Évertékelő

Ilyet még nem csináltam, de ami késik nem múlik: utazási évértékelő. 

Kezdjük a legfontosabbal. 2013-ban 10 országban és 1 területen jártam: 

• Olaszország (2x)
• Marokkó
• Gibraltár - nem külön ország - ezt tekintem a különálló területnek
• Spanyolország (2x)
• Azerbajdzsán
• Irán
• Irak
• Törökország
• Szlovákia (2x)
• Ausztria
• Amerikai Egyesült Államok. 

Megjegyzés: a dőlttel szedett országokban nem jártam előtte.

Olaszországban kétszer is megfordultam; mind odafelé, mind visszafelé Milánón keresztül mentünk Marokkóba. 

Spanyolországban is kétszer jártam. Előbb egy rövidke időt (Sevillában) - illetve visszafelé Gibraltárt is útba ejtettük egy pár óra erejéig - majd egy hosszabbat is eltöltöttem ott. Erről sajnos nem készült blog - nem is tervezem -, de nyáron végiggyalogoltam az El Camino zarándokúton. 650 km-t tettem meg 23 nap alatt Logronoból Santiago de Compostela-ig. 

Utána rögtön következett az 5 hetes nyári utam: előbb 7 nap Azerbajdzsánban, majd 19 nap Iránban. Egy hetet töltöttem el Iraki Kurdisztánban, és végül hazafelé 2 napot Törökországban. 

Előbb szeptember végén menten ki 2 napra Eperjesre, aláírni az egyik ösztöndíjam szerződését, majd rá nem sokkal újra Szlovákia felé vettem az irányt, hogy részt vehessek Dorival az I. Nemzetközi Sörcikkgyűjtő Világtalálkozón. (Utóbbiról lesz majd blog, az elsőről nem). 

Októberben, pont a 23-ai nemzeti ünnepen Bécsbe tettem látogatást. Ez volt a 12. bécsi utam, de ez most szigorúan szakmai jellegű volt. Vagyis napközben az volt. A PhD disszertációmhoz gyűjtöttem anyagot a könyvtárakból, valamint a Numizmatikai Tanszék egyik professzorával konzultáltam a kutatási tevékenységemről. Az estét pedig a bécsi mikrósörfőzdék látogatásával töltöttem.

Novemberben "meghódítottam" az Egyesült Államokat. A KLM szeptemberi akcióját kihasználva 9 napot töltöttem el 3 nagy városba: New York, Philadelphia és Washington. 

Statisztika:
repülések száma: 18
- 12 nemzetközi és 6 belföldi
- 9 európai, 5 ázsiai, 3 észak amerikai, és 1 afrikai
repült órák száma: 48 óra 10 perc
repült km: 30.278 km (0,8x-or, tehát majdnem körberepültem a Földet)
külföldön töltött napok száma: 92 nap

Összességében elmondhatom, hogy jól sikerült a 2013-as év is. Nem panaszkodhatok. Amit tudtam, mindent kihoztam az utakból. Olyan helyekre jutottam el, amikről előtte - de még csak év elején sem - álmodtam, vagy gondoltam valaha, hogy eljutok. Sok új barátot szereztem ezen utak alatt, akik közül jó párral a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére a 2014-es év is jól indul, már vannak lekötve utak, de hogy mik, az legyen meglepetés.

UI: akit érdekel, itt elolvashatja az egyes utakról készült leírásokat:
(az országra kattintva bejön az adott post)
Olaszország
Marokkó
Gibraltár
Spanyolország
Azerbajdzsán
Irán
Irak
Törökország
Ausztria
USA

Érdekességek Marokkóról

Előzmény
- Marrakech

- Elő-Szahara

- Casablanca

- Rabat

- Meknes

- Volubilis & Moulay Idriss

- Fes
- A három királyságban
- Milánó és a hazaút

- Kezdjük a legfontosabbal: mindenért fizetni kell. Semmi sincs ingyen. Majdnem, hogy még a levegő sem :D Ha valaki azt mondja Neked, hogy „Sir, it’s free”, nah abban biztos lehete az illető, hogy FIZETNIE KELL a végén valamennyit.

- Minden guide-nak van egy „állítólagos” testvére, rokona, aki épp mindig a környéken jár, és figyel

- Fehér ember = tejős tehén. Ez szerintem mindent elmond.

- Négy királyi város van az országban. Sorrendben: Fes – Marrakech – Meknes – Rabat. A királynak mindenhol van palotája, de egyik sem látogatható.

- Mindössze két mecset áll nyitva a nem muszlimok előtt. A casablancai II. Hassan nagy mecset, és (sorry, a másikat elfelejtettem azóta :D )

- Négy berber nép él az országban. Ezek a csoportok lényegében a királyi városok köré csoportosodnak. Négy különböző nyelvet beszélnek, de nemrég a közös berber nyelvet újra kezdték tanítani az iskolákban

- Nagyarányú zsidóság él az országban. Az egyik legjelentősebb Meknesben van.

- A nemzeti mottó: الله، الوطن، الملك (Allāh, al Waţan, al Malik = Isten, Ország, Király)

- Az ország zászlaja egyszerű: piros alapon ötágú zöld csillag, mely az iszlám öt alappilérét szimbilizálja.

