Évertékelő

Ilyet még nem csináltam, de ami késik nem múlik: utazási évértékelő. 

Kezdjük a legfontosabbal. 2013-ban 10 országban és 1 területen jártam: 

• Olaszország (2x)
• Marokkó
• Gibraltár - nem külön ország - ezt tekintem a különálló területnek
• Spanyolország (2x)
• Azerbajdzsán
• Irán
• Irak
• Törökország
• Szlovákia (2x)
• Ausztria
• Amerikai Egyesült Államok. 

Megjegyzés: a dőlttel szedett országokban nem jártam előtte.

Olaszországban kétszer is megfordultam; mind odafelé, mind visszafelé Milánón keresztül mentünk Marokkóba. 

Spanyolországban is kétszer jártam. Előbb egy rövidke időt (Sevillában) - illetve visszafelé Gibraltárt is útba ejtettük egy pár óra erejéig - majd egy hosszabbat is eltöltöttem ott. Erről sajnos nem készült blog - nem is tervezem -, de nyáron végiggyalogoltam az El Camino zarándokúton. 650 km-t tettem meg 23 nap alatt Logronoból Santiago de Compostela-ig. 

Utána rögtön következett az 5 hetes nyári utam: előbb 7 nap Azerbajdzsánban, majd 19 nap Iránban. Egy hetet töltöttem el Iraki Kurdisztánban, és végül hazafelé 2 napot Törökországban. 

Előbb szeptember végén menten ki 2 napra Eperjesre, aláírni az egyik ösztöndíjam szerződését, majd rá nem sokkal újra Szlovákia felé vettem az irányt, hogy részt vehessek Dorival az I. Nemzetközi Sörcikkgyűjtő Világtalálkozón. (Utóbbiról lesz majd blog, az elsőről nem). 

Októberben, pont a 23-ai nemzeti ünnepen Bécsbe tettem látogatást. Ez volt a 12. bécsi utam, de ez most szigorúan szakmai jellegű volt. Vagyis napközben az volt. A PhD disszertációmhoz gyűjtöttem anyagot a könyvtárakból, valamint a Numizmatikai Tanszék egyik professzorával konzultáltam a kutatási tevékenységemről. Az estét pedig a bécsi mikrósörfőzdék látogatásával töltöttem.

Novemberben "meghódítottam" az Egyesült Államokat. A KLM szeptemberi akcióját kihasználva 9 napot töltöttem el 3 nagy városba: New York, Philadelphia és Washington. 

Statisztika:
repülések száma: 18
- 12 nemzetközi és 6 belföldi
- 9 európai, 5 ázsiai, 3 észak amerikai, és 1 afrikai
repült órák száma: 48 óra 10 perc
repült km: 30.278 km (0,8x-or, tehát majdnem körberepültem a Földet)
külföldön töltött napok száma: 92 nap

Összességében elmondhatom, hogy jól sikerült a 2013-as év is. Nem panaszkodhatok. Amit tudtam, mindent kihoztam az utakból. Olyan helyekre jutottam el, amikről előtte - de még csak év elején sem - álmodtam, vagy gondoltam valaha, hogy eljutok. Sok új barátot szereztem ezen utak alatt, akik közül jó párral a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére a 2014-es év is jól indul, már vannak lekötve utak, de hogy mik, az legyen meglepetés.

UI: akit érdekel, itt elolvashatja az egyes utakról készült leírásokat:
(az országra kattintva bejön az adott post)
Olaszország
Marokkó
Gibraltár
Spanyolország
Azerbajdzsán
Irán
Irak
Törökország
Ausztria
USA

Bécsi sörtúra

Bécsben már többször jártam, és mivel magáról a városról rengeteg infó van a neten, így ezt ki is hagynám. Ez volt a 12. bécsi kiruccanásom, de most egy újfajta szemszögből írnék a városról: a bécsi sörfőzdékről. (Előre is elnézést a képek minőségéért, de telefonnal készültek). 

2013 őszén jártam legutóbb. Amit akartam a városban, azt elintéztem, és hát esténként nem volt kedvem a szállóban ülni. Innen jött az ötlet, hogy felfedezek pár bécsi mikró-sörfőzdét. Összekötöm a kellemest a hasznossal. 

A wikipedia a segítségemre volt, így kiválasztottam azt az 5-7 főzdét, ami a belvárosban van, jónak tűnik, és gyalog is könnyen elérhetők.

Első állomásom a szállástól alig 10 percre fekvő Bauern Bräu (Gumpendorfer Str. 134-136). Egy világos Helles-sel kezdtem. Utóbb visszaemlékezve nem hagyott nyomott, így szerintem tipikus osztrák sör a sörtisztasági törvény alapján.

