A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olaszország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olaszország. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 30., hétfő

Évertékelő

Ilyet még nem csináltam, de ami késik nem múlik: utazási évértékelő

Kezdjük a legfontosabbal. 2013-ban 10 országban és 1 területen jártam: 
  • Olaszország (2x)
  • Marokkó
  • Gibraltár - nem külön ország - ezt tekintem a különálló területnek
  • Spanyolország (2x)
  • Azerbajdzsán
  • Irán
  • Irak
  • Törökország
  • Szlovákia (2x)
  • Ausztria
  • Amerikai Egyesült Államok
Megjegyzés: a dőlttel szedett országokban nem jártam előtte.


Olaszországban kétszer is megfordultam; mind odafelé, mind visszafelé Milánón keresztül mentünk Marokkóba. 

Spanyolországban is kétszer jártam. Előbb egy rövidke időt (Sevillában) - illetve visszafelé Gibraltárt is útba ejtettük egy pár óra erejéig - majd egy hosszabbat is eltöltöttem ott. Erről sajnos nem készült blog - nem is tervezem -, de nyáron végiggyalogoltam az El Camino zarándokúton. 650 km-t tettem meg 23 nap alatt Logronoból Santiago de Compostela-ig. 

Utána rögtön következett az 5 hetes nyári utam: előbb 7 nap Azerbajdzsánban, majd 19 nap Iránban. Egy hetet töltöttem el Iraki Kurdisztánban, és végül hazafelé 2 napot Törökországban

Előbb szeptember végén menten ki 2 napra Eperjesre, aláírni az egyik ösztöndíjam szerződését, majd rá nem sokkal újra Szlovákia felé vettem az irányt, hogy részt vehessek Dorival az I. Nemzetközi Sörcikkgyűjtő Világtalálkozón. (Utóbbiról lesz majd blog, az elsőről nem). 

Októberben, pont a 23-ai nemzeti ünnepen Bécsbe tettem látogatást. Ez volt a 12. bécsi utam, de ez most szigorúan szakmai jellegű volt. Vagyis napközben az volt. A PhD disszertációmhoz gyűjtöttem anyagot a könyvtárakból, valamint a Numizmatikai Tanszék egyik professzorával konzultáltam a kutatási tevékenységemről. Az estét pedig a bécsi mikrósörfőzdék látogatásával töltöttem.

Novemberben "meghódítottam" az Egyesült Államokat. A KLM szeptemberi akcióját kihasználva 9 napot töltöttem el 3 nagy városba: New York, Philadelphia és Washington. 

Statisztika:
repülések száma: 18
- 12 nemzetközi és 6 belföldi
- 9 európai, 5 ázsiai, 3 észak amerikai, és 1 afrikai
repült órák száma: 48 óra 10 perc
repült km: 30.278 km (0,8x-or, tehát majdnem körberepültem a Földet)
külföldön töltött napok száma: 92 nap



Összességében elmondhatom, hogy jól sikerült a 2013-as év is. Nem panaszkodhatok. Amit tudtam, mindent kihoztam az utakból. Olyan helyekre jutottam el, amikről előtte - de még csak év elején sem - álmodtam, vagy gondoltam valaha, hogy eljutok. Sok új barátot szereztem ezen utak alatt, akik közül jó párral a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére a 2014-es év is jól indul, már vannak lekötve utak, de hogy mik, az legyen meglepetés.

UI: akit érdekel, itt elolvashatja az egyes utakról készült leírásokat:
(az országra kattintva bejön az adott post)
Olaszország
Marokkó
Gibraltár
Spanyolország
Azerbajdzsán
Irán
Irak
Törökország
Ausztria
USA


2013. március 4., hétfő

Milánó és a hazaút

Előzmény
Marrakech



Milánó
Sevillában sikerült elaludnunk. Általában mindketten be szoktuk állítani a telefon ébresztőjét, hogy biztos ami biztos alapon felébredjünk. 9:40-kor indult a gép, és tömegközlekedéssel kb. 40-50 perc kijutni a reptérre. Így 6-kor akartunk kelni, amiből majdnem 7 lett. KPM véletlen úgy nyomta ki, hogy nem ismétel újra; én potom elfelejtettem átállítani az időzónát Marokkóból, így nem is csöröghetett a spanyol idő szerinti 6-kor. Gyors rendebeszédés után 7-kor elindultunk.  Taxival mentünk ki, mert a buszhoz is villamosozni kellett volna még; ennyi időnk meg nem biztos, hogy van.
A sevillai reptér szép nagy. Van benne minden, ami kell. A RyanAir gépe viszonylag pontosan indult, és ami meglepett, hogy majdnem fullon volt a gép. Kisebb turbulenciákat leszámítva eseménytelen volt a 2 óra 20 perces út.
Bergamoból busszal mentünk be Milánóba. Előre megvettük a jegyet, így harmad áron utaztunk. Kb. egy óra a reptérről bejutni. Lepakoltuk a cuccot a szállóban, mely a központi pályaudvartól (Milano Centrale) alig pár száz méterre volt. Hamar odataláltunk. Pár perc pihenő után a nyakunkba vettük a várost.