Marokkó zászlaja

Marokkó címere

- Államformája:  1996 óta Marokkó államformája alkotmányos, demokratikus és szociális monarchia (alkotmányos monarchia). A király arcképével mindenhol lehet találkozni. Utcán, hivatalos helységekben, de még a vasútállomásokon is kint van.
- Marokkót elkerülte a 2011-ben kirobbant "arab tavasz" hullám. Itt nem voltak olyan felkelések, tüntetések, mint Líbiában vagy Egyiptomban.

VI. Mohamed

- Marokkó himnusza

- Az ország 98%-a muzulmán vallású; de enyhébb, mint pl. keletebben. A nőknél azt figyeltük meg, hogy a fiatalabb generáció nem hord csadort, csak az idősebb korosztály – a városokban. Vidéken mindenki hordott. Ott jobban tiszteletben tartják még a vallást, és nem modernizáltak annyira, mint a városokban.

- Az üzleti élet és az ipar központja Casablanca, egyben jelentős kikötő is. Rabatban székel a kormány. Tanger a legjelentősebb kikötőváros; az átjáró Marokkóból Spanyolországba. Fez kulturális és vallási központ, a dominánsan „berber” Marrakech a fő turistaközpont.

- A hivatalos nyelv az arab, de szinte mindenki beszél franciául, és berberül is. A berbert a délebbi országrészben használják elsősorban. Ha valaki tud, beszéli a franciát, az megkönnyíti az utazást. Ugyanis angolul elvétve beszélnek. aki beszél, abban biztosak lehetünk, hogy csak lenyúlni akar :S

- A vonatok tiszták, kényelmesek és pontosak. Hasonlóan az állomások is. A nagyobb városok össze vannak kötve, de a pl. a déli területek csak busszal érhetők el. (Marrakech – Dakhla 24 óra busszal). Van belföldi repülő is (Royal Air Maroc), de nem a legolcsóbb. Busz olcsóbb, de hosszabb. Ez pénztől függ, hogy ki hogyan utazik. Jelenleg nagy sebességű vonalat létesítenek francia segítséggel és mintára. 

- Minden belépő 10 Dk, azaz kb. €1. Legyen az egy „sima, egyszerű” múzeum, vagy UNESCO helyszín. Igaz, bent ellepnek a guide-ok, és ha mindenhol kér vagy kérne az ember vezetőt, akkor a gatyája is rámenne. A medinák bejárásához szerintem ajánlott. Utóbb Fesben is ezt tettem volna.

- Angolul csak egyedül Fesben volt kitáblázva, hogy mi micsoda. Amúgy csak franciául és arabul voltak a feliratok.

- A turistainformációk nagyon rosszak. Turisztikai központ – ami azért Európában alap, de még Ázsiában is megszokott volt – itt nem találkoztunk.

- A legegyszerűbb módja az információjutásnak – anélkül, hogy fizetni kelljen valakinek –, ha más turistától kérünk segítséget. Azok nem vernek át, és még feltehetőleg angolul is tudnak. Kivéve az a két olasz nő, akikkel a szaharai túrán találkoztunk, és olaszon kívül semmilyen egyéb nyelvet nem beszéltek. Elképzelni sem tudom, hogy hogy tudtak így utazni. De valahogy csak sikerült nekik.

- A gyerekek mielőtt 6 éves korukban iskolába mennek, előtte 4-6 koruk között Korán iskolába járnak.

- Ha nem tudjuk a címet, érdemes taxival menni. De nem a kaffer Mercivel, mert az iránytaxi. Fix tarifája van, és minél többen szállnak be, annál olcsóbb. Általában 7 személyesek. Elől 3, hátul 4 ember.

- Minden városban van Petit Taxi. Ezekkel érdemes menni, de úgy, hogy előre lefixálni az árat. Mivel nyelvi problémák voltak, mi mindig a telefonba írtuk be az összeget, hogy mennyi dirhamra gondolunk. Ha nem sikerült megegyezni, akkor otthagytuk, és próbálkoztunk a következővel.

- Taxi rendelés nincs, hanem az utcán kell itt is leinteni őket. Az autók azonban borzalmas koszosak, és tragacs állapotban vannak. Volt olyan, amelyiknél hátul a bal hátsó ajtón simán kiláttam az úttestre, akkor lyuk volt az ajtón…:)

- A fesi kalandot leszámítva, egyszer sem kerültem, kerültünk bonyolultabb szituba. Egy lenyúlás féle volt; a rabati Medinában, amit írtam is. De igazából nem bántuk meg azt sem, mert tényleg olyan helyekre is elvitt, ahova magunktól biztos, hogy nem mentünk volna – meg se találtuk volna.

- A rendőrök javarészt beszélnek angolul, és segítőkészek is. (Casa-ban pl. a rendőr a bírságolást megszakítva jött oda segíteni és mutatta meg az irányt; látván, hogy térképpel nem leljük a helyes irányt). 