Ha Bécsben járunk, bűn lenne kihagyni a Mariahilferstraß-étól egy sarokra, (Siebensterngasse 19.) a hasonnevű utcáról nyíló SiebensternBrauerei-t. A nagyszerű kerthelyiséggel és magyar főpincérrel büszkélkedő főzde-söröző a hagyományos sörtípusok mellett nagy hangsúlyt helyez a különlegességekre. Igazi csemegének számít a rafináltan csípős Chilli-Bier-ük (tényleg érződik a chili, nem is bírtam meginni a 3 dl-t). Az aranysárga színű sör megfelelően ártatlannak tűnik, de ez ne szabad, hogy megtévesszen minket: ennek ellenére erős, nagyon erős. Egy leheletnyi főtt zöldség is érződik benne, elsősorban a mexikói chilis paprika. 

Ha szerencsésebb pillanatban érkezünk – szerencsére nekem volt alkalmam –, a Bamberger Rauchbier mellett az India Pale Ale-t is megkóstolhatjuk. ez a brit kolóniákról származik. Erősebb komlóból főzték, hogy a hosszú hajóutat kibírja Indiáig. Azért hogy, az íze minél jobban megőrződjön, magasabb alkoholtartalommal állították elő, így megőrízve az eredeti ízeket. A mai IPA már nem olyan erős, mint korábban (5%); aromás illata az amerikai komlónak köszönhető.

Kifelé menet pedig a sörautomatából hazavihetjük palackozva azt, amelyik a legjobban ízlett.

A harmadik ívó a Plutzerbräu, a  Schrankgasse 2. szám alatt. Viszonylag kevés sört főznek, én egy világost (Helles) kóstoltam meg. A sör színe aranysárga, és nagyon iható lager. A komló érződik az aromában; 5% az alkoholtartam. Az összes sör az 1516-os német tisztasági sörtörvény alapján készül. Ezen kívül kapható még Dunkles és G’mischtes (keverék).

A Wieden Bräu-ban (Waaggasse 5.) főzött Wieden Braäu Helles egy testes, ezáltal kicsit kesernyékesebb, alsó erjesztésű, szűretlen sör. A másik fő típus, az a Dunkles, mely egy sötét, kiegyensúlyozott malátával rendelkező, alsó erjesztésű sör. Szezonális sörök is kaphatók, de ott jártamkor nem voltak.

Az Operaház mögötti 1516 (Schwarzenbergstraße 2.) kevésbé lokális, tradicionális sörfőzde. A főzőházban itt is kompjúter-vezérelte ódon rézüstök dolgoznak, ám itt nem ugyanazokat a söröket főzik. Ide már behatolt az amerikai stílusú sörfőzés, és erős, sűrű, nagyon ízes posztmodern söröket főznek. A 10 százalékos fekete, ír típusú Foreign Extra Stout mellett ihatunk szederrel főzött ale-t, háromféle gabonából főzött, Cascade komlóval fűszerezett weissbiert, és itt csapolják Bécs legeslegjobb sörét: a Victory Hop Devil India Pale Ale-t, amit egy pennsylvaniai sörfőző receptje alapján főznek háromféle komlóból, szárazkomlózással, igazi komlótobozokat is felhasználva, olyan csodálatosan keserűre, hogy szinte világít.

Utolsó állomáson az 1516 mellett található Schwarzenberg Stadtbrauerei (Schellinggasse 14.). A Helles aranysárga színű, nagyon iható lager. A Weizenbier (búzasör) gyümölcsös, és kicsit csípős, enyhe búzasör, melyet az eredeti bajor recept alapján főznek. Sajnos itt lemerült már a telefonom, és nem tudtam képet készíteni.

Ezen kívül tervben volt még a Salm Bräu (Rennweg 8.) de ezt időhiány miatt ki kellett hagynom (távolabb esett a többitől – de majd februárban pótlom).

EU tanulmányút

Ahogy az előző blog bejegyzésben is írtam, három út kerül fel. Az olaszországit már feltöltöttem, most a franciaországin a sor, megspékelve egy kis Németországgal, és minimális Ausztriával.

Ez az út annyiban másabb, mint az eddigiek, hogy ez egy tanszéki kirándulás keretében zajlott.

2010. szeptember 21-én hajnalban indultunk az egyetem Főépülete elől. Szerencsére most semmi sem jött közbe az úton, így jó tempóban haladtunk. Útközben Ausztriában álltunk meg egy gyönyörű kis hegyi faluban ebédelni.

Késő du-ra értünk a szálláshelyünkre, nevezetesen Augsburg városába. A hagyomány szerint Trier után a mai Németország második legrégebbi városa. A római várost Kr. e. 15-ben alapították, Augusta Vindelicorum néven a vindelicusok területén. A város búcsújáróhely volt, és a legtöbb római településsel ellentétben nem néptelenedett el, sőt az 5. század elejéről is jelentős építkezések zajlottak. 955-ben a várostól délre fekvő Lech-mezőn I. Ottó német király Ulrich augsburgi püspök segítségével vereséget mért a kalandozó magyarokra. A 16. században megalakult az augsburgi tőzsde. 1547-re megszűnt a céhek befolyása a városban, és két kereskedőcsalád, a Fuggerek és a Welserek kezébe került a hatalom.

Sajnos mire bejutottunk a központba már beesteledett, így csak az esti fényekben tudtuk megnézni az egykori tőzsdét, a Városházát, és a Főteret.