Milánóról nehéz most írnom, mert korábban (2007/08) már voltam párszor a városban; de szívesen megyek vissza, mert olasz nagyvárosok közül nagyon tetszik. + KPM még nem volt itt, így adott volt, hogy nézzük meg. Annak ellenére érdekes város, hogy nagyságához képest kevés látnivaló van. Ami van, azok pedig egy nap, maximum 2 nap alatt bejárhatók. Akkor kettő, ha valakit érdekelnek a múzeumok.

Gyalog sétáltunk fel a központba. Előbb a híres La Scala színházat néztük meg. Még novemberben szerettünk volna jegyet venni, de hiába volt KPM internet közelben aznap reggel, mikor az árusítást megkezdték; lehetetlen volt elfogadható áron jegyhez jutni. Csak több ezer eurósok maradtak már. Annyit azért nem ért egy előadás. 


Teatra alla Scala

Innen a II. Victor Emánuel galériaház alatt, között sétáltunk el. Az egyik kijáratnál található Milánó egyik fő látványossága, a MilánóiDóm. Ez az olasz gótika egyik mesterműve. Olaszország második legnagyobb temploma a római Szent Péter bazilika után. Párszor már láttam, de még úgy sosem, hogy valamelyik része ne lett volna felállványozva, Pl. az elejét még sosem. Most az oldalsó részét restaurálták. A dóm előtt látható II. Victor Emánuel bronz szobra, melyet 1896-bn állítottak fel.


II. Victor Emánuel galéria

Milánói Dóm

II. Victor Emánuel lovasszobra

A dóm megtekintése után metróval a Santa Maria delle Grazie-templomhoz mentünk. Ez szerintem elsőre sokaknak semmit sem mond. Sőt, még másodjára sem. Viszont a világ egyik leghíresebb freskója itt található: Leonardo Da Vinci Utolsó vacsoráját e templom egyik belső falára festette fel a 15. században.
Csak KPM nézte meg, mert erre az időpontra már csak egy jegy volt. Én láttam, így átadtam neki. sajnáltam, mert ez az a freskó, amit bármennyiszer meg tudna nézni az ember. De hátha lesz még lehetőségem :)


Saját fotó 2007-ből.

Bolyongásunk közben egy igen érdekes térre lettünk figyelmesek. Maga az épület is szép volt, de ami meglepőbb, az a téren álló emlékmű. Ezt inkább nem írom le, nézze meg mindenki a lent látható fotón, hogy mit ábrázol… :D





Mivel az eső elkezdett esni, így egy közeli kávézóba ültünk be. Hátha elmúlik. Mivel nem akart, így egy régi villamossal visszamentünk a szállónkhoz. Előtte vacsora, majd net, és pihenés. 





Hazaút

A változatosság kedvéért másnap is hajnalban kellett kelni. 5:40-kor ment egy busz; azzal mentünk ki a malpensai reptérre. Mivel reggelre elkezdett havazni, és a reptéren meg is maradt a hó, így a gépeket jégteleníteni kellett. Ennek következtében másfél órás késéssel indultunk haza. 11 után nem sokkal landoltunk Debrecenben. 


Képek




2013. március 1., péntek

Lago Maggiore-től Marrakechig

Közel fél évet kellett várnom a következő utazáshoz. Ősszel nem volt se lehetőségem, se időm menni sehova sem, mert az PhD disszertációmat írtam augusztus elejétől október végéig. Közben azonban folyamatosan néztem a lehetőségeket, illetve egyeztettük is, hogy hova lenne érdemes elmenni. Szicília és Marokkó volt sokáig „terítéken”; végül utóbbi lett a befutó. Közrejátszott benne, hogy évekkel ezelőtt, még 2008-ban, voltam már az olasz szigeten.
A jegyeket október folyamán vettük meg. Kihasználtuk, hogy decembertől a WizzAir Debrecenből is indít járatot Milánóba, így ezen városon keresztül mentünk. Debrecen – Milánó Wizzel (290 Ft), majd onnan (MXP – szerencsére nem kellett repteret váltani) másnap  EasyJet-tel Marrakechbe (9800 Ft). Visszafelé több variációt is néztem, de a marokkói repterekről nem nagyon leltem jó áron járatot Milánóba, így Sevillára esett a választás. Szerepe volt annak is, hogy így lehetőségünk lesz Gibraltárt megnézni, ahova csak azért nem érné meg elutazni. Így RyanAir-rel Sevillából Bergamóba repültünk (10.500 Ft), majd Malpensáról másnap haza Debrecenbe (1290 Ft). A Wizz jegyek pontokból lett véve, így az semmibe sem került.


Február 13-án reggel a gép késett már Milánóból, így mi is kb. fél óra csúszással szálltunk fel. Eseménytelen repülés után landoltunk Malpensán. Ezen a reptéren még én is csak most jártam először. Korábban, amikor Milánóban voltam, még a Wizz is Bergamóba járt. Nem mentünk be a városba, mert reggel 6:50-kor indult a gép, és nem akartunk hajnalban kijönni, így a reptér mellett aludtunk egy szállóban. Hogy ne legyen eseménytelen az út, a közelben lévő Lago Maggiore tóhoz menünk el. 
  
Lago Maggiore
Ez az egy tavak egyike, mely Milánót körbeveszik. Vonattal mindössze 30 perc a reptérről. Aronaba érkeztünk meg, ahonnan hajóval mentünk át Angeraba. 5 perc mindössze. Itt egy várat néztünk volna meg, de csak március közepén nyit ki. Mindenesetre kívülről is impozáns. Este, egy pizza betolása után mentünk vissza a szállásra.