A három királyságban

Előzmény

- Marrakech

- Elő-Szahara

- Casablanca

- Rabat

- Meknes

- Volubilis & Moulay Idriss

- Fes

A három királyság

Az előző részben ott hagytam abba, hogy kiértünk kb. ¾ 2-re a vasútállomásra. Kifizettük az 50 Dh-t, majd kimentünk a peronhoz. A vonat időben érkezett. Ám ekkor jött az idegeskedés. Késett kb. 20 percet. Eddig ezt nem tapasztaltuk. Az okát nem tudni, de 2:10 helyett bőven fél 3 után indult el. Át kellett szállnunk útközben, ahol 40 perc volt rá. Bíztunk benne, hogy többet nem késik, és elérjük a Tangier felé menő vonatot. Ha netán lekéstük volna, akkor újra kellett volna tervezni a napot, és lehet, hogy a 3. királyság bánta volna. Legyen titok egyelőre, hogy melyikről van szó. Habár az ügyesebbek kitalálhatják, hogy hova készültünk még :D 

Nagyobb térképre váltás

Az átszállásnál szerencsére nem volt gond. Ez a vonat innen indult, nem jött valahonnan, így könnyen találtunk helyet rajta. azért, hogy ne legyen nyugodt az utunk, egyszer csak 6 óra körül, az egyik állomáson azt látjuk kiírva, hogy Casa… Lefőttünk hírtelen. Rossz vonatra szálltunk volna? De hát az lehetetlen. Láttuk az indulásnál, hogy Tangier, illetve jött a kalauz, aki szintén ellenőrizte a jegyet. Csak szólt volna, ha rossz vonaton vagyunk. Szerintünk hülyeséget írtak ki, de csak nem nyugodtunk. A táj nem volt ismerős. Ugyanis ha Casa felé mentünk volna, akkor kb. ekkor kellett volna Rabatba érnünk, amelynek a vasútállomását felismertük volna. 7 óra után nem sokkal beért a vonat. A kikötő nem Tangierbe van, hanem kb. 45 km-rel arrébb építettek egy újat, hogy mentesítsék a várost. Ide vagy busszal, vagy taxival lehetett eljutni. A busz azonban 2 km-rel arrébb indult. Taxival akartunk odáig elmenni, mert annyi Dh már nem volt, hogy fussa a kikötőig azzal. Végül a taxis, akit kinéztünk, addig alkudozott magával, míg elhitte, hogy tényleg csak 156 Dh-nk van. 250-ről indított. Hiába mondta, hogy 200, majd 180, 170, nekünk nem volt több 156-nál. Végül belement ennyiért.

A táj itt is fantasztikus volt. Egyik oldalt a tenger, a másikon zöldellő hegyek, rétekkel. Egy dolog volt bosszantó, hogy szakadt az eső :( A taxis rendes volt, többször lassított, hogy tudjunk fotózni. Kb. 50 perc alatt értünk Tanger Med-be, a kikötőbe. Rengeteg időnk volt a 10:30-as indulásig. Itt már lehetett euróval fizetni, így reggelizni is tudtunk. 

A hajó egy órát késett, így sajnos itt át kellett szervezni a nap hátralevő részét. Ez annyiban módosult a tervezethez képeset, hogy La Lineaból nem tudtunk közvetlenül eljutni Sevillaba, hanem vissza kellett menni Algecirasban. A késés oka, hogy a kamionokkal tolatva kellett beállni a hajóba, így ez eltartott egy ideig.

A hajóról azt kell tudni, hogy Marokkó és Spanyolország között közlekedik, de Ciprusra van bejegyezve a társaság. Kicsit se nemzetközi :D

Az út eseménytelen volt. De érződött, hogy egy szorosban vagyunk, mert elég viharos volt a tenger. Egy böhöm nagy hajót képes volt megdobálni a víz ereje. Megérkezvén Algecirasba, átestünk a határellenőrzésen. Gyorsan a buszhoz mentünk a szakadó esőben, és megpróbáltunk jegyet venni La Lineaba. Ez nem ment egyszerűen… Három jegypénztár is volt össze-vissza, ahol egyiktől a másikhoz irányítottak. Vagy nem jó társaság, vagy nem jó időpont, vagy már nem is tudom az okot, hogy mi miatt. A legjobb, hogy meg akartuk venni a jegyet az esti sevillai járatra, de nem lehet, mondván a buszon. Ok. KPM szerint itt is a Gonosz Teve játszott közre, ő okozta a galibát. Hasonlóan a tengeren a viharos szelet és esőt pedig Koncz Néni; mindannyiunk közös ellensége :D

45 perc volt az út La Lineaba, és ekkor már feltűnt a harmadik királyságnak a jellegzetes sziklaformája. Úton voltunk. :) A cuccot sajnos nem sikerült letenni, így vittük magunkkal. Mivel elhagytuk Schengent, így csak útlevéllel lehet belépni. A célturizmus pedig: GIBRALTÁR :) Mivel Nagy-Britanniához tartozik a terület 1704 óta, így kellett útlevél. NB nem tagja a schengeni övezetnek. Egy két órás buszos városnézésre fizettünk be; fejenként 30 GBP-ért. Itt minden angol, így a fizetőeszköz is font – Ł, nem pedig eurót.

