Philadelphia

Pennsylvania legnagyobb városa, vagy ahogy nevezni szokták, „a testvéri szeretet városa”. Lakossága és területe szerint az Egyesült Államok ötödik legnépesebb városa. 1773-ban itt írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, és a város lett a nemrég született Egyesült Államok első fővárosa. Philadelphia az egyik legrégebbi és történelmileg legjelentősebb város az Egyesült Államokban. Miután William Penn a 17. század végén a Delaware-folyón épült philadelphiai kikötőt megalapította, a világ minden tájáról érkeztek ide a bevándorlók. Az ő munkájuk révén a város egyre jobban terjeszkedett, ipara növekedett. A város környéke és éttermei ezt a régről megmaradt nemzetiségi kavalkádot tükrözik. Azt, hogy a város Amerika egyik legnépszerűbb turistacélpontja, köszönheti mindenekelőtt változatos történelmének, elsőrangú műgyűjteményeinek, különleges múzeumainak, kiváló éttermeinek és szállodáinak és az ország legnagyobb rendezett közparkjának köszönheti.

New Yorkot hajnalban hagytam el. 3:15-kor keltem, hogy elérjem a 34. utcai buszmegállóba. Szerencsére a metró éjjel-nappal jár, de így is kb. 1 óra volt, míg a 11. és 12. utca közé megérkeztem. A Megabus rendszere hasonló a fapadosékhoz: minél hamarabb veszed a jegyed, annál olcsóbb a jegy. Nekem 3 dollárba került a 2 órás út, mely alatt végig volt Wi-Fi a buszon. Alvással és netezéssel hamar eltelt az idő. 7:45-kor már Philiben is voltam.

Philiben nem hostelben aludtam, hanem a CouchSurfingen keresztül kerítettem magamnak semmilyen esti program, harmadrészt pedig – az előzőből kiindulva – nem kell egyedül töltenem az estéket. Egy amerikai, de Peruból származó lány fogadott be. A kisfiával él együtt. E-mailben írta, hogy csak 9-től lesz otthon, így addig a vasúti pályaudvaron töltöttem el az időt. Szerencsére csak pár percre lakik onnan. 9 előtt nem sokkal ott is voltam, és meglepetésemre nem ő, hanem Eli nyitotta ki. Ő szintén a CS segítségével aludt itt, és Kolumbiából jött. Nem sokkal később Alice is megérkezett. Lecuccoltam, majd Elivel felfedező útra indultunk.

A legtávolabbi látványossággal kezdtünk: a Magic Garden. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Kicsit körülményesen találtuk meg: volt aki nem tudta,, hogy hol van, hol van aki „tudta”, de ennek elirányított minket. Végül nehezen, de megérkeztünk. Nem hiába. Ez nem egy szokványos kert, hanem egy eldugott kis szegmens, mely Isaiah Zagar műve. Díjnyertes mozaik falfestmény-művész, kinek több mint 100 nyilvános falon található meg Philadelphiában alkotása. Művészetét erősen befolyásolta az utazásai, valamint a személyes kapcsolatok más művészekkel.

A 60-as években telepedett le feleségével Philiben, és kezdte meg az élethosszig tartó munkásságát, mely a kreativitás minden változatát felhasználta. A MG magába foglal 3 fedett galériát, valamint egy szabadtéri labirintust. Mozaikokat konyhai csempéktől kezdve, motor keréken át latin-amerikai porcelánokig, mindent magába foglal. A kedvencem a WC ülőke, valamint sörösüvegek beépítés volt. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy Zagar tényleg művész-e, vagy egy elmebeteg.

Innen a Philadelphia fő látnivalójához mentünk: az Independence National Historic Park-hoz mentünk, ahol tulajdonképpen az Amerikai Egyesült Államok megszületett. Ez az L-alakú, 45 hektáros terület, amely az óváros része, az USA legtörténelmibb területe. Ekkor az USA kormányzati székhelye, ma pedig Philadelphia turista látványossága. Sétálás közben bármerre is nézünk, csupa történelmi épületbe botlunk. Az épületek szerencsére látogathatók, és a legfőbb, hogy ingyenesek. Azonban előzetesen időpontot kell kérni az Indepence Visitor Center-ben.