Másnap hajnalban kelés, majd transzferrel ki a reptérre. Az elmúlt időkben szokásossá vált, hogy a Valentin nap egy részét repülőn töltöm; és Olaszország is stimmel, mint helyszín. EasyJet-tel tettük meg a 3 órás utat az olasz nagyváros és Marrakech között. Tavalyhoz képest, a gép ismét késett egy órát. Jégteleníteni nem kellett, mert nem volt olyan az időjárás, hogy szükséges legyen. Bent ülve így elég unalmas volt. Maga a repülés szintén eseménytelen volt. Rengeteg arab utazott a gépen; majdnem 100%-os volt az Airbus A319-es. A reptéren a transzfer várt minket, de kellett várakoznia bőven, mert nem elég, hogy a gép is késett, a határon is legalább 15-20 percet álltunk még sorba, hogy a belépési pecsétet megkapjuk. Pénzt váltottunk (300€), majd irány be a város. A reptér gyönyörű, minden hófehér, és rombusz alakú ablakok vannak mindenhol. Kiérve a hiénák már le akartak csapni ránk hogy jó pénzért bevigyenek minket a városba. Kb. 30 fokos hőmérséklet fogadott minket.
Egy érdekességet már ekkor megfigyeltünk. Hogy ne kelljen nekik bent a parkolásért fizetni, a jegyekkel bizniszelnek a sofőrök. Össze-vissza adogatják, hogy megússzák ezen költséget. A szálló közelében tettek ki minket, ahol előbb kifizettük a másnapi 2 napos szaharai túrát, majd lepakoltuk a cuccunkat, és bele vetettük magunkat Marrakech forgatagába. A Hotel a Jemma-el Fna tértől kb. 50 méterre volt egy szűk kis utcában (Hotel Cecil).

Megjegyzés: Marokkóban négy királyi város van. Ha csak annyit hall az ember, hogy „királyi városok”, máris Marokkó jut eszébe még annak is, aki még sosem járt itt. Ez lassan már fogalom. Sorrendben a városok: Fes, Marrakech, Meknes, Rabat. Mi ezeket keressük fel utunk során. + Casablanca és a szaharai Zagora. Közös jellemzőjük, hogy ezen városok az ország négy legősibb városai, ahol a jelenlegi királynak – IV. Mohamednek (1999-től van trónon) – mindenhol van egy palotája, amik sajnos azonban nem látogathatók.

Szóval. Ott vagyunk a téren, amely Afrika legnagyobb szabadtéri színpada is egyben. A tér jelentésének a neve: a „Holtak gyülekezőhelye”. Ugyanis annak idején a szultán itt tűzette lándzsára a kivégzett lázadók fejét. Az LP könyve alapján próbálunk meg tájékozódni, több-kevesebb sikerrel. A tértől északra elhelyezkedő Souk-kal kezdtünk. Ez tkp. egy bazár, ahol mindenféle „biz-baszt” lehet vásárolni. Szűk utcák; tele eladóval, akik elég rámenősek. Elég nehéz őket lerázni. Itt rögtön megtanultuk, hogy ha egy eladó annyit, mond, hogy „It’s free”, abban, biztos lehet az ember, hogy NINCS. Ugyanis itt mindenért fizetni kell (De erről picit később). Ahogy a mondás is tartja, az ember tud tanulni a saját hibáiból. Nah mi is megfizettük a tanulópénzt. Az első eset még viszonylag normális is volt. Hosszas alkudozás után KPM vett egy berber kő-parfüm félét. Vagyis én alkudtam le neki elég keményen, mire az eladó, megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy igazi „Berberman”, aminek az lett a következménye, hogy KPM így hívott innentől kezdve J Tényleg jó illata van amúgy a parfüm félének. Itt kiszúrtak minket, hogy egy boltba betévedtünk. Egy kelmekendős árús jött oda hozzánk, hogy nézzük meg az üzemét, amit ő és családja üzemeltett. Ingyenes. Ezzel kezdte. Körbemutogatta a folyamatot, hogy hogyan festik be különböző színekkel a kelmét, majd a végén – mit ad Isten – bevitt a boltjába, hogy akkor vásároljunk. Nem kötelező, de elvárják… Mivel nekem ilyenre nem volt és nincs is szükségem, nagy nehezen visszautasítottam. KPM vett végül egy kendőt, amiből így alig akart engedni. De csak sikerült azért valamennyit kicsikarni belőle.
Bolyongásunk közben eljutottunk egy tevecserző műhelybe. De amíg útközben odajutottunk, itt tapasztaltuk meg, hogy milyen rámenősek az úgynevezett önkéntes turista „gájdok”. Egyszerűen odacsapódik melléd, és nem hagy békén. Mondja, hogy merre menj, annak ellenére, hogy 1. nincs szükséged rá; 2. tudod az utat. Az egyiknek adtunk a végén valamennyi aprót, de látszott rajta, hogy nem volt megelégedve a kapott összeggel. A Souk-ban bolyongva értük el a cserző műhelyt. Az LP javasolta, hogy a legjobb más turistáktól segítséget kérni, mert azok nem vernek át. A cserzőműhelynél így is tettünk. Egy német családdal „egyesültünk”. Hogy mennyire rámenősek, kiderül abból, hogy a műhely megtekintése ingyenes… Illetve 2 vezető is körbe akart minket vezetni, hogy ne legyünk túlzsúfolva – nah meg, hogy így ketten kapnak pénzt, nemcsak egy. De nem hagytuk magunkat; önkéntes csoportunk egyben maradt. Érdekes volt, hogy onnantól, hogy a tevéről leveszik a bőrt – ezen részét nem láttuk – hogy készül el a finom bőr.