A sofőr nagyon nagy csávó volt. Szinte mindent elmondott útközben. Beszélt a politikai kérdésekről kezdetektől napjainkig; Gibraltár közigazgatási helyzetéről; az anyaországhoz való kapcsolatáról, nah meg a történelméről.

Gibraltár térképe. Forrás: Wikipédia

Gibraltárról nem túl sokat tud a világ; offshore cégeiről, majmairól és az ott élő angolokról már bizonyára mindenki hallott. Gibraltár tulajdonképpen egy brit tengerentúli terület, összesen 6,5 négyzetkilométer a nagysága, lakosaink száma kb.30 ezer fő. Lakosait spanyolul llanitos-nak nevezik, ami nem más, mint egy spanyol, portugál, olasz, máltai, marokkói és zsidó elemekből összetevődött délspanyol tájnyelvet beszélő népcsoport.

Forrás: net

Leghíresebb látnivalói közé tartozik a Rock/Rock of Gibraltar, azaz a 426 m magas mészkőszirt, és az ott élő majmok. 

Gibraltár partjánál található – a történelem során is stratégiailag fontos - Gibraltári-szoros.

Egy mini London Andalúziában, ahol különös egyvelege alakult itt a különböző kultúrák keveredésének. 

A gibraltári látnivalók közé tartozik a főtér, főutca, mór vár, Európa pont és természetesen a világítótorony is. Talán az egyetlen olyan hely a világon, ahol úgy juthatunk el a városba, hogy átsétálunk a reptér kifutópályáján!!

A lankásabb nyugati oldalon található a város központja és legnagyobb kiterjedésű lakóövezete is. A gibraltári állampolgárok mellett egyre több a betelepülő, ideiglenesen munkát vállaló is A megnövekedett lakásigényeket új, magasépítésű házakkal próbálják kielégíteni, de mivel szabad szárazföldi telek már nem igen akad, ezért módszeresen feltöltik a part menti öblöt így holland mintára a tengertől hódítanak el újabb területeket. A helyhiány miatt a lakás bérleti és eladási árak megközelítik a londoni szintet, ezért sokan Spanyolországban bérelnek olcsóbb lakást és naponta ingáznak. Gibraltár legnagyobb értéke mindig is a kikötő és annak stratégiai fontossága volt. Ma is meglehetősen aktív a katonai jelenlét, megfordulnak itt nem csak a királyi, de az amerikai haditengerészet hajói, tengeralattjárói is. Egy-egy ilyen kikötésnél a tengerészek elözönlik a várost, nem kis munkát adva a helyi katonai rendőrségnek. A kereskedelmi hajók mozgása is rendkívül jelentős, hiszen ez a szoros Európa legfőbb kijárata a világtengerek felé. Gibraltár gazdaságának alapjait továbbra is a kikötő adja, de újabban egyre jelentősebb a turizmus és a pénzügyi szolgáltatók megtelepedése, valamint az on-line kaszinók közül is sokan Gibraltárra teszik székhelyüket. Ezek a web alapú cégek nagyrészt a kedvező vállalkozási adó miatt telepednek meg a „Sziklán”. A turizmus vonzereje pedig Gibraltár forgalmi adó mentességében rejlik. Az alkohol, cigaretta és az ékszerek jóval olcsóbbak a nagy-britanniai vagy spanyol boltokénál - állította a sofőrünk.

Forrás: net

Meglepő módon Gibraltár nem csak urbánus látnivalókat kínál, hanem természeti ritkaságot is rejt a szikla. Európában csak itt élnek vadon majmok. A gibraltári majmok a szikla bozótos, felsőbb részein telepedtek meg. A öt csoport összesen kb. 230 egyedet számlál és ahogy az ilyenkor lenni szokott nagy harcban állnak egymással, hiszen az emberhez hasonlóan számukra is az egyik legnagyobb érték a szabad terület. Eredetük a homályba vész. Egyes elképzelések szerint a mórok hozták magukkal, mások úgy vélik, hogy ezek a megmaradt példányai a több millió évvel ezelőtt Dél-Európát benépesítő populációnak. A több feltételezés mellett egy biztos, a brit területszerzés előtt már itt voltak a Szikla majmai. Ugyan vadon élő állatokról beszélünk, de Gibraltár majmai már régóta az embertől függnek. 

A helyi állatkert látja el őket élelemmel és ha ez nekik nem elég akkor fosztogatásba kezdenek. A majmokat sok mítosz is övezi. Az egyik az, hogy addig maradnak a britek Gibraltáron, amíg a majmok ott vannak. Talán éppen e mítosz miatt Churchill a Világháború alatt utasításba adta, hogy a hét egyedre zsugorodott állományt Marokkóból és Algériából frissítsék fel. Egy másik legenda szerint a majmok a szikla és a szoros alatt húzódó titkos alagúton keresztül Marokkóból jöttek át. Akár igazak a legendák akár nem, Gibraltár tényleg elképzelhetetlen a Szikla majmai nélkül.

Megnéztünk még egy cseppkőbarlangot, mely korábban kórházként funkcionált volna a háborúban, illetve egy másik barlangot, ami lőszergyár volt. Innen jó kilátás nyílt a kifutópályára. Sajnos a szeles idő miatt lezárták a repteret, és azok Malagában landoltak, így nem volt szerencsénk megfigyelni ezen érdekes jelenséget.

Nekem a legnagyobb élményt a kifutópálya jelentette. Ugyanis ahhoz, hogy Gibraltár területére lépjünk - gyalog vagy autóval – át kell haladnunk a repülőtér kifutópályáján. Én még sohasem sétálgattam kifutópályán, ezért hatalmas élmény volt. Ha repülő jön, sorompóval lezárják az utat, mindenki megvárja, hogy a gép leszálljon – majd az élet megy tovább. Hozzáteszem, csak pár járat érkezik naponta, így ritkán csíphetjük el ezt a különleges pillanatot.

Gyors határátkelés után, betértünk egy közeli Mekibe. Az eső közben úgy eleredt, hogy míg elértük onnan, az alig 2-300 méterre lévő buszállomást, szó szerint szarrá áztunk… :S A busz időben indult. Izgultunk, hogy elérjük a hét órási buszt Sevillába. Pár perccel hamarabb jött be, így voltunk 3 percünk. Felszálláskor jegyet akartunk venni, erre mit mutat a sofőr? Azt bent kell az épületben. Gyors sprint, jegyet megveszem. Most – bármilyen hihetetlen – kiadták a jegyet… Du-n nem tették meg… Vissza a buszhoz, és még helyünk is volt. ¾ 10-re értünk Sevillába, ahol pénzfelvétel után taxival mentünk a szállásra. Kb. 10-re értünk oda. Közel 21 órát utaztunk. Este két sör elfogyasztása után hullán dőltünk be az ágyba, hogy másnap reggel korán kelhessünk és menjünk ki a reptérre. 

Sevillából sajnos semmit sem sikerült megnézni. A buszból láttuk kivilágítva a katedrálist pár pillanatra. annyit megállapítottunk, hogy ide vissza kell egyszer jönni és Andalúziát megnézni; bejárni alaposabban. 

A három királyság tehát: Marokkói Királyság – Spanyol Királyság és Gibraltár (Nagy-Britannia tengerentúli területe)

Képek

Fes

Előzmények:

- Marrakech

- Elő-Szahara

- Casablanca

- Rabat

- Meknes

- Volubilis & Moulay Idriss

Fes

Utolsó teljes marokkói napunkra hagytuk minden királyi városok „legkirályabbikát”, Fest; mely Marokkó lelki és szellemi, valamint a mesterségek központja és az arab világ gyöngyszeme. Állítólag semmi mással nem hasonlítható össze. Évszázadokon át kulturális és vallási központ. A Maghreb kultúra olvasztótégelye volt és a legrégebbi királyi város. Ez így mind szép és jó; azonban nekünk – együttes álláspont – nem jött be a város. De ne szaladjunk ennyire előre.

Meknestől alig fél órára fekszik vonattal Fes. A reggeli bőséges volt, mint mindig Meknesben. És csoda történt. Nem tévedtünk el :D Előző nap reggel még megmutatták az utat a reggelizőig, ami a teraszon van, de ma már megjegyeztünk. Taxival mentünk ki az állomásra, ahol kivel futottunk össze? Segítek: nem Khaleddal, de majdnem. Azzal a csávóval, aki két nappal korábban ajánlotta Khaledot :D Kicsi a világ. Fesbe is akart egy vezetőt ajánlani, de nem éltünk vele. Utóbb ezen elgondolkodtunk, hogy jó döntés volt-e vagy sem. De erről később.

A szállás a Medinában volt. Mivel másnap hajnali 2:10-kor indult a vonat, így a lehető legolcsóbb szállást néztem ki. Ez €30 volt egy éjszaka. Taxival vitettük el magunkat; aki – első eset volt taxissal – átvert minket. Kitett a Medina bejáratánál, és közölte, hogy alig 5 perc és eljutunk a szállásunkhoz (1). Oké. Elindultunk. Alig léptük át a kaput, és jutottunk el a Bagdad térre (!), máris ajánlkozott egy önkéntes guide. Természetesen nem kértük a segítségét, erre fel KPM-et lerasszizstázta (2). Csöppet meglepő volt, mert ilyet korábban nem tapasztaltunk. Már eléggé bent voltunk az utcában, és lövésünk sem volt, hogy merre tovább, amikor egy újabb guide csapódott hozzánk. Mivel nem akartunk tovább bolyongani, így kértük, hogy vezessen el minket a szálláshoz. Nem voltunk már mesze, de kb. 15-20 kis utcán át bolyongtunk, mire elértük. Itt a kezébe nyomtunk 11 Dh (kb.€1,10), mire közölte, hogy ez semmi. KPM: ez tudod mennyi pénz? Otthon nálunk egy órát kell ezért dolgozni! Nem akarta elfogadni; €5/főt követelt. Csengettünk; jött a tulaj és szegény csávó lekopott (3). Nem olt rossz a szállás, de az kicsit fura volt, hogy mi volt az egyetlen vendég benne :D Mindegy; célnak megfelel; alig pár óra és elhagyjuk. A házinénivel megállapodtunk, hogy fél 2-re szerezz nekünk egy taxit, aki kivisz az állomásra. De mivel az utat se tudtuk a parkolóig, mondtuk, hogy fizetünk többet, de jöjjenek be elénk a szállóig.