1774. július 4-én írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot az IndependenceHall-ban. Csak vezetéssel látogatható. Érdekes is volt megnézni, hogy hol írták alá a Nyilatkozatot (melyet ma Washingtonban, a Nemzeti Levéltár épületében őriznek), de ugyanakkor a végére unalmassá is vált a sok felesleges információtól. Itt most senkit sem untatnék ennek a történetével. Akit bővebben érdekel, ITT, és ITT IS, bőven talál erről információt.

A Congress Hall az amerikai kongresszus találkozóhelye volt, addig, amíg Phili az ország fővárosa volt 1790 és 1800 között.

Az Old City Hall építését 1791-ben fejezték be, és 1800-ig az amerikai Legfelsőbb Bíróságnak adott otthont. A régi városházától délre áll a Philosophical Hall, vagyis az Amerikai Filozófiai Társaság, melyet 1743-ban alapított Benjamin Franklin. Tagja volt többek között Thomas Jefferson, Marie Curie, Thomas Edison, Charles Darwin, és Albert Einstein is. Az épületek az Independence Square-n állnak, ahol magát a Függetlenségi Nyilatkozatot is legelőször közszemlére tették. A Liberty Bell súlya 2080 font, melyet Londonban készítettek 1751-ben. A harangon lévő felirat Mózes 25:10-ből származik: „hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának”. A harang ma a Függetlenségi Csarnok tetején található. Itt található többek között a US Mint az USA legrégebbi pénzverdéje, amely jelenleg is működik.

Megtekintettük még a Washington Square-t, mely korábban a nincstelenek temetkezési helye volt. Azonban mára közkedvelt park lett a családok körében. Nem messze, egy másik téren áll a világháborús hősöknek emléket állító emlékmű.

Ebédidőre járt, így felkerestük a város egyik legjobb cheesesteak bárját. A sajt-steak a város egyik fő gasztronómiai fogása. Ajánlásra a Jim’s Steak-be mentünk. Picit kiesik a központtól, de mindenképp megérte elmenni. Vékonyra szeletelt steak darabokból és olvasztott sajtból áll, melyet hosszúkás kiflibe tesznek bele. Elsőre kicsinek tűnt az adag, de a végén be kellett látnom, hogy igenis laktató.

Délután Eli egyik kolumbiai ismerősével találkoztunk, és beültünk sörözni. Nemzetközi társaság jött össze: két kolumbiai, egy török, egy szaúdi és én, mint magyar. Hamar eltelt az este.

Sajnos egy problémával is meg kellett küzdenem. A cipőm megadta magát. Kénytelen voltam nézni egy újat. Három boltba mentem el, de végül a Mecy’s-ben vettem meg. Kényelmesnek tűnt. A másikat elajándékoztam az utcán hazafelé. Este még beszélgettünk, majd mindenki nyugovóra tért.

Másnap reggel Elit kikísértem a 30th Street Stationhoz. Itt elváltak az útjaink. Ő ment Washingtonba, én meg Lancasterbe, az amish emberekhez. A vonatig még volt egy órám, így elmentem a közelben lévő Philadelphia Museum of Art-hoz. 

Jelentős művészeti galériával rendelkezik, ám engem elsősorban a felvezető lépcső érdekelt. Itt edzett ugyanis Rocky, azaz Sylvester Stallone a Rocky 1-2 filmekben. Kultikus helyszínnek számít.

A videón 1:55-től. 

Az amishok (róluk a következő posztban írok részletesebben) után még nem mentem egyből vissza, hanem szétnéztem az esti Philadelphiában. A városháza épülete az egyik a legszebb a városban, főleg esti fényekben. Alaposabban szétnéztem a Mecy’sben, ahol vettem még egy nadrágot.

Este elköszöntem a szállásadómtól, hiszen másnap reggel szintén hajnalban (5-kor) indult a busz Washington D.C.-be. Összepakoltam, majd nyugovóra tértem.