Különböző folyamtokon megy keresztül, míg végtermékként megkapjuk a bőrt. Ezt követően egy állítólagos „testvére” által vezetett boltba invitáltak be minket, hogy a dirhamokat költsük el… Persze semmit se vettünk, hiszen mi a nyavalyát kezdjek egy nagy bőr táskával, amit cipelhetek végig magammal. Vagy egy olyan papuccsal, amit itthon a büdös életben sosem vennék fel… Mondanom sem kell, hogy a csávó kint áll – aki körbevezetett minket – és tartotta a markát a juttért. A németek adtak neki valamennyit, de látszott, hogy nem volt megelégedve vele. Közösen otthagytuk, majd barangoltunk tovább.
Két palotát terveztünk megnézni: a Bahia és az El Badi palotákat. Előbbivel kezdtünk. Itt is volt egy érdekes szitu. Már a palota közelében voltunk, amikor egy kis srác mellénk szegődött, és közölte, hogy ma (csütörtökön) a palota zárva van; helyette inkább nézzük meg a zsidó temetőt. De jó, hogy nem hallgattunk rá… Két sarokkal arrébb volt a palota, és mit ad Isten, nyitva is volt… J 10 Dh volt a belépő, kb. 1€. Egy ilyen jellegű helyért Európában minimum 10€-t elkérnének… (Ekkor még nem tudtuk, hogy minden belépő 10 Dh – dirham). A Bahia Palota egy nagy kertben épült a 19. században és Si Ahmed ben Musa nagyvezír építette. Itt élt 4 feleségével, 24 ágyasával és megszámlálhatatlan sok gyermekével. A szó jelentése: ragyogó, ami illik is rá. 


Fénykorában gyönyörű lehetett. Most is pazar látványt nyújt. A marokkói építészet egyik legszebb épülete, mivel fes-i mesterek is dolgoztak rajta. A falakat és a mennyezetet minden szobában klasszikus mór stílusú színes mozaikok és fafaragású frízek borítanak. Rengeteg szoba, és belső udvar található benne, nah meg 8000 m2-nyi kert. Nem messze tőle található a másik palota: az El Badi Palota. A jelenlegi királyi palota szomszédságában található, de az sajnos nem látogatható. Saadian Ahmad al-Mansur építette a portugálok felett aratott sikert követően 1578-ban. Pazar palota lehetett fénykorában, hiszen középen egy hatalmas medence volt, melyeket kertek vettek körül. A palota most rom, ahol elsősorban a külső falak maradtak fent, de a nagyságáról így is tanúskodik. Sajnos a márvány és minden más mozaik már elpusztult. A tornyok tetején pedig rengeteg gólya éldegél.


Egy közeli kis téren vacsoráztunk, majd Marrakesh egyik fő látványosságát, a már messziről látható Koutoubia mecsetet néztük meg. A legnagyobb mecset a városban, melynek minaretje 77 méterrel magasodik a föld fölé. A 12. században épült vörös kőből és téglából. Sajnos nem látogatható. 


Innen már a szállás felé vettük az irányt. Este a Jemma-El Fna téren töltöttük el az időt, mely 1985-ben UNESCO világörökség védelem alá került. Érdekessége, hogy a középkorban a nyilvános kivégzéseket is ezen a téren hajtották végre. Nappal piacként funkcionál; este azonban megelevenedik az 1001 éjszaka meséi. Kígyóbűvölőktől kezdve, mesemondók, mutatványosokon át, akrobaták, bűvészek, misztikusok, zenészek, majomoktatók, fűszernövény eladók – egyszóval mindenféle alakkal benépesül a tér.





Marrakecht az elbűvölő, színes látványa miatt nevezték el a „dél zöldellő-vöröslő gyöngyszemének”.
A következő bejegyzésben a 2 napos szaharai útról lesz szó. 

KÉPEK:
- Lago Maggiore




- Marrakech:


2012. március 21., szerda

Bologna-Málta-Amszterdam - 2. rész

(Megj: első rész itt olvasható. Az előzmények miatt mindenképp ajánlott)


Szóval ott hagytam abba az előző posztot, hogy este megérkeztem Vallettába. Annyi erőt még vettem magamon, hogy a környéket felfedezzem. Kíváncsi voltam, hogy milyen éjszaka kivilágítva a város. Nagyon tetszett, ahogy az ódon épületeket megvilágították. Egy vacsora, aztán alvás lett a vége. 