Elmagyarázta és megmutogatta, hogy mi merre van. Az LP ajánlott egy túraútvonalat, amit ha bejárunk, akkor látunk majdnem mindent. Ekkor még jó volt minden. Visszasétáltunk a Bagdad térhez; mert a túra innen indult.

Bagdad-tér

Kert

A Királyi Palotának a bejáratát néztük meg először, ami itt sem látogatható. A Taala Kebira utca a főutcája a városnak. Első állomásunk a Medersa Bou Inania, mely a legnagyobb és legjelentősebb iszlám merinida főiskola. Egyúttal Korán iskolaként és imahelyül is szolgált. Nagyszerű belső tere egyből megfogott minket.

Kapuja bronzból készült. Az imateremben egy mihrab és egy minbar áll. Belül csodálatos üvegablakok, oszlopfejezetek, és geometrikis tetőformák láthatók. A medresz külső homlokzatán, a konzolokon, 13 harangocska látható, felettük pedig stukkók, és fafaragványokkal ékesített frízek 13 kis ablakocskával. Feltehetőleg vízzel hajtott óráról van szó, de működésére a mai napig nem jöttek rá; és feljegyzések sem maradtak fent. A medersa belső terén egy nagyméretű kút áll. Az eresz alatt cédrus fából megformált burkolat fut. Egykor jogi és teológiai főiskolaként működött a hely.

A Cherabliyin mecsetet ettük szemügyre, majd megkezdődtek a problémák. KPM visszafordult a szállás felé; rápihenni a következő nap hosszú útjára. Én még nem voltam fáradt, így megkerestem egy közeli teret (sajnos a nevére nem emlékszek). Mielőtt elindultam, beváltottam €10-t, mert a pénz KPM-nél maradt. Nem akartunk már többet; ez elég lesz erre a pár órára amit még itt töltünk (200 Dh). Taxira és egyéb költségre kellett még, hogy a kikötőbe eljussunk.

A téren megláttam egy múzeumot kiplakátolva, és kitáblázva az útvonalát is. Helytörténeti múzeum volt, melyhez össze-vissza kanyargott az út. 

Egy kis helytörténeti múzeum volt. Útközben mellém csapódtak helyiek, és azt akarták, hogy az itteni bőrcserző műhelyt nézzem meg; mely a múzeum mellett volt. Nemet mondtam, mondván Marrakechben pár nappal korábban már láttam ilyet. Nem tetszett nekik. A múzeumhoz egy srác felkísért, aki már ekkor át akart verni, hogy a belépő 40 Dh. Eddig mindenhol 10-et fizettem. A kasszás nénivel beszélt valamit; végül „csak” 20-at fizettem. Gondolom a fele az övé lett. A múzeum érdekes volt. egy toronyba fel lehetett menni, ahonnan be lehetett látni Fest, és a környéket is, ha nem esett volna az eső. 

Elindultam visszafelé. A cserzősök már vártak. Újra be akartak invitálni, de ezúttal is nemet mondtam. Nagyjából rémlett is az útvonal, hogy merről jöttem. (az utazások alatt nagyon jó fotó memóriám lett, és könnyen megjegyzem az útvonalat, hogy mi merre). Itt is tudtam, de volt egy több ágú kereszteződés, ahol elbizonytalanodtam. Mivel követtek, így hátulról mondták, hogy merre. Utóbb itt nem kellett volna hallgatnom rájuk, de mivel lövésem nem volt, és átgondolni sem volt időm, mert nem akartam, hogy utolérjenek, így letértem az útról. Ezzel azt értem el, hogy bevezettek a medina sűrűjébe. Fesnek 9400 utcája van a medinában, amiből több mint ezer utca zsákutca. Így aki nem ismeri, annak lehetetlen a sűrűjéből kikerülni. Egy alig egy méter „széles” utcába tévedtünk, amikor mellettem teremtek. Pénzt követelt, hogy adjak, amiért „segített”. Kapott vagy 30 Dh-t. Majd az állítólagos testvér is megjelent, hogy ő neki is jár… Mivel bonyodalmat nem akartam, így 20 Dh-t vettem ki a zsebemből. Ami előnyöm volt, hogy a pénzváltóban apróban kértem a dirhamot, így kicsikben tudtam nekik adagolni. Elindultam egy irányba, amiről úgy sejtettem, hogy a főutca felé visz. Egy emelkedőn ment az út, és a sarkon állt egy csávó. Nagyon mosolygott, ahogy egyre közeledtem. Nyílván a háttérben leadták a jelet, hogy ő is kopasszon meg, amennyire tud. Ekkor jött az ötlet, hogy innen úgysem tudok egykönnyen kijutni és mivel nekik elsősorban pénz kell, kap 100 Dh-t, ha kivisz innen. Ő 200-ért vállalta. Rávágtam, habár összesen 40 Dh volt már ekkor nálam. Hát… kb. 15-20 percig bolyongtunk össze-vissza, fel-le, mindenféle szűk kis utcákon át. Többször kérni akarta már útközben is  pénzt, de mondtam, hogy csak akkor kapja meg, ha a főutcára érünk. Ugyanis, ha meglátja, hogy mindössze 40-et kap, akkor nem visz ki, és még lehet, hogy a mai napig ott bolyonganék. Nagy sokára elértük az utcát, ahol mit az Isten, az állítólagos tesó is megjelent. Vagyis előtte pár méterre, egy másik utcáról odacsapódott :D 

