk jegyet venni La Lineaba. Ez nem ment egyszerűen… Három jegypénztár is volt össze-vissza, ahol egyiktől a másikhoz irányítottak. Vagy nem jó társaság, vagy nem jó időpont, vagy már nem is tudom az okot, hogy mi miatt. A legjobb, hogy meg akartuk venni a jegyet az esti sevillai járatra, de nem lehet, mondván a buszon. Ok. KPM szerint itt is a Gonosz Teve játszott közre, ő okozta a galibát. Hasonlóan a tengeren a viharos szelet és esőt pedig Koncz Néni; mindannyiunk közös ellensége :D
45 perc volt az út La Lineaba, és ekkor már feltűnt a harmadik királyságnak a jellegzetes sziklaformája. Úton voltunk. :) A cuccot sajnos nem sikerült letenni, így vittük magunkkal. Mivel elhagytuk Schengent, így csak útlevéllel lehet belépni. A célturizmus pedig: GIBRALTÁR :) Mivel Nagy-Britanniához tartozik a terület 1704 óta, így kellett útlevél. NB nem tagja a schengeni övezetnek. Egy két órás buszos városnézésre fizettünk be; fejenként 30 GBP-ért. Itt minden angol, így a fizetőeszköz is font – Ł, nem pedig eurót.
A sofőr nagyon nagy csávó volt. Szinte mindent elmondott útközben. Beszélt a politikai kérdésekről kezdetektől napjainkig; Gibraltár közigazgatási helyzetéről; az anyaországhoz való kapcsolatáról, nah meg a történelméről.
 |
| Gibraltár térképe. Forrás: Wikipédia |
Gibraltárról nem túl sokat tud a világ; offshore cégeiről, majmairól és az ott élő angolokról már bizonyára mindenki hallott. Gibraltár tulajdonképpen egy brit tengerentúli terület, összesen 6,5 négyzetkilométer a nagysága, lakosaink száma kb.30 ezer fő. Lakosait spanyolul llanitos-nak nevezik, ami nem más, mint egy spanyol, portugál, olasz, máltai, marokkói és zsidó elemekből összetevődött délspanyol tájnyelvet beszélő népcsoport.
 |
| Forrás: net |
Leghíresebb látnivalói közé tartozik a Rock/Rock of Gibraltar, azaz a 426 m magas mészkőszirt, és az ott élő majmok.
Gibraltár partjánál található – a történelem során is stratégiailag fontos -
Gibraltári-szoros.
Egy mini London Andalúziában, ahol különös egyvelege alakult itt a különböző kultúrák keveredésének.
A gibraltári látnivalók közé tartozik a főtér, főutca, mór vár, Európa pont és természetesen a világítótorony is. Talán az egyetlen olyan hely a világon, ahol úgy juthatunk el a városba, hogy átsétálunk a reptér kifutópályáján!!
A lankásabb nyugati oldalon található a város központja és legnagyobb kiterjedésű lakóövezete is. A gibraltári állampolgárok mellett egyre több a betelepülő, ideiglenesen munkát vállaló is A megnövekedett lakásigényeket új, magasépítésű házakkal próbálják kielégíteni, de mivel szabad szárazföldi telek már nem igen akad, ezért módszeresen feltöltik a part menti öblöt így holland mintára a tengertől hódítanak el újabb területeket. A helyhiány miatt a lakás bérleti és eladási árak megközelítik a londoni szintet, ezért sokan Spanyolországban bérelnek olcsóbb lakást és naponta ingáznak. Gibraltár legnagyobb értéke mindig is a kikötő és annak stratégiai fontossága volt. Ma is meglehetősen aktív a katonai jelenlét, megfordulnak itt nem csak a királyi, de az amerikai haditengerészet hajói, tengeralattjárói is. Egy-egy ilyen kikötésnél a tengerészek elözönlik a várost, nem kis munkát adva a helyi katonai rendőrségnek. A kereskedelmi hajók mozgása is rendkívül jelentős, hiszen ez a szoros Európa legfőbb kijárata a világtengerek felé. Gibraltár gazdaságának alapjait továbbra is a kikötő adja, de újabban egyre jelentősebb a turizmus és a pénzügyi szolgáltatók megtelepedése, valamint az on-line kaszinók közül is sokan Gibraltárra teszik székhelyüket. Ezek a web alapú cégek nagyrészt a kedvező vállalkozási adó miatt telepednek meg a „Sziklán”. A turizmus vonzereje pedig Gibraltár forgalmi adó mentességében rejlik. Az alkohol, cigaretta és az ékszerek jóval olcsóbbak a nagy-britanniai vagy spanyol boltokénál - állította a sofőrünk.
 |
| Forrás: net |
Meglepő módon Gibraltár nem csak urbánus látnivalókat kínál, hanem természeti ritkaságot is rejt a szikla. Európában csak itt élnek vadon majmok. A gibraltári majmok a szikla bozótos, felsőbb részein telepedtek meg. A öt csoport összesen kb. 230 egyedet számlál és ahogy az ilyenkor lenni szokott nagy harcban állnak egymással, hiszen az emberhez hasonlóan számukra is az egyik legnagyobb érték a szabad terület. Eredetük a homályba vész. Egyes elképzelések szerint a mórok hozták magukkal, mások úgy vélik, hogy ezek a megmaradt példányai a több millió évvel ezelőtt Dél-Európát benépesítő populációnak. A több feltételezés mellett egy biztos, a brit területszerzés előtt már itt voltak a Szikla majmai. Ugyan vadon élő állatokról beszélünk, de Gibraltár majmai már régóta az embertől függnek.
A helyi állatkert látja el őket élelemmel és ha ez nekik nem elég akkor fosztogatásba kezdenek. A majmokat sok mítosz is övezi. Az egyik az, hogy addig maradnak a britek Gibraltáron, amíg a majmok ott vannak. Talán éppen e mítosz miatt Churchill a Világháború alatt utasításba adta, hogy a hét egyedre zsugorodott állományt Marokkóból és Algériából frissítsék fel. Egy másik legenda szerint a majmok a szikla és a szoros alatt húzódó titkos alagúton keresztül Marokkóból jöttek át. Akár igazak a legendák akár nem, Gibraltár tényleg elképzelhetetlen a Szikla majmai nélkül.
Megnéztünk még egy cseppkőbarlangot, mely korábban kórházként funkcionált volna a háborúban, illetve egy másik barlangot, ami lőszergyár volt. Innen jó kilátás nyílt a kifutópályára. Sajnos a szeles idő miatt lezárták a repteret, és azok Malagában landoltak, így nem volt szerencsénk megfigyelni ezen érdekes jelenséget.
Nekem a legnagyobb élményt a kifutópálya jelentette. Ugyanis ahhoz, hogy Gibraltár területére lépjünk - gyalog vagy autóval – át kell haladnunk a repülőtér kifutópályáján. Én még sohasem sétálgattam kifutópályán, ezért hatalmas élmény volt. Ha repülő jön, sorompóval lezárják az utat, mindenki megvárja, hogy a gép leszálljon – majd az élet megy tovább. Hozzáteszem, csak pár járat érkezik naponta, így ritkán csíphetjük el ezt a különleges pillanatot.
Gyors határátkelés után, betértünk egy közeli Mekibe. Az eső közben úgy eleredt, hogy míg elértük onnan, az alig 2-300 méterre lévő buszállomást, szó szerint szarrá áztunk… :S A busz időben indult. Izgultunk, hogy elérjük a hét órási buszt Sevillába. Pár perccel hamarabb jött be, így voltunk 3 percünk. Felszálláskor jegyet akartunk venni, erre mit mutat a sofőr? Azt bent kell az épületben. Gyors sprint, jegyet megveszem. Most – bármilyen hihetetlen – kiadták a jegyet… Du-n nem tették meg… Vissza a buszhoz, és még helyünk is volt. ¾ 10-re értünk Sevillába, ahol pénzfelvétel után taxival mentünk a szállásra. Kb. 10-re értünk oda. Közel 21 órát utaztunk. Este két sör elfogyasztása után hullán dőltünk be az ágyba, hogy másnap reggel korán kelhessünk és menjünk ki a reptérre.
Sevillából sajnos semmit sem sikerült megnézni. A buszból láttuk kivilágítva a katedrálist pár pillanatra. annyit megállapítottunk, hogy ide vissza kell egyszer jönni és Andalúziát megnézni; bejárni alaposabban.
A három királyság tehát: Marokkói Királyság – Spanyol Királyság és Gibraltár (Nagy-Britannia tengerentúli területe)
Képek