3. nap:
A mai napon sem volt időm unatkozni. Egy fix program volt, hogy du-n 3 órára a Hypogeumhoz kell érnem. Onnan nem késhetek. Ez alapján kellett a tervet, programot összeállítani. Dél felé vettem az irányt: Dingli volt a célpont. A templom ezüst színű kupolája már messziről látszódott. Nem is ez a legfőbb látványosság, hanem a közelben levő sziklák, mely a városka nevét viseli: Dingli-sziklák. A partról innen is jól látszódott az 5 km-re levő Filfla szigete, mely nem látogatható; madárrezervátumként működik. Ahogy lenéztem a sziklákról, olyan érzésem támadt, mintha a tengerpart csak egy "köpésnyire" lenne. Azonban ennél picit messzebb, mert közte jól megfigyelhetők voltak a teraszos földművelések. A sziklákon egy magányos kápolna is hever, mely a sziget legmagasabb pontján - 253 méter - épült. 

Magdalena-kápolna 
Kilátás a sziklákról
A szikláktól Rabat felé vettem az utat. Két épületet azonban kívülről lefotóztam. Sajnos egyik sem látogatható: az egyik a Verdala-palota, amely annak idején Verdala nagymester fényűző palotája volt. Ma a palota az elnök egyik fő rezidenciája. A másik az Invizítorok nyári palotája. Évekig elhagyatott volt, azonban mára ez lett a miniszterelnök hivatalos lakóhelye. Mindketten jó ízléssel választottak maguknak munkahelyet. 

Verdala-palota

Inkvizítorok nyári palotája
Rabat és Mdina szerintem Málta - de Közép-Máltának mindenképp - két legszebb és legérdekesebb települései. A római korban a két város egy várost alkotott, de az arab hódítás során egy vizes árokkal kettéválasztották a várost, azzal a céllal, hogy Mdinát védjék, így Rabat peremkerületté vált. Rabat középkori városfalak között búvik meg; viszonylag nagy kiterjedésű. Mint ókortörténész számomra az egyik legérdekesebb a Domus Romana, melyben ma egy múzeum működik, de valaha római villa volt. Gyönyörű mozaikok díszítik a padlókat. A városnak mégsem ez, hanem Szent Pál temploma és barlangja a fő vonzereje. A rabati Szent Pál-templom Málta egyik legrégebbi keresztény temploma. A templomhoz csatlakozó kápolna alatt található Szent Pál barlangja. A máltaiak szerint Szent Pál hetekig élt ebben a barlangban, és innen hirdette a kereszténységet. Egy másik elképzelés szerint azonban ebben a barlangban volt bebörtönözve. A barlang hajdan római börtön volt, így esélyes, hogy esetleg ez a történet a valószínűbb.

Domus Romana

Szent Pál barlangja

Szent Pál temploma
Rabati utcakép
Rabatnak ezenfelül még egy komoly látnivalója akad: a katakombák. Több is akad belőlük. A halottakat föld alatti kamrákba való temetésének ötlete a palesztin zsidóktól származik. A keresztények a 3-7. században vették át az ötletet, és hamarosan síremlékeket és kőtáblákat kezdtek vésni. Rabat egész területe alatt ilyen katakombák rejlenek. Két kiemelkedő van, ami látogatható is (van olyan ami nem, vagy pl. pinceként hasznosítanak): Szent Ágota-katakombák és Szent Pál-katakombák. Előbbi egy apró Szent Ágota templom alatt található. Különlegessége, hogy a kriptát gótikus és reneszánsz stílusú freskók díszítik. Utóbbi hasonló a Szent Ágostonhoz, de kevesebb a freskó. Ez a legnagyobb Máltán fellelhető katakombák közül.

Szent Pál-katakomba

Szent Ágoston-katakomba egyik leghíresebb freskója
Rabatban sikerült még egy jó helyen leparkolnom, ahonnan mind a Rabat, mind Mdina elérhető volt gyalog is. Mdinába egy vizes árok felett lehet besétálni a városba. Autósforgalom ki van tiltva, így vagy gyalog, vagy lovaskocsin lehet felfedezni a várost. A város látványosságai a csendes sétányok, a szép paloták, az érdekes múzeumok, és a katedrálisa. A város azon kevés építészeti kiválóságainak egyike, melyet nem a Szent János Lovagrend tevékenységére vezethető vissza. Az arab korszakban kapta a Mdina nevet, mely "várost" jelent. Fő látványossága a katedrális. A festmények és faragványok többsége Szent Pál életének történéseit jelenítik meg. Meg lehet még nézni a Katedrális Múzeumot, a mdinai börtönt, de ami még kiemelkedőbb, az a Palazzo Falson. Kitűnő állapotban maradt fenn ez a normann palota.

Mdinában keverednek a stílusok a középkortól a  neogótikusog

Mdinai utcakép egy sikátorral

Mdina bejárata
Mivel 15-ig még volt időm, így a tengerpart felé vettem az irányt. Itt található Málta egyik leghíresebb strandja. De ahhoz, hogy odáig eljussak, át kellett haladnom Mgarr városán, és ha már itt jártam, akkor megtekintettem Mgarr és környékét. A városka feltűnő jelensége a hatalmas templom. De sokakat nem is ez, hanem két prehisztorikus emlék vonz ide. Engem is ez érdekelt volna, de szerdán csak 12-ig van nyitva a Skorba-templomok, én meg kb. fél 1-re értem oda, így nem tudtam bejutni. Szerencsére azonban kívülről körbejárhatók voltak a templomok romjai. Málta egyik legrégebbi településeként tartják számon.
A másik prehisztorikus templom az innen pár száz méterrel odébb lévő Ta'Hagrat-templom. A romokból viszonylag kevés maradt meg, így még kívülről sem olyan látványos, mint társa. Ennek ellenére mindenképp érdemes felkeresni.