Fesi utca

Fesi utca

Fesi utcakép

A sarkon a srác kezébe nyomtam a pénzt, majd a szégyen a futás, de hasznos elvet követve otthagytam őket, és elsiettem (4). Tudtam ugyanis, hogy azon az utcán már nem mernek bántani, mert az már turistás. Elég sok helyen, országban (44-ben, köztük dél-kelet ázsiaiakban és afrikaiakban is) megfordultam már életemben, de hasonló szituációba még sosem kerültem. Kicsit megkönnyebbültem, mikor kikerültem. Örültem, hogy ennyivel megúsztam, mert akár rosszabb is lehetett volna.

A szállás szerencsére 2 utcasaroknyira volt attól a helytől, ahol kiértünk, így hamar odaértem. Amiket elkövettem hibát, abból tanulok: a kijelölt útvonalról TÉNYLEG, de TÉNYLEG nem szabad letérni! Igaz a mondás: a járt utat, a járatlanért el ne hagyd!

Ezek után már nem volt sok kedvem megnézni Fes többi nevezetességét; pedig lett volna még mit.

Szerintem a fentieket elolvasva, érthető, az, amivel a bejegyzést is kezdtem, hogy nem jött be a város egyikünknek sem.

A szálláson pihentünk, olvastam, és rákészültünk a másnapi, nem mindennapi útra, mely során kb. 650 km-t kellett megtennünk Sevilláig.

Az 5. személy, akivel sikerült összerugnunk a port, az két srác volt hajnalban. Negyed 2-kor mentünk le, de a tulaj nem volt ott, csak 2 srác. Nem tudtak angolul, de mi se erőltettük a beszélgetést, így csak álltunk egymás mellett. Fél előtt 1-2 perccel annyit összehoztak, hogy a sofőrök késnek, de induljunk el. Ezt tettük. Pár perc után találkoztunk a szembejövő két sofőrrel. Tényleg jó döntés volt, hogy jöjjenek értünk, mert elég kihalt, félelmetes volt a Medina éjjel. És 100%, hogy nem találtunk volna a parkolóig. A két srác a taxinál várta volna a jutalmát, de viszont nem volt aprónk, 200-at csak nem akartunk adni, így KPM röviden csak annyit közölt velük: csáó srácok -  vagy valami ilyesmit :D A taxi hamar kint volt az állomáson.

A számok a blogban azt jelölik, hogy alig 10 óra alatt, amit Fesben töltöttünk; sikerült 5 emberrel is haragba keverednünk egy nap alatt. Úgy, hogy előtte egy hétig semmi sem volt. Tudunk azért valamit :D

De a folytatás innen a következő bejegyzésben, ahol a három királyságról lesz majd szó :)

Képek:

Volubilis & Moulay Idriss

Előzmény:

- Marrakech

- Elő-Szahara

- Casablanca

- Rabat

- Meknes

Volubilis

A mai napra Marokkó egyetlen római emlékhelye volt a tervben: Volubilis, valamint a tőle mindössze 5 km-re fekvő Moulay Ibniss.

Volubilis mindössze 30 km-re fekszik Meknestől, de tömegközlekedéssel nem érhető el. Iránytaxival a legegyszerűbb eljutni oda. Előzőnap Khaleddal megbeszéltük, hogy szerez egyet. Kicsit késtünk, de ez nem volt probléma.

Indulás előtt még pénzt váltottunk. Mint sok minden más, ez is érdekesen működik Marokkóban. Nem a bankban kellett, hanem a bank melletti automatában. Először azt hittük, hogy nem érti, és ez csak pénzfelvételre vonatkozik. De be kellett tenni az eurót, majd az átváltva kiadta dirhamban. Nah meg a jatt az őrnek a segítségért… Mintha nem ez lenne a dolga :D

Szóval. Megjött a taxi. Egy régi kaffer merci, amilyennel mér korábban is szerettünk volna utazni; kipróbálni. Erről majd később.

Kb. ¾ óra alatt értük el Volubilist. A dombok között már messziről látszott a Bazilika romjai a Római Birodalom legnyugatibb városában. 

Volubilis a 2-3. században a hajdani Mauretania Tingitana észak-afrikai provincia székhelye volt. Lakóinak száma meghaladta a 20000-et is. Elsősorban olajkereskedelemnek és a környékbeli rézbányászatnak köszönhette fejlődését. Az iszlám 684-ben hódította meg ezt a vidéket és Volubilis is az elarabosodás sorsára jutott.  Amikor Fest megalapították, a város teljesen elnéptelenedett és az enyészett lett úrrá az egykor virágzó római településen. 1997-ben vált az UNESCO világörökség részévé.