Összességében érdekes város Philadelphia. Egyrészt érdekesek a történelmi épületek - jó volt látni azokat a helyeket, ahol megalapították az Egyesült Államokat. Ugyanakkor ezt leszámítva nem sok látnivaló akad a városban. Vagyis akad, de azok vagy zárva voltak, vagy engem nem érdekeltek. Másfelől Philadelphiában és szépen megfér egymás mellett a modern építészet felhőkarcolói, valamint a múlt 17. századi épületei.

TOVÁBBI KÉPEK ITT

Évertékelő

Ilyet még nem csináltam, de ami késik nem múlik: utazási évértékelő. 

Kezdjük a legfontosabbal. 2013-ban 10 országban és 1 területen jártam: 

• Olaszország (2x)
• Marokkó
• Gibraltár - nem külön ország - ezt tekintem a különálló területnek
• Spanyolország (2x)
• Azerbajdzsán
• Irán
• Irak
• Törökország
• Szlovákia (2x)
• Ausztria
• Amerikai Egyesült Államok. 

Megjegyzés: a dőlttel szedett országokban nem jártam előtte.

Olaszországban kétszer is megfordultam; mind odafelé, mind visszafelé Milánón keresztül mentünk Marokkóba. 

Spanyolországban is kétszer jártam. Előbb egy rövidke időt (Sevillában) - illetve visszafelé Gibraltárt is útba ejtettük egy pár óra erejéig - majd egy hosszabbat is eltöltöttem ott. Erről sajnos nem készült blog - nem is tervezem -, de nyáron végiggyalogoltam az El Camino zarándokúton. 650 km-t tettem meg 23 nap alatt Logronoból Santiago de Compostela-ig. 

Utána rögtön következett az 5 hetes nyári utam: előbb 7 nap Azerbajdzsánban, majd 19 nap Iránban. Egy hetet töltöttem el Iraki Kurdisztánban, és végül hazafelé 2 napot Törökországban. 

Előbb szeptember végén menten ki 2 napra Eperjesre, aláírni az egyik ösztöndíjam szerződését, majd rá nem sokkal újra Szlovákia felé vettem az irányt, hogy részt vehessek Dorival az I. Nemzetközi Sörcikkgyűjtő Világtalálkozón. (Utóbbiról lesz majd blog, az elsőről nem). 

Októberben, pont a 23-ai nemzeti ünnepen Bécsbe tettem látogatást. Ez volt a 12. bécsi utam, de ez most szigorúan szakmai jellegű volt. Vagyis napközben az volt. A PhD disszertációmhoz gyűjtöttem anyagot a könyvtárakból, valamint a Numizmatikai Tanszék egyik professzorával konzultáltam a kutatási tevékenységemről. Az estét pedig a bécsi mikrósörfőzdék látogatásával töltöttem.

Novemberben "meghódítottam" az Egyesült Államokat. A KLM szeptemberi akcióját kihasználva 9 napot töltöttem el 3 nagy városba: New York, Philadelphia és Washington. 

Statisztika:
repülések száma: 18
- 12 nemzetközi és 6 belföldi
- 9 európai, 5 ázsiai, 3 észak amerikai, és 1 afrikai
repült órák száma: 48 óra 10 perc
repült km: 30.278 km (0,8x-or, tehát majdnem körberepültem a Földet)
külföldön töltött napok száma: 92 nap

Összességében elmondhatom, hogy jól sikerült a 2013-as év is. Nem panaszkodhatok. Amit tudtam, mindent kihoztam az utakból. Olyan helyekre jutottam el, amikről előtte - de még csak év elején sem - álmodtam, vagy gondoltam valaha, hogy eljutok. Sok új barátot szereztem ezen utak alatt, akik közül jó párral a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére a 2014-es év is jól indul, már vannak lekötve utak, de hogy mik, az legyen meglepetés.