Skorba-templomok

Mgarr

Ta'Hagrat-templomok
Innen már tényleg a tengerpart felé mentem. Lefelé gyönyörűen ment a kis Peugeot, de már ekkor éreztem, hogy visszafelé ezzel probléma lehet majd (be is igazolódott). Ghajn Tuffieha az egyik legszebb tengerpartok közé tartozik. Nem hiába. Számomra is megfoghatatlan volt, hogy hogy tud 200 méteren belül két eltérő part kialakulni. Középen helyezkedik el az Ir-Karraba hegyfok, melyen egy torony található. Innen próbálták meg védeni a szigetet. Ha szembeállunk vele, akkor jobbra tőle található a 2 sorral fentebb írt Ghajn Tuffieha, míg balra tőle egy gyönyörű homokos tengerpart, a Gnejna Bay, amiből nem sok akad Máltán. A napsütés ellenére (kb. 28 fok volt), nem volt lehetőség arra, hogy fürödjek... pedig tervben volt. Az előző pár nap szeles, valamint a múltheti vihar miatt hideg volt még a víz. De a táj kárpótolt mindenért.

Gnejna Bay

Ghajn Tuffieha
Mostat még meg lehetett volna nézni visszafelé Vallettába, de mivel időpontom volt a Hal Saflieni Hypogeumhoz, ahonnan nem késhettem, így elindultam efelé. Időbe is telt mire odaértem, mert olyan emelkedődön kellett felmenni, hogy néha padlógáz 2-es is kevés volt (egy-egy hajtűkanyarban 1-esbe is vissza kellett váltani). A Hypogeum tkp. nem is Vallettában, hanem az onnan 8 km-re fekvő Paolában található egy épület alatt. Mivel még volt fél órám, így a környéket gyalogosan néztem meg. Két napja voltam már itt, így másik irányba mentem el. Ekkor bukkantam egy érdekességre. Láttam egy női börtönt, mellette egy nyilvános WC-t, és a WC-nél ingyenes WIFI. :D Érdekes :D
Egy 9 fős olasz csoporttal voltam, így fértem be ide 10-nek. Az egyik legérdekesebb helyszín volt máltai tartózkodásom alatt. 30 perces videóval kezdődött, ami bemutatta a Hypogeum történetét. Ebből megtudtam, hogy mindössze 1902-ben bukkantak kútásás közben a helyre. Kutatók számára mind a mai napig rejtély, hogy pontosan mire is használhatták. Az általános felfogás szerint egyszerre volt temetkezési hely és szentély is. Az egész világ egyik legrégebbi, azaz 5600 éves és legtitokzatosabb templom együtteséről van szó.  Ez a nekropolissszal egybeépített templomegyüttes idősebb még a titokzatos egyiptomi piramisoknál is. Ezek a bonyolult karéjos építmények, oltárokkal, kapukkal és díszített, vésett köveikkel, az őskori emberek kifinomult szertartásairól és hitvilágról tanúskodnak. A szerteágazó labirintusrendszer területe mintegy 480 m2.  A máltai elődök kovakőből, csontból és sziklákból vésték ki a termeket. Több helyen láthatók a halál rituális színei, a vörös és az okkersárga. A középső szint termeiben fedezték fel az un. "alvó papnőt" - egy aprócska fejjel és széles testtel rendelkező női szobrot, ahogy nyoszolyán hever. (Fényképezni nem lehetett, így a képek a netről vannak. A kivilágított képek pedig a Nemzeti Régészeti Múzeumban). Jegyeket itt lehet foglalni, akit érdekel.






Ha már ezt megnéztem, akkor egyértelmű volt, hogy a Régészeti Múzeumba is elmegyek, hiszen a talált leletek ott vannak kiállítva. Pár perc alatt átértem, és még a közelben sikerült is parkolóhelyet találnom, ahol az éjszakára is otthagyhattam az autót. A kombinált jegy ide is érvényes. A Nemzeti Régészeti Múzeum őrzi a templomokban feltárt valamennyi leletet. Itt található az "alvó hölgy", a ta'hagrai templom kicsinyített mása, máltai Vénusz, valamint Tarxienből az eredeti oltár


Ta'Hagrat modellje

"alvó hölgy"

oltár Tarxienből
A ragyogó napsütést kihasználva bóklásztam a városban, és még időben elcsíptem az utolsó vízi taxit, ami átvitt Sliemaba. Szinte leírhatatlan a lemenő napban Vallettát megcsodálni, ahogy a nyugvó nap sugarai megvilágítják a várost. Ezt egyszerűen látni kell! Sliemából előbb gy terveztem, hogy busszal majd visszamegyek, de később úgy döntöttem, hogy inkább gyalog teszem meg az utat az öböl mentén. Így szemügyre tudtam venni a Manoel-szigetet. Kb. 5 km-t gyalogoltam vissza az autóig. A szállás ugyanott volt. Nyúl hús volt a vacsora, majd rövid séta, és alvás. 


vallettai utcakép

Valletta a lemenő napban

nyuszi hús hallal
4. nap:
Utolsó napomon már csak pár óra jutott Vallettára. Hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi fővárosban mely alig 1,5 km hosszú és pár száz méter széles, hogy tudott jutni ennyi látnivaló. Kapkodni kellett a lábaimat, mert 4 óra alatt meg szerettem volna nézni, amit csak tudok. Előző nap még megnéztem a Karmelita templomot. Ennek a kupolája magasodik a tenger felé is a taxiból nézve. Most a másik fő templomot, a Szent János-társkatedrálisba mentem be. A katedrálisnak kívülről egyszerű, szerény homlokzata van. Első ránézésre nem árul el semmit az épület pazar belső kialakításáról. A templomot eredetileg a lovagrend bentlakó szerzetesei számára építették. A falak, a mennyezet és a kápolna szinte legapróbb szeglete is festményekkel van díszítve. A lovagok és a nagymesterek számos helyen megjelennek. Az oldalsó kápolnák egy-egy nagymesternek az emlékét őrzik, a rá jellemző tulajdonságokkal. 