Új városrendezési és építési elvet vezettek be. Hálós utcarendszert építettek ki. Több építési fázis után, 169-ben teljesen elkészült a város. A legjelentősebb főutca a 6x20 méter széles Decumanus Maximus. 

Volubilis. Forrás: Wikipedia.

Egykor vízvezetékkel látták el a várost, és több nyilvános fürdő volt. 

Vízvezeték

Fürdő

Ahol a Decumanus Maximus kapu kezdődik, ott áll északnyugaton a Tanger-kapu. Kétoldalt gyalogos, középütt kocsi átjáróval.

A nyilvános épületek közül a legfontosabb a forum, 1300m² alapterületű kőburkolatú tér, ami délen a tribuna határolt.

A capitoliumot Macrinus császár tiszteletére építették 217-218-ban, és 38*33 alapterületű. A Tribunal Basilica épülete 42,2*22,3 m alapterületű és korinthoszi oszlopokból álló, nyolc bolthajtású bazilikát a 2. században építették.

Capitoliumi templom

Bazilika

Bazilika

Az Arc de Triumphot, a diadalívet 1931-ben restaurálták. A felirat szerint Marcus Antonius tiszteletére emelték a 19 m hosszú és 4 m mélységű, korinthoszi oszloppárral díszített diadalkaput.

A felirat:

IMPERATORI CAESARI MARCO AVRELLIO ANTONINO PIO FELICI AVGVSTO PARTHICO MAXIMO BRITTANICO MAXIMO GERMANICO MAXIMO
PONTIFICI MAXIMO TRIBVNITIA POTESTATE XX IMPERATORI IIII CONSVLI IIII PATRI PATRIAE PROCONSVLI ET IVLIAE AVGVSTAE PIAE FELICI MATRI
AVGVSTI ET CASTRORVM ET SENATVS ET PATRIAE RESPVBLICA VOLVBILITANORVM OB SINGVLAREM EIVS
ERGA VNIVERSOS ET NOVAM SVPRA OMNES RETRO PRINCIPES INDVLGENTIAM ARCVM
CVM SEIVGIBVS ET ORNAMENTIS OMNIBVS INCOHANTE ET DEDICANTE MARCO AVRELLIO
SEBASTENO PROCVRATORE AVGVSTI DEVOTISSIMO NVMINI EIVS A SOLO FACIENDVM CVRAVIT.

Az Alapkő Marcus Aurelius procurator nevét említi.

Egyaránt épültek házak az egyszerűbb rétegeknek, de ugyanígy patríciusi házak is találhatók, melyeket mozaikokkal díszítettek. A legszebb mozaikpadlók a főutca mellett találhatók. Az Orpehus-ház mozaikjai delfineket és más állatokat ábrázol.

A legszebb és legnagyobb a Vénusz-háza. A perisztil-udvarral, kerttel, a falakon dekorációkkal. A 8 szobából és 7 folyosóból álló patríciusház földszinti mozaikpadlója geometrikus motívumokat, görög és római mitológiai jelenteket ábrázol. Itt találták meg 1918-ban Cato bronz szobrát is.

Cato. Forrás: wikipédia

Hercules-szobájában a négy évszak elevenedik meg mozaikokon, míg a Lovagok-termében is gyönyörű padlózat fogadja a látogatókat.

A kézműves és iparos-műhelyek közt a pékségek és az olajmalmok voltak a legfontosabbak. Még a lakóépületek mellékhelységeiben is tartottak olajprést. Az olívaolaj volt a fő terméke a városnak, mely hozzájárult Volubilis felvirágozásához.

olajmalom

Mozaikok

Bacchus mozaikja

Négy Évszak

Diana mozaikja

Moulay Idriss

Volubilistől alig néhány kilométerre van Moulay Idriss. A romvárosból jól látszik a Zerhoun hegyre épült hófehér, piramis alakú város. A hegy miatt sokszor úgy hívják, hogy Moulay Idriss Zerhoun. 

Moulay Idriss az iszlám szent városa, a Maghreb országok lakói által látogatott iszlám zarándokhely. A 130000 lakosú szent város története 1200 évre tekint vissza. Itt nyugszik Moulay Idriss Ibn Abdallah Ben El Hassan BenAli, aki a próféta lányának, Fatimának a leszármazottja volt. Moulay Idriss-nek a nevét viseli a város, aki megalapította a Maghreb első arab-iszlám városát Észak-Afrikában a 8. században. A mauzóleum egy mecsetben található.

A szűk utcák között történt meg, hogy vízvásárlás közben egy szamár majdnem elütött. Ezek a sikátorok sokszor alig 1-2 méteresek, így sok helye nincs az embernek kitérni előlük. És az élelmet, vizet, vagy a gázpalackokat megpakolt szamarakon lehet csak felvinni a fentebbi területekre. Vásárlás közben nem figyeltem eléggé, és a szamár nekem jött :S Szerencsére nem esett bajunk egyikünknek sem.

Innen mentünk vissza Meknesbe, ahol a meknesi bejegyzés második bejegyzése jön időrendben folytatásként. 

Képek