UI: akit érdekel, itt elolvashatja az egyes utakról készült leírásokat:
(az országra kattintva bejön az adott post)
Olaszország
Marokkó
Gibraltár
Spanyolország
Azerbajdzsán
Irán
Irak
Törökország
Ausztria
USA

New York - 2. nap

Reggel ugyanúgy korán keltem, mint előző nap. Az a baj, hogy pont mire átállnék, addigra megyek haza. Sikerült kideríteni, hogy ha egy megállót lemegyek a 96. utcai megállóhoz, és ott a 2-es vagy a 3-as metróra szállok fel, azzal sokkal hamarabb bejutok a központba. Első napról kimaradt a betervezett City Hall és környéke, így a mai napot itt kezdtem. A 2-es metrónak a közelben van a megállója, így ez ideális választásnak bizonyult.

Lower Manhattan

1812-ben építették a City Hall-t, mely azóta a városi kormányzat székhelye, és az egyik legszebb épületnek tartanak a városban. Az épületet az Igazság-szobra koronázza meg, és 1954-ig a hátsó része nem volt befejezve, mert sosem gondolták, hogy a város tovább fog terjeszkedni észak felé (ma Brooklyn van itt).

A Municipal Building épületét 1914-ben fejezték be, és 25 emelet magas. Teteje olyan, mint egy tornyokból álló esküvői torta. A terrakotta íveket a római Farnese-palota bejárata alapján mintázták.

Innen egy sétát tettem a Brooklyn Brigde-en, mely az egyik, hanem a leghíresebb New York-i híd. Amikor 1883-ban befejezték a Manhattant és Brooklynt összekötő híd építését, ez volt a világ leghosszabb függőhídja, és az első, amelyet acélból építettek. 16 évig készült. 1,8 km hosszú a híd, de csodás kilátás nyílik a város felhőkarcolóira.

A Broadway 233. szám alatt áll már 1913 óta a Woolworth Building, mely 1929-ig a maga 40 emeletével a világ legmagasabb épületének számított. A tetejét aranykoronával díszítették.

Ezután a kisebb szomszédságokat fedeztem fel. A Chinatown (kínai negyed) központja a Mott és a Pell Street között van. 1870 óta élnek kínaiak a városban. A terület zsúfolva van éttermekkel, kávéházakkal, és könyvesboltokkal. A feliratok is angolul és kínaiul vannak. A Mott Street 41. alatt található az egyetlen pagoda tetős épület, mely még fából épült – alatt pedig egy Starbucks kávézó. A boltok roskadoznak a kínai ajándéktárgyaktól, ruháktól, de kapható márkás ruhák és parfümök utánzatai is. A kedvencem az a McDonald’s volt, ahol a mekis felirat is kínaiul van.

A Canal Streettől északra van a Little Italy (Kis Itália) – már ami megmaradt belőle. A zászló köszönti a járókelőt, hogy tudja, hol van. Illetve hogy biztosan el ne felejtsük, még a tűzcsapot is az olasz zászló színére festették. Rengeteg olasz kávézó, pizzéria, étterem található a negyedben.

A SoHo – South of Houston, azaz a Houston utcától délre. Szép öntöttvas épületekről híres. Itt tettem egy „öntöttvas túrát”, mely 1,8 km-en keresztül kalauzol végig a környék legszebb épületei, és tűzlépcsői között. Sok éppen felújítás alatt állt. A környék a fiatal művészek otthona volt, de mikor népszerű lett, felemelték a bérleti díjat és a művészek máshol kerestek otthont. 

A TriBeCa (Triangle Below Canal: „a Canal utcai háromszög alatt”) lett az új SoHo, ahol a jelenség megismétlődött. új boltok – főleg művészeti és galériák – nyíltak. Mára drága luxus boltok, bútorboltok találhatók itt.

The Villages

A Greenwich Village New York híres negyedeinek egyike. A Village menedék a szabad gondolkodás, és a szabad szerelem hívei, művészek, költők, írók, lázadók és forradalmárok számára. Még az utcák is „lázadóak” – az átlósan futó utcák szembeszegülnek a város többi részére jellemző rácsos elrendezéssel.