Vallettában meghatározóak voltak a lovagok, akik un. auberge-ekben éltek. A Szent János Lovagrendet nyolc langue-ra (nyelvre) osztották, amely mindegyike saját auberge-zsel rendelkezett. Mindegyik saját kápolnával, étkezővel és az udvarról megközelíthető szálláshelyekkel. Az épületek mérete és stílusa eltérő, ami tükrözi a lovagok gazdagságát. Az egyik legszebb auberge az Auberge de Provence, amelyben ma a Máltai Régészeti Múzeum működik. Ez volt valamennyi közül a legpompásabb. Dón is ion oszlopok tartják. 


Auberge de Provence
Ha már a történelembe belementem, szót ejtek röviden a máltai keresztről. a nyolcágú, vagyis a máltai kereszt a nyolc boldogságot, továbbá a Szent János Lovagrend nyolc langue-ját szimbolizálja. A lovagrendbe tartozó langue-ok: Allemagne (Németország), Aragon (Spanyolorszég), Auvergne, Kastília, Anglia, Franciaország, Olaszország és Provence. A kereszt négy szára a négy fő erényt ábrázolja: a megfontoltságot, az igazságosságot, a mértékletességet és a állhatatosságot. A kereszt fehér színe az egyszerű, tiszta életet jelenti, amely a keresztény hitért harcolóktól és a szegények szolgálóitól megkövetelt. A Szent János rend tagjainak be kellett tartaniuk a szerzetesi fogadalmat, valamint a szegénység, a cölibátus és az engedelmesség kötelességeit. 


Néhány mondatot a Lovagrendről is érdemes megemlíteni, hiszen Máltát ők tették virágzó hatalommá. A rendet eredetileg 1085-ben hozták létre, olyan célból, hogy a jeruzsálemi Szent János ispotályban betegeket lássanak el. A szervezet később öltöt csak katonai jelleget. A lovagok ekkor még a Szentföldre érkező zarándokokat védték, és csak 1530-ban érkeztek Máltára, miután 1522-ben a törökök elűzték őket Rodoszról; korábbi helyükről. V. Károly ajánlotta fel nekik Málta szigetét, vagy Tripolitot (mai Líbia), hogy kezdjenek új életet. A lovagok 268 évig maradtak a szigeten, amit közben erős védelemmel láttak el. Egy olyan fővárost alapítottak, melyre mindenkinek fájt a foga. A rend élén a nagymester állt, aki kizárólag a pápának tartozott elszámolással. A lovagokat a legnemesebb európai nemesekből vállogatták. A felvételhez a tagoknak nőtlenséget, engedelmességet és szegénységet kellett fogadniuk. De valójában kevesen tartották ezt be. Ironikus módon éppen a lovagok két nagy győzelme adta meg a kegyelemdöfést a rendnek. Az 1565-ös nagy ostrom, majd az 1571-es lepantói győzelem annyira eredményes volt, hogy a továbbiakban nem maradt hitetlen, akit le lehetett volna győzni. A rend lassanként önelégülté, és korrupttá vált, és nem maradt más hátra, mint a tengeren kalózkodni. A 18. század végére nem volt több, mint egy nagy nemzetközi szervezet. Ennek eredményeképp Napóleon 1798-ban könnyen el tudta foglalni a szigetet. 1802-ben a lovagok megpróbáltak visszatérni, de a lakosok inkább a  brit segítséget választották, akik azután 1964-ig a szigeten is maradtak. Ezután lett önálló és független Málta. 


Cavavaggio: Alof de Wignacourt nagymester (1601-1622) 
Vallettára visszatérve szót kell még ejteni a Republika utcáról. Ez a főváros főutcája. Minden itt, ill. a környékén található. Pompás épülete van a Nemzeti Könyvtárnak, melyet a 18. században építettek és rengeteg eredeti dokumentumot őriz a Lovagrend történetével kapcsolatban. Megtalálható pl. az a levél, melyben VIII. Henrik angol király az angol egyház fejének nyilvánítja magát. Kicsit továbbmenve jutunk el a Nagymesterek palotájához, ami ma a Parlament épülete. A vandál rombolások ellenére a palota visszatükrözi azt a pompát, amelyben a nagymesterek a maguk idejében éltek. Megépítésétől kezdve (1571), egészen a rend uralmának végéig (1798) minden nagymesternek ez a palota volt a székhelye. 