Másnap folytattuk utunkat Strasbourg felé. Dél körül értünk oda. Egyből a strasbourgi EurópaiUnió Parlamentjébe vezetett az utunk. A szigorú belépés után meghallgattunk egy általános tájékoztatót az EU-ról, majd egy plenáris ülésre ültünk be, ahol a Kongói Köztársaság és a demokráciáról hallgattunk értekezést. Kb. 30 politikus, ha bent ült a több száz fős teremben… Vendégek többen voltunk a karzaton. A délutánt Strasbourg felfedezésével töltöttük. Nagyon hangulatos város. A város meghatározó épülete a Katedrális, ahol van egy 16. századi óra, ami az idő mellett a hónapokat és a napokat is mutatja. A mai napig pontosan működik. Innen indultunk körbenézni a városban. A város Franciaország keleti részében fekszik, és csak egy híd választja el Németországtól, ami a Rajna felett megy át. A Parlamenten kívül itt van még az Európa Tanács, Európai ombudsman és az Emberi Jogok Európai Bírósága.

Sajnos több idő nem jutott a városra, mert indulni kellett tovább. Az estét Colmar városában töltöttük. Ez a város úgy néz ki, mintha megállt volna az idő a 17. században. Egyszerűen csodás. A legelzásziasabb városnak tartják sokan ezt a nagy történelmi múltú települést, amely Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa, nevét a királyi palota egyik tornyáról, a galambok tornyáról kapta. polgárai sok csatát vívtak szabadságukért, lelkes támogatói voltak a szabadság és a francia forradalom eszméinek. Egy ideig Voltaire számára is ez a város adott lakóhelyet. 1870 után német birtokba került, 1945 után lett ismét Franciaország része.

Látnivalók a városban bőven akadnak. A Maison des Arcades két nyolcszögletű toronnyal szegélyezett épület, 1609-ben épült. Vele szemben található szökőkút a város szülötte, Bartholdi alkotása. Az Ancienne Douane a régi vámház a 15. században épült. Emeleti nagyterme volt a Décapole, a feudális uralom ellen az összeszövetkezett tíz elzászi szabad város tanácsának ülésterme. A Maison Pfister egy árkádos, galériás, tornyos, freskókkal díszített épület; egy tehetős polgárcsalád háza volt. A  Collégiale St-Martin jellegzetes elzászi vörös mészkőből épült, díszes majolikacserepes templom a12-14. századból. Homlokzatát csak egy torony díszíti. Furcsa toronysisakja, a kínai kalap alatt hatalmas napóra látható. A legértékesebb része a jobb oldali kereszthajó kapuja, alul román, felül gótikus timpanonnal, 143 alakból álló szoborcsoporttal. Église des Dominicains alapkövét Habsburg Rudolf császár rakta le 1283-ban, de az építkezés csak jó kétszáz évvel később fejeződött be.

Másnap délelőtt utunkat folytatva értünk el egy másik kis franciaországi településre, nevezetesen Beaunebe. Itt borokkal feltankolva értük el végállomásunkat, Dijon városát. Érdekes, hogy ez a közel milliós nagyságú város senkinek sem jött be, köztük nekem se. A római időkben vár, castrum létesült itt Divio néven, ám a különböző barbár támadások alaposan tönkretették a települést. Amikor azonban 1015-ben létrejött a burgundiai hercegség, mégis Dijon lett annak székhelye. A település és Burgundia e nagy korszaka egészen Merész Károly herceg haláláig tartott. Ezután a francia királyság ismét szilárdan magához csatolta Burgundiát. A város főbb nevezetességei a Place de la Libération, ami egy félkör alakú központ, amelyet a 17. században alakítottak ki. Innen nincs messze Merész Károly és elődeinek egykori palotája, a Palais des Ducs et des Étais de Burgogne. A 17. században teljesen átalakították, az épületnek három szárnya van, a középső fölé magasodik a 46 méter magas Tour Philippe-le Bon, a jobb oldali szárny udvarán található a Tour de Bar. Ebben az épületben kapott helyet Franciaország egyik legjelentősebb vidéki képzőművészeti múzeuma, a Musée des Beaux-Arts. Az Église Notre-Dame templom nagyrészt a 14. században épült, az épület egyik kápolnájában található Fekete Madonna faszobor az egyik legrégebbi ilyen alkotás az országban. A Bibliothéque municipale a városi könyvtár, melyben több mint 300 000 kötet található, köztük számos nagy értékű kódex.

Dijonban két éjszakát is eltöltöttünk, de kellett is, hiszen fel kellett készülni egy nagy menetre. Majd 12 óra alatt értünk innen a 850 km-re fekvő Passauba. A szállást a hegytetőn lévő vár tövében töltöttük. Tettünk egy éjszakai városnéző körutat, minek folytán ráleltünk egy helyi sörfőzdére. Passauból csak a várat láttuk reggel, mivel egy újabb nagy út várt ránk Debrecenig. Hazafelé már sehol sem álltunk meg.

Összességében egy fárasztó út volt. Kb. 3500 km buszoztunk 6 nap alatt, de megérte. 

(UI: képek a picasa oldalon)