A Washington Square Park korábban a szegények temetőjeként szolgált és az akasztásokat is hajtották végre, mielőtt parkká alakították. Olyan hírességek éltek itt, mint pl. Mark Twain. A téren Garibaldinak is emeltek egy emlékművet, valamint a fő látnivalója az 1895-ben emelt 26 méter magas Washington Diadalív. 

A tér déli oldalán és magas felhőkarcolók állnak, míg az északin 12 remek, görög-klasszicista téglaház. A negyedre ez utóbbi házak a jellemzők. 

A Washington Square a New York University (NYU) központja is egyben; itt található a könyvtár, a jogi kar és az adminisztratív épület is. Többi épülete a városban szétszórva lelhető meg.

Egy 2,4 km-es túrát tettem a Village felfedezésére. A Jefferson Market Courthouse Library (Jefferson Piaci Törvényszéki Könyvtár) volt a kiinduló pont, mely a Thomas Jeffersonról elnevezett piacról kapta a nevét. Vörös téglás, gótikus épület. 

A Northern Dispensary (Északi Beteggondozó) ápolta pl. Poe-t, és ingyenes orvosi ellátást is biztosított a város lakóinak. 

Hogy mennyire sokrétű a Village, az mutatja, hogy itt található a Stonewall Inn, ahonnan 1969. június 27-én a meleg jogi mozgalmak megindultak. A szemközti parkban a meleg párokat ábrázoló szoborcsoport. 

A Sheridan Square a negyed egyik központja, ahol pályája elején Barbra Streisand is fellépett a Duplexben. A Hudson Street 485. alatt látható a St. Luke in the Fields, mely az egyik legrégebbi templom. Innen nem messze látható egész New York legkeskenyebb háza. A Bedford 75 ½ szám alatti épület 2,7 méter széles, és Edna St. Vincent Millay költőnő lakott itt.

A túra végén az egyik kis parkban ültem le pihenni, és megtervezni a következő látnivalókat, ami a Midtown South negyed.

Midtown South

Midtown South legtöbb épülete régebbi, de nem kevésbé jelentős New York felhőkarcolóinál. A 19. században ez volt a város központja: remek éttermek, áruházak és szállodák sorakoznak. Midtown South több részből áll; én a Chelsea negyeddel kezdtem. A West Side-on a 14th és a 30th Street között elterülő városrész New York egyik legdinamikusabban fejlődő városrésze. Ma közel 300 művészeti galériának, boltoknak, éttermeknek ad otthont. Sorházai és templomai segítségével mégis megőrizte 19. századi hangulatát.

A Chelsea Hotel-t nagyon nehezen találtam meg. A térképen nem volt egyértelmű, és majd egy órát bolyongtam, mire megleltem a gazdag vaserkéllyel díszített szállót. 1884-ben épült szövetkezeti lakásnak, ám hamarosan az irodalmárokat elszállásoló hotellé vált. Mark Twain és Tennesse Williams is a vendégek között volt.

Innen az Union Square felé vettem az irányt, ami népszerű park és bevásárló hely. A tér északi oldalán áll a vörös téglával és fehér kővel kirakott Century Building. Ma a Barnes&Noble óriási könyvesbolt foglal benne helyet. A téren áll LaFayette, Ábrahám Lincoln, és George Washington szobra is.

A Madison Square-re tartottam a Broadwayn, de útközben letértem, hogy legalább kívülről megnézhessem New York egyetlen magánparkját, a Gramercy Parkot. Manhattan egyetlen magánkézben lévő parkját ízléses, ám de félelmetes vaskerítés veszi körül. Sajnos mivel nincs ismerősöm a környéken, így nem volt alkalmam bemenni. A törvényt, amely csak a lakóknak enged belépést a parkba, mindössze egyszer, 1863-ban bírálták felül.

A park után a Broadwayn folytattam utamat. A Broadway, a Fith Avenue és az East 23rd Street találkozásánál áll a város egyik jelképe: a Flatiron Building. 

Bár ma eltörpül a számtalan magasabb építmény mellett, ez a szokatlan, háromszög alakú irodaház, amely az építési telek miatt formájának felel meg. A felhőkarcoