Dubai - Omán - ELŐZMÉNYEK

2013 áprilisában jelentette be a WizzAir, hogy ősztől közvetlen járatot indít Budapest és Dubai között. Gyorsan felhívtam 1-2 barátot, hogy lenne-e kedvük kijönni. Igent mondtak, így hárman vágtunk bele. Előzetesen úgy volt, hogy egy ismerősömnél alszunk majd, de időközben ez a terv megbukott. Többen is jelentkeztek az útra, így elvetettem ezt a lehetőséget. A jegyhez annyi hozzátartozik, hogy életemben először - a hosszú út miatt - vettem egy XXLong ülőhelyet, amihez elsőbbségi beszállás is járt. Itt kényelmesebb volt az út, ez tény - de Európán belül nem éri meg a plusz pénzt. (Ott simán kibírható a 1-2,5 órás út). 

Sokáig nem foglalkoztam az úttal; csak az ősz folyamán vettem elő. (Mindig volt előtte másik út, amelyik prioritást élvezett. Sorrendben: El Camino, Azerbajdzsán, Irán, Irak, USA, Izrael – a linkekre kattintva bejön az adott út beszámolója).

Valamikor novemberben vettem elő az utat. Nézegettem, hogy hova lehetne még esetleg Dubaiból elmenni. Az Arab-félsziget országaiban „gondolkodtam”. Amik szóba jöttek: Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia, és Omán. Amiket elvetettem: Bahrein és Jemen. Utóbbi kettőben még forradalmi a helyzet. Katarral és Kuvaittal az volt a baj – annak ellenére, hogy a vízum nem probléma –, hogy igazából látnivalót nem ad. Kb. azok országok, amikről csak el lehet mondani, hogy járt ott ez ember – de ezen felül sokat nem nyújtanak. Így leredukálódott 2 országra: Omán és Szaúd-Arábia. Utóbbival a vízum nehézkes. A világ egyik legzártabb országa, ahova vízumot szerezni szinte lehetetlen; nem az, de piszok sok mindent kérnek. (Ami végképp eldöntötte, az az, amikor kiderült, hogy többen megyünk. Egyedülálló nő férj nélkül nem léphet be az országba). Így kizárásos alapon maradt Omán.

Dubaial nem kellett sokat foglalkozni. Nagyjából a 4 napba minden belefér, amit meg szerettünk volna nézni. 3 nap Dubai, egy nap Abu Dhabi (utóbbiba kétszer is eljutottunk végül, de erről majd később). A vízumot utazási irodán keresztül intéztük. Mivel egyirányú jegyek voltak, így nem tudtuk igénybe venni a Budport szolgáltatását. A Pyramid Travel intézte a vízumot, a szállást, és a teljes utat. A Holiday Inn Dubai Al Barsha szállóba foglaltunk szállást, mely a metrótól 200 méterre helyezkedett el. A tetőtérről pedig mind a Burj Al Arabot, mind a Burj Khaliát láttuk. Meg voltunk elégedve a szállodával.

Omán Dubai-jal ellentétben már több szervezést igényelt. Több beszámolót is elolvastam, illetve ismerősök is adtak segítséget, akik voltak már itt. Hosszas tervezgetés után alakult ki a végleges program. Lényegében, amit akartunk, azt sikerült megnézni – utólag is elmondható. Hiányérzet nem maradt. Omán nagy előnye még, hogy a határon a 10 napos vízum 5 riálért (kb. 3000 Ft – 1 OMR = 600 Ft) felvehető. 

Izrael - előzmények

Kb. egy éve már szerettem volna eljutni a Szentföldre, de az akkori politikai helyzet miatt végül erről letettünk. A jegyvásárlás időpontjában épp zűr-zavar volt, így nem mertünk belevágni. Igaz, mire az utazásra sor került volna, addigra csendesedett minden. Helyette lett Marokkó.

Október végén akciózott a WizzAir, aminek következtében nagyon olcsó volt a jegy Tel Avivba. 1-2 barátomat gyorsan körbeérdeklődtem, hogy van-e, lenne-e kedvük jönni Izraelbe. Végül Gy. barátom mondott igent; így ketten vágtunk bele. A gép péntek reggel indult, és csak szerda este jött vissza, így lényegében 4 teljes és 2 fél napunk volt. Az előzetesen eltervezett programot egy helyen kellett csak módosítani. De amit akartunk, azt mindent sikerült megnéznünk. A legfontosabb látnivalókhoz elég volt.

Izrael vízummentes magyar állampolgároknak, vagyis előzetesen nem kell beszerezni. Azonban ha van az útlevélben olyan ország pecsétje, vízuma, mellyel Izrael konfliktusban áll – pl. Irán vagy az arab országok – akkor az gondot tud okozni. Nekem iráni vízum szerepelt még az útlevélben. Előzetesen megérdeklődtem, hogy nem fog gondot okozni. Ebben bíztam is, de biztos, ami biztos alapon, azért bebiztosítottam magam. Ismerősök elérhetőségét összeszedtem, hogy ha gond van a határon, akkor tudjanak segíteni. Sajnos ez is bekövetkezett. A gép időben érkezett Tel Aviv-ba, de a határon kiszedtek az iráni vízum miatt. 6 órán tartottak „fogva”. Ezalatt többször kérdeztek, hogy mit kerestem Iránban. Felhívták mind az izraeli kontaktot, mind az iránit, hogy tényleg mit kerestem ott; egyezik-e amit én elmondtam, stb. Negyed 11 fele vettek ki, kb. 4 óra elteltével kaptam egy szendvicset és egy vizet, majd kb. 5 fele elengedtek. Megkaptam a belépési pecsétet az országba. El se hittem :D

Közben szegény Gy. barátomat sajnáltam. Ő kint várt. Többször megfordult bennem, hogy mi a franc lesz vele, hogy ha netán engem nem engednek be az országba. Minden papír nálam volt, minden foglalás, stb. Szerencsére erre nem került sor a végén.

Felvettük az autót az Avis-nál. Egy Hjanday I10-es volt; célnak megfelelt. Jeruzsálem felé vettük az irányt. GPS-t kértünk mellé, ami valójában egy folyamatos internetkapcsolattal rendelkező Apple Ipod mini volt. A Google új térképe, a Waze, nagyon jól működött.

Viszonylag könnyen megleltük a szállást (Jerusalem Gold Hotel). A szoba elfoglalása után felfedeztük a környéket. A központtól kb. 2 km-re volt gyalog. A Bookingon kicsit jobban bemutatták, mint amilyen a valóságban volt. A parkolás és az internet feláras volt. Célnak megfelelt, de besorolása (4 ****) közel sem állt a valósághoz.

Péntek révén azonban sajnos minden zárva volt. Alig találtunk nyitva valamit. Még a villamos sem járt. Végül egy Mekiben ettünk, majd onnan nem messze ráleltünk egy pub-ra, ahol sikeres megérkezésünkre koncittottunk. 

Azerbajdzsán - Irán - Irak - ELŐZMÉNYEK

Az út előzményéről röviden. Már január elején eldöntöttem, hogy idén nyáron a Kaukázusba kellene menni utazgatni. Kijev - Kutaisi (Grúzia) útvonalat néztem ki, és onnan bejárni a 3 országot. Sajnos a tervet1-2 apróság keresztülhúzta, így ez sztornó lett. Áprilisban elején, mikor bejelentette a WizzAir a Budapest Baku útvonalat, újra elővettem a tervet. Az egyetemről többeket érdekelt, így végül is 14 jegyet vettünk 22.000 Ft-os áron augusztus 5 és 13 közöttre Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba.

Nézegettem, hogy Bakuból hova lehetne még elmenni, ahova esetleg nehezebben lehet. Nem sok választás volt: Üzbegisztán (de mind a vízum, mind a repjegy drágalett volna), Türkmenisztán - hasonló problémákkal. Kazahsztán is szóba jött, de a hajó, ami a Kaszpi-tengeren átvisz, az ország túlsó felén tesz ki, ahonnan minden messze van és csak drágán közelíthető meg.

Így esett a választás Iránra. Azerbajdzsánnak és Iránnak van közvetlen határátkelője, így ez nem volt probléma. Vízumban pedig segítettek (vízumokról később). Ekkor újra felmerült Türkmenisztán, mivel Bakuból van hajó a Kaszpin keresztül Türkmenbasiba. A probléma a bécsi követség szerint az, hogy egyrészt azernek és Iránnak van közvetlen határátkelője, így nem biztos, hogy az 5 napos tranzit vízumot megkapnám. A másik probléma, hogy a menetrend szerint minden nap du-n indul hajó, azonban a valóság az, hogy csak akkor megy, ha megtelik. Így ha megigénylem a tranzit vízumot - ami nem módosítható -, lehet hogy az 5-ből akár több napot is a hajón vesztegelek, mire elindul. Ezt nem mertem bekockáztatni; ennyit nekem az ország nem ért.

Május közepén jelentette be a Wizz a Budapest - Isztambul járatát. Norbinak ezt jeleztem, és ő neki is megtetszett, hogy jöjjön Iránba. Egyeztettük a menetrendeket, és Teheránban találkozunk augusztus 15-én. Ő Budapestről jön átszállással. Elvetemült ötletünk támadt: mivel az Isztán országokba most nem tudunk elmenni, menjünk el Irán nyugati szomszédjához, Irakba. Vagyis az északi, az Iraki Kurdisztán nevű területre. Ez biztonságos, háború sosem volt, de még csak robbantás sem. Állam az államban működik; saját pénzzel és kormánnyal. De erről majd később.

Hazafelére kellett már csak jegy, amit Törökországon keresztül oldottunk meg. A Pegasus Fly-lal 88 TYL-ért Isztambulba jövünk, majd onnan Wizz-zel Budapestre pontokból.

VÍZUM

Azerbajdzsán

Sajnos nem egyszerű a vízum. Azaz idén márciustól egyszerűsödött. Eddig ugyanis csak a budapesti követségen lehetett megigényelni, meghívó levél (LOI = letter of invitation) keretében, amit az MFA-nak (Külügyminisztérium) kell jóváhagynia. Ez kb. 30napot vesz igénybe. Ha ez megvan, lehet menni a követségre, ahol további 60€ kifizetésével meg lehet szerezni a vízumot.

Másik lehetőség, ha az 1000 Útutazási irodán igényli valaki. 60€ + 5000 Ft-os ügyintési díj van. De a szállást végig náluk kell foglalni. Cserében a LOI beszerzésében segítenek.

2013. márciustól van lehetőség az e-vízumra. Ennek előnye, hogy nem kell LOI, nem kell a követségre sem menni, hanem interneten meg lehet igényelni. Gyorsabb, mert max. 15 munkanap alatt megvan, és pdf-ben elküldik, amit csak ki kell nyomtatni, és a határon bemutatni az útlevéllel. Mind az 1000 Út, mind pl. interneten keresztül meg lehet igényelni. Az 1000 Út-nál ugyanaz a feltétel, de pl. az azerbaijan24.com-nál 100USD, de nem kell szállásfoglalás, és ott száll meg az ember, ahol akar. Olcsóbb, mint irodán keresztül.

Irán

Ahány ember igényel iráni vízumot, annyi feltétel van. Hogy miért írom ezt? Mert tényleg, így van. Egy ismerősöm áprilisban volt Iránban, és márciusban igényelte a vízumot. Repjegyen, kitöltött vízumkérőlapon, és szállásfoglaláson kívül semmit nem kértek tőle, sőt a 27.000 Ft kifizetése után egyből megkapta.

Én májusban kezdtem el intézni. A telefonban mondták, hogy mit kérnek. Ezek a következők voltak: repjegyfoglalás, útvonalterv, LOI, bankszámlakivonat, kitöltött vízumkérőlap. A LOI meglepett. Szerencsémre vannak iráni ismerősök, így írtam nekik, hogy kellene LOI. 3 hét alatt készült el. Ezek után mentem a követségre. A követségen a kitöltött vízumkérőlapon és a LOI-n kívül semmit sem kértek. Mire visszaértem a pénz befizetéséről, rá 5 percre meg is kaptam. Kb. 45 percet, ha ott voltam.

Ellenben szegény Norbinak már körülményesebb volt. Igaz, tőle LOI-t nem kértek, ellenben csak 18.000Ft-ot kellett fizetnie - úgy, hogy előző nap még 27.000-t mondtak. Viszont nem kapta meg azonnal, hanem kiküldték Teheránba a papírokat, hogy majd itt elbírálják. A Ramadán miatt azonban az élet ilyenkor lelassul, így csak külső segítség hatására, de csak indulás előtt egy nappal lett meg a vízum.

Irak és Iraki Kurdisztán

Iraki Kurdisztán 15 napig - bármi hihetetlen -, de EU-s állampolgároknak ingyenes. Így nekünk magyaroknak sem kell. Mi 6 napot tervezünk ott tölteni. Marvinnál hagyjuk el Iránt és Sulaymanija-nál lépünk be Kurdisztán területére.

Útközben vetődött már csak fel, hogy az un. arab Irakba is át kéne menni 1-2 napra. Elsősorban Ninivét és Hatrát megnézni. Vízumot bonyolult kapni, azonban ha van helyi ember, az 4 napig be tud vinni. Most az úgy néz ki, sikerül. Sajnos időközben kiderült, hogy ez az utóbbi információ téves. Üzleti vízummal lehet csak átmenni Irakba, aminek az elkészülte 30 munkanap!

Ha már szóba jött, itt a többi országgal kapcsolatos vízum is:

Türkmenisztán

Sajnos csak Bécsben található követség. Kétféle vízum létezik. Tranzit és turista. A tranzit vízum 5 napos tartózkodásra jogosít fel; azonban a lényege, hogy 3. ország felé kell elhagyni az országot (pl. Iránból jössz, és Üzbegisztán felé mész). Előre meg kell jelölni a határokat (be- és kilépést is), amin változtatni nem lehet. Túllépni sem érdemes,mert napi 200 USD a büntetés. A turista vízum max. 30 napos tartózkodást tesz lehetővé. Előnye, hogy bármerre el lehet hagyni az országot. Hátránya, hogy napi 200USD a vízum. Ugyanis ebben az esetben csak vezetővel lehet utazni. Ez elég költséges, így a többség csak a tranzitot szokta igénybe venni.

Üzbegisztán

Sajnos üzbég követség sincs Budapesten, csak Bécsben. LOI szükséges, amit helyi cégek megadnak, kb. 50 dollárért. Ezzel kell menni Bécsbe, ahol 3 nap alatt elkészül. (Bővebben itt)

Lago Maggiore-től Marrakechig

Közel fél évet kellett várnom a következő utazáshoz. Ősszel nem volt se lehetőségem, se időm menni sehova sem, mert az PhD disszertációmat írtam augusztus elejétől október végéig. Közben azonban folyamatosan néztem a lehetőségeket, illetve egyeztettük is, hogy hova lenne érdemes elmenni. Szicília és Marokkó volt sokáig „terítéken”; végül utóbbi lett a befutó. Közrejátszott benne, hogy évekkel ezelőtt, még 2008-ban, voltam már az olasz szigeten.

A jegyeket október folyamán vettük meg. Kihasználtuk, hogy decembertől a WizzAir Debrecenből is indít járatot Milánóba, így ezen városon keresztül mentünk. Debrecen – Milánó Wizzel (290 Ft), majd onnan (MXP – szerencsére nem kellett repteret váltani) másnap  EasyJet-tel Marrakechbe (9800 Ft). Visszafelé több variációt is néztem, de a marokkói repterekről nem nagyon leltem jó áron járatot Milánóba, így Sevillára esett a választás. Szerepe volt annak is, hogy így lehetőségünk lesz Gibraltárt megnézni, ahova csak azért nem érné meg elutazni. Így RyanAir-rel Sevillából Bergamóba repültünk (10.500 Ft), majd Malpensáról másnap haza Debrecenbe (1290 Ft). A Wizz jegyek pontokból lett véve, így az semmibe sem került.

Február 13-án reggel a gép késett már Milánóból, így mi is kb. fél óra csúszással szálltunk fel. Eseménytelen repülés után landoltunk Malpensán. Ezen a reptéren még én is csak most jártam először. Korábban, amikor Milánóban voltam, még a Wizz is Bergamóba járt. Nem mentünk be a városba, mert reggel 6:50-kor indult a gép, és nem akartunk hajnalban kijönni, így a reptér mellett aludtunk egy szállóban. Hogy ne legyen eseménytelen az út, a közelben lévő Lago Maggiore tóhoz menünk el. 

  

Lago Maggiore

Ez az egy tavak egyike, mely Milánót körbeveszik. Vonattal mindössze 30 perc a reptérről. Aronaba érkeztünk meg, ahonnan hajóval mentünk át Angeraba. 5 perc mindössze. Itt egy várat néztünk volna meg, de csak március közepén nyit ki. Mindenesetre kívülről is impozáns. Este, egy pizza betolása után mentünk vissza a szállásra.

Másnap hajnalban kelés, majd transzferrel ki a reptérre. Az elmúlt időkben szokásossá vált, hogy a Valentin nap egy részét repülőn töltöm; és Olaszország is stimmel, mint helyszín. EasyJet-tel tettük meg a 3 órás utat az olasz nagyváros és Marrakech között. Tavalyhoz képest, a gép ismét késett egy órát. Jégteleníteni nem kellett, mert nem volt olyan az időjárás, hogy szükséges legyen. Bent ülve így elég unalmas volt. Maga a repülés szintén eseménytelen volt. Rengeteg arab utazott a gépen; majdnem 100%-os volt az Airbus A319-es. A reptéren a transzfer várt minket, de kellett várakoznia bőven, mert nem elég, hogy a gép is késett, a határon is legalább 15-20 percet álltunk még sorba, hogy a belépési pecsétet megkapjuk. Pénzt váltottunk (300€), majd irány be a város. A reptér gyönyörű, minden hófehér, és rombusz alakú ablakok vannak mindenhol. Kiérve a hiénák már le akartak csapni ránk hogy jó pénzért bevigyenek minket a városba. Kb. 30 fokos hőmérséklet fogadott minket.

Nagyobb térképre váltás

Egy érdekességet már ekkor megfigyeltünk. Hogy ne kelljen nekik bent a parkolásért fizetni, a jegyekkel bizniszelnek a sofőrök. Össze-vissza adogatják, hogy megússzák ezen költséget. A szálló közelében tettek ki minket, ahol előbb kifizettük a másnapi 2 napos szaharai túrát, majd lepakoltuk a cuccunkat, és bele vetettük magunkat Marrakech forgatagába. A Hotel a Jemma-el Fna tértől kb. 50 méterre volt egy szűk kis utcában (Hotel Cecil).

Megjegyzés: Marokkóban négy királyi város van. Ha csak annyit hall az ember, hogy „királyi városok”, máris Marokkó jut eszébe még annak is, aki még sosem járt itt. Ez lassan már fogalom. Sorrendben a városok: Fes, Marrakech, Meknes, Rabat. Mi ezeket keressük fel utunk során. + Casablanca és a szaharai Zagora. Közös jellemzőjük, hogy ezen városok az ország négy legősibb városai, ahol a jelenlegi királynak – IV. Mohamednek (1999-től van trónon) – mindenhol van egy palotája, amik sajnos azonban nem látogathatók.

Szóval. Ott vagyunk a téren, amely Afrika legnagyobb szabadtéri színpada is egyben. A tér jelentésének a neve: a „Holtak gyülekezőhelye”. Ugyanis annak idején a szultán itt tűzette lándzsára a kivégzett lázadók fejét. Az LP könyve alapján próbálunk meg tájékozódni, több-kevesebb sikerrel. A tértől északra elhelyezkedő Souk-kal kezdtünk. Ez tkp. egy bazár, ahol mindenféle „biz-baszt” lehet vásárolni. Szűk utcák; tele eladóval, akik elég rámenősek. Elég nehéz őket lerázni. Itt rögtön megtanultuk, hogy ha egy eladó annyit, mond, hogy „It’s free”, abban, biztos lehet az ember, hogy NINCS. Ugyanis itt mindenért fizetni kell (De erről picit később). Ahogy a mondás is tartja, az ember tud tanulni a saját hibáiból. Nah mi is megfizettük a tanulópénzt. Az első eset még viszonylag normális is volt. Hosszas alkudozás után KPM vett egy berber kő-parfüm félét. Vagyis én alkudtam le neki elég keményen, mire az eladó, megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy igazi „Berberman”, aminek az lett a következménye, hogy KPM így hívott innentől kezdve J Tényleg jó illata van amúgy a parfüm félének. Itt kiszúrtak minket, hogy egy boltba betévedtünk. Egy kelmekendős árús jött oda hozzánk, hogy nézzük meg az üzemét, amit ő és családja üzemeltett. Ingyenes. Ezzel kezdte. Körbemutogatta a folyamatot, hogy hogyan festik be különböző színekkel a kelmét, majd a végén – mit ad Isten – bevitt a boltjába, hogy akkor vásároljunk. Nem kötelező, de elvárják… Mivel nekem ilyenre nem volt és nincs is szükségem, nagy nehezen visszautasítottam. KPM vett végül egy kendőt, amiből így alig akart engedni. De csak sikerült azért valamennyit kicsikarni belőle.

Bolyongásunk közben eljutottunk egy tevecserző műhelybe. De amíg útközben odajutottunk, itt tapasztaltuk meg, hogy milyen rámenősek az úgynevezett önkéntes turista „gájdok”. Egyszerűen odacsapódik melléd, és nem hagy békén. Mondja, hogy merre menj, annak ellenére, hogy 1. nincs szükséged rá; 2. tudod az utat. Az egyiknek adtunk a végén valamennyi aprót, de látszott rajta, hogy nem volt megelégedve a kapott összeggel. A Souk-ban bolyongva értük el a cserző műhelyt. Az LP javasolta, hogy a legjobb más turistáktól segítséget kérni, mert azok nem vernek át. A cserzőműhelynél így is tettünk. Egy német családdal „egyesültünk”. Hogy mennyire rámenősek, kiderül abból, hogy a műhely megtekintése ingyenes… Illetve 2 vezető is körbe akart minket vezetni, hogy ne legyünk túlzsúfolva – nah meg, hogy így ketten kapnak pénzt, nemcsak egy. De nem hagytuk magunkat; önkéntes csoportunk egyben maradt. Érdekes volt, hogy onnantól, hogy a tevéről leveszik a bőrt – ezen részét nem láttuk – hogy készül el a finom bőr.

Különböző folyamtokon megy keresztül, míg végtermékként megkapjuk a bőrt. Ezt követően egy állítólagos „testvére” által vezetett boltba invitáltak be minket, hogy a dirhamokat költsük el… Persze semmit se vettünk, hiszen mi a nyavalyát kezdjek egy nagy bőr táskával, amit cipelhetek végig magammal. Vagy egy olyan papuccsal, amit itthon a büdös életben sosem vennék fel… Mondanom sem kell, hogy a csávó kint áll – aki körbevezetett minket – és tartotta a markát a juttért. A németek adtak neki valamennyit, de látszott, hogy nem volt megelégedve vele. Közösen otthagytuk, majd barangoltunk tovább.

Két palotát terveztünk megnézni: a Bahia és az El Badi palotákat. Előbbivel kezdtünk. Itt is volt egy érdekes szitu. Már a palota közelében voltunk, amikor egy kis srác mellénk szegődött, és közölte, hogy ma (csütörtökön) a palota zárva van; helyette inkább nézzük meg a zsidó temetőt. De jó, hogy nem hallgattunk rá… Két sarokkal arrébb volt a palota, és mit ad Isten, nyitva is volt… J 10 Dh volt a belépő, kb. 1€. Egy ilyen jellegű helyért Európában minimum 10€-t elkérnének… (Ekkor még nem tudtuk, hogy minden belépő 10 Dh – dirham). A Bahia Palota egy nagy kertben épült a 19. században és Si Ahmed ben Musa nagyvezír építette. Itt élt 4 feleségével, 24 ágyasával és megszámlálhatatlan sok gyermekével. A szó jelentése: ragyogó, ami illik is rá. 

Fénykorában gyönyörű lehetett. Most is pazar látványt nyújt. A marokkói építészet egyik legszebb épülete, mivel fes-i mesterek is dolgoztak rajta. A falakat és a mennyezetet minden szobában klasszikus mór stílusú színes mozaikok és fafaragású frízek borítanak. Rengeteg szoba, és belső udvar található benne, nah meg 8000 m²-nyi kert. Nem messze tőle található a másik palota: az El Badi Palota. A jelenlegi királyi palota szomszédságában található, de az sajnos nem látogatható. Saadian Ahmad al-Mansur építette a portugálok felett aratott sikert követően 1578-ban. Pazar palota lehetett fénykorában, hiszen középen egy hatalmas medence volt, melyeket kertek vettek körül. A palota most rom, ahol elsősorban a külső falak maradtak fent, de a nagyságáról így is tanúskodik. Sajnos a márvány és minden más mozaik már elpusztult. A tornyok tetején pedig rengeteg gólya éldegél.

Egy közeli kis téren vacsoráztunk, majd Marrakesh egyik fő látványosságát, a már messziről látható Koutoubia mecsetet néztük meg. A legnagyobb mecset a városban, melynek minaretje 77 méterrel magasodik a föld fölé. A 12. században épült vörös kőből és téglából. Sajnos nem látogatható. 

Innen már a szállás felé vettük az irányt. Este a Jemma-El Fna téren töltöttük el az időt, mely 1985-ben UNESCO világörökség védelem alá került. Érdekessége, hogy a középkorban a nyilvános kivégzéseket is ezen a téren hajtották végre. Nappal piacként funkcionál; este azonban megelevenedik az 1001 éjszaka meséi. Kígyóbűvölőktől kezdve, mesemondók, mutatványosokon át, akrobaták, bűvészek, misztikusok, zenészek, majomoktatók, fűszernövény eladók – egyszóval mindenféle alakkal benépesül a tér.

Marrakecht az elbűvölő, színes látványa miatt nevezték el a „dél zöldellő-vöröslő gyöngyszemének”.
A következő bejegyzésben a 2 napos szaharai útról lesz szó. 

KÉPEK:

- Lago Maggiore: 

- Marrakech:

Gyógyszerek

Gyógyszerlista:

- Normolyt (10 tasakos)
- Smecta (10 tasakos)
- Lopedium kapszula
- Imodium kapszula
- Cralex kemény kapszula (széntabletta helyett – jobb & újabb)
- Algoflex forte (fejfájásra)
- Algpyrin (lázra)
- Algoflex 400 mg
- Sinecod 50 mg (köhögésre)
- Suprax tabletta (antibiotikum mandula gyulladás ellen)
- Bolus Adstringens (gyomor-bélfertőtlenítő)
- Fenistil gél
- Fenistil sebkezelő gél
- Neogranormon kenőcs
- Betadin oldat vagy más fertőtlenítő
- kötszerek
- fertőtlenítő kendő pl. Bradoman (1 csomagban 5 db van) vagy Anti Bac fluid (Dr. Theiss féle)
- leégésre krém (pl. AloeVera spray)
- napozókrém
- Re+General probiotikum vagy Forever Active Probiotic (30 szemes)
- Malarone (mallária elleni tabletta)

Ezen felül be vagyok oltva Hepatitis A és B ellen, valamint kaptam hastífusz elleni védőoltást is. Remélem ezek elegek lesznek. Jobb félni, mint megijedni. Tudom, hogy sokan vannak úgy, akik mindenféle oltás nélkül indulnak neki, ill. malária elleni tabletta nélkül indulnak neki az útnak, de én inkább megijedek. Jobb ha ott vannak ezek nálam, mint majd Kambodzsában kelljen valamit beszerezni.
Így a cuccok egy részét ezt teszi ki.

A következőben a cuccokat is leírom, hogy miket viszek.

Útvonal

Az előző bejegyzésben leírt útikönyvek, blogok, és minden információ után nagyjából összeállt az útvonal.

 

Az út három nagyobb részre különíthető el. Az első az indonéz Jáva szigetének a bejárása lesz. Itt Jakartából indulunk, majd végig a szigeten, érintve a két leghíresebb UNESCO világörökségi helyszínt, Borobudurt és Prambanant, majd a sziget keleti felén megmásszuk a Gunung Bromo vulkánt. Innen Surabayan keresztül vissza Jakartába. Java után még Szumátra déli csücskét járjuk be hajóval. (Ld. a térképen lent).

Nagyobb térképre váltás

A második része az útnak, ami egyben a legnagyobb, és leghosszabb útvonala is lesz az utazásnak, az a délkelet ázsiai országok egy részének a bejárása. Hosszabb tervezés után maradt ki Myanmar, Thaiföld, Laos, valamint Fülöp-szigetek. Ezek majd legfeljebb egyszer egy másik út alkalmával majd.

Az útvonal a következő lett: Jakartából Kuala Lumpurba, Malajziába megyek, ahol találkozok majd az útitársammal Greggel, akit még tavaly ismertem meg Glasgow-ban egy whisky gyár látogatásának alkalmával. Onnan egy három napos dzsungel túra a program a Taman Negara erdeibe.

Malajzia után egy hétvégi kiruccanás teszünk Bruneibe, vagyis annak fővárosába, Bandar Seri Begawanba. Innen Hanoi, Vietnam fővárosa a célállomás Kuala Lumpuron keresztül. Vietnamban 10 napot leszünk, végigmegyünk északról délre, majd a Mekongon keresztül fel egészen Siem Reapig, ami már Kambodzsa. Innen Szingapúr a következő állomás, majd onnan újra Indonézia.

Ez az út harmadik része. De ezúttal Nusa Tenggara szigeteit keressük fel. Sorrendben: indonéz nyugat Timor, majd Kelet-Timor, ami a világ egyik legfiatalabb köztársasága. Innen vissza Indonéziába, Flores szigetén megyünk végig Komodóig, majd Balin pár napos pihenő után érek vissza a tervek szerint augsuztus 29-én Jakartába.

Útikönyvek

Áprilisban dőlt el véglegesen, hogy megyünk. A Lufthansa oldalán vettük meg a jegyeket, ennél olcsóbban egyik internetes jegyiroda, de még utazási iroda sem tudta kihozni nekünk. 238.000 Ft-ba került illetékekkel együtt a Budapest – Frankfurt, és a Frankfurt – Jakarta járat oda-vissza. Este 7-kor indul majd a gép, Frankfurtban lesz kb. másfél óra átszállni, végül pedig egy közel 15 órás repülőút következik közvetlenül Jakartába. Az időeltolódás miatt 20 órányi érzetünk lesz majd (5 óra az eltolódás a nyári időszámítás alapján Magyarország és Indonézia között).

Egy ilyen útnak, de tulajdonképpen majdnem mindegyik nagyobb kaliberű útnak az egyik legfontosabb és elengedhetetlenebb része az utazás megszervezése ill. a felkészülés rá.

Ma a 21. században az internet segítségével könnyű helyzetben van az utazó, hiszen a világhálón bármit meg lehet találni kis keresgélés után. Ennek ellenére a könyvekről sem szabad megfeledkezni. A hátizsákos utazók alapkönyvének számítanak a Lonely Planet kiadó könyvei. Ezt mindenképp célszerű beszerezni, hiszen alapinformációkat tartalmaz. Amúgy a világ szinte majd minden országáról jelent már meg könyv az utóbbi időkben. Az Antarktisztól kezdve Észak-Koreán át.

Én az LP Southeast Asia on a shoestring útikönyvét szereztem be. Ebben a legfontosabb információk és leírások találhatók meg a délkelet ázsiai országokról. Enélkül majdnem hogy lehetetlen, vagy legalábbis igen nehéz egy ilyen kaliberű utat megszervezni. Ezen kívül persze elolvastam még jó néhány könyvet, amikből hasznos információkat sikerült megtudni.

Az LP egyik nagyszerűsége, hogy ha nem akar valaki beruházni egy teljes könyvbe, vagy nem kell belőle minden, lehetősége van egyes részeket is megrendelni, megvenni. ezt pdf formátumban küldik el e-mailen. Én is így tettem, hiszen amit vettem az majdnem mindent tartalmaz, de pl. Indonéziánál jól jött a Nusa Tenggara tartománynál a részletesebb leírás. Vagy hasonlóan tettem az LP Kelet-Timor könyvével is. Egy ismerősömtől kaptam meg Kuala Lumpurt és Bruneit szintén pdf-ben. A szingapúri LP-t is pdf-ben vettem meg.

Az Lp egyik nagy előnye, hogy egyfelől ír az adott országról (történelem, kultúra, stb), de emellett olyan hasznos információkat is közöl, mint a busz, repülő, vagy hajó menetrendek. És mivel gyakran frissítik a kiadványaikat (régiónként 2-3-4évente adják ki az újat), így elmondható, hogy naprakészek is. Pl. az én Southeast Asia kiadványom idén tavasszal jelent meg, mint a 15. kiadvány már erről a régióról. Ezt az egyet viszem ki magammal, ill. a pdf-eket a telefonon és az iPod-on.

Az LP-n kívül amiket elolvastam még: Ács László: Indonézia, Bali, ill. a Burma, Thaiföld, Kambodzsa c. könyve (Igaz, én Burmába vagy más néven Myanmarba nem megy megyek, se Thaiföldre). Hasznosnak bizonyult még a Csányi Gergő – Pap Gábor – Solymos Péter által írt Vietnam, kambodzsai kirándulásokkal c. könyvük is, melyben részletes információk vannak kifejezetten magyar utazóknak. Gyöngyösi Imre Szingapúr könyve is hasznos e mini állammal kapcsolatban.

A könyvek mellett persze rengeteg blogot, internetes oldalt, és fórumot olvastam át, amit ezúton is köszönök, akik segítettek az út megtervezésében. Elsősorban az Index, az utazas.com és az Lonely Planet fórumaivoltak hasznosak.

Előzmények

2008 nyarán vetődött fel először, hogy lehetőség lenne kimenni Indonéziába. Ekkor ez még csak álom szintjén maradt, hogy majd egyszer, talán, de nem akkor. (Az egyetemi tanulmányok miatt sem tudtam, ill. nem volt még meg rá a pénz sem, hogy kimenjek).

Azonban 2009 decemberében ténylegesen is megvalósulni látszódott a terv. Gábor, – akitől a meghívást kaptam, apai ágon unokanagybátyám –, az egész utat és lehetőséget köszönhetem, többször is felvetette skype-on, hogy menjek ki hozzá látogatóba.

A téli vizsgák letétele után, nekiálltam szervezni, olvasni, tájékozódni az egész térségről, hogy miket lehetne megnézni, milyen nevezetességek vannak. Már az elején feltűnt, és a fórumokon is írták, hogy Indonézia esetén a térségbe kijutni a legdrágább mulatság, az ottani lét már a repjegy árához képest minimális dollárból kijön. Ezek alapján jött az elhatározás, hogy akkor ne csak Indonéziába, hanem a többi délkelet ázsiai országot is meglátogatom. Az árakat számolgatva láttam, hogy neccesen, de ki tudok jönni az rászánt összegből.

Áprilisban két barátom úgy döntött, hogy csatlakoznak hozzám. Igaz, ők csak kb. három hétig lesznek kint, így Java szigetét együtt nézzük meg. Sajnos a többiek nem tudnak eljönni. Nekik is, és másoknak is készül ez a honlap, hogy nyomon tudják majd követni a fejleményeket, eseményeket.