Nemzeti könyvtár

Parlament
Vallettában sétálni csupa öröm. Az ódon épületek szinte mindegyike tudna egy-egy történetet mesélni, ha beszélni tudnának. A házak hasonlóak, de a legtöbb erkély díszes. Érdemes még felkeresni a Manoel-színházat, vagy a Nemzeti Szépművészeti Múzeumot


máltai utcarészlet
De a Hadtörténeti Múzeum is érdekes. Én még ide tértem be, ahol Málta történetéből lehet még csemegézni. Különösen a II. világháború máltai részére van kihegyezve a kiállítás, de ízelítőt kapunk az első világháborúban használt fegyverekről is. Egy olasz torpedónaszád is a kiállított tárgyak között van, melyet német torpedók süllyesztettek el. A Faith nevű repülőgép egyedüliként vészelte át a Máltai Légierő gépei közül a háborút. Szintén a Szent Elmo-erődben őrzik VI. György király által 1942. április 15-én adományozott György-keresztet is, ami azóta is ország zászlaján látható. 

Faith

Ezzel utam véget ért Máltán. Fél 12-re értem ki a reptérre. Leadtam az autót, majd becsekkolás után 13:45-kor Hollandiába repültem. 


Eindhoven
A RyanAir pontosan indult és picivel kevesebb mint három óra alatt Eindhoven repterén találtam magam. Busszal bementem a központba, majd elfoglaltam a szállásom. Ekkor tudtam meg, hogy este focimeccs lesz. Adta magát a helyzet: Eindhoven + foci = meccs. Ki nem hagytam volna, hogy megnézzem hol játszott Dzsudzsák annak idején. Azonban meccsre nem lehet úgy kimenni, hogy ne igyak meg 1-2 jó holland sört, így a stadiontól nem messze lenyomtam kettőt. 





PSV - Valencia Európa Liga meccs volt. Sajnos a hazaiak csak 1-1-es döntetlent sikerült elérniük, és így kiestek a sorozatból, mivel idegenben 4-2-re kikaptak. A hangulat hatalmas, fergeteges volt. Végig buzdították az ultrák a csapatot. 





Este még egy sör, majd pihi következett. 


Amszterdam
Reggel még olyan kómás voltam, hogy pechemre rossz vonatra szálltam fel. Nem figyeltem kellően, így Maastrich irányéba indultam el. 45 percnyi vonatozás után vettem észre, hogy rossz irányba tartok. A következő állomáson leszálltam, és szerencsémre 15 percnyi várakozás után jött egy olyan vonat, mely közvetlenül Amszterdamba ment. Így óra késéssel, de végre megérkeztem. Hát mit mondjak. Kevés olyan főváros van, ami elsőre meg tud fogni, de ez a város képes volt rá. A szállás elfoglalása után - amely a Red Disctrict kellős közepén volt -, elindultam felfedezni. Előzetesen két nevezetességet akartam megnézni: Anna Frank házát, valamint a Van Gogh múzeumot. Az előbbinél olyan hosszú sor kígyózott, mely 15 percnyi várakozás után sem haladt előre, hogy így inkább feladtam. A Van Gogh múzeum ellenben fantasztikus. Egyik kedvenc festőm Vincent van Gogh. A múzeumban 200 festmény, 500 rajz és rengeteg levele van kiállítva, melyet a testvérével, Theodorral folytatott. Sajnálatos, hogy egy ilyen tehetség 37 évesen főbe lőtte magát. 


Napraforgó
Van Gogh szobája Arles-ben
Ezután csak barangoltam a városban, megittam pár sört, majd este találkoztam egy régi haverommal, aki kint él, illetve ott dolgozik. Hajnalig dumáltunk. 





s'Hertogenbosch
Mivel a gépem csak este 6-kor indult Budapestre, így pár órát eltöltöttem s'Hertogenbosch-ban. Egy hangulatos kisváros, mely Amszterdam és Eindhoven között található, de közelebb utóbbihoz. Főbb látnivalója a katedrális, valamint hogy a híres Hyeronimus Bosch festő itt született. A képei nagyobb része azonban a madridi Prado múzeumban találhatók. 




4-re értem vissza Eindhovenbe, majd ki a reptérre. Ilyen se történt még, hogy a WizzAir 20 perccel korábban induljon a menetrendhez képest. 1 ó 40 p alatt Budapesten voltam, majd a 20:43-mas IC képes volt 15 percet késni a Nyugatiból Ferihegyig. De szerencséjére legyen mondva, valahogy képes volt behozni Debrecenig a késést. 


Összességében:
Bologna annyira nem nagy szám - szerény véleményem szerint - bár van akinek tetszik. Ízlések és pofonok. Azonban az, hogy vezethettem egy Ferrarit, azzal egy vágyam teljesült, amit így lehúzhatok a listámról, hogy ez is kipipálva :)
Málta az álom és valóság szigete. Egy különleges világ a Földközi tenger szívében. 7000 év történelme és kultúrája, ragyogó napsütés, átlátszó, tiszta víz; igazi búvárparadicsom, gasztronómiai élmények és igazi, szívből jövő vendégszeretet várja az idelátogatót. Engem is teljesen megfogott a sziget. Korábban is tudtam, hogy egy földi paradicsom, de most már erről meg is bizonyosodtam. 
Hollandiáról nehéz mit mondani, mert ez a 2 nap kevés volt arra, hogy jobban megismerjem az országot. De Amszterdam megfogott, ide vissza kell még mennem és alaposabban is felfedezni, mind a várost, mind az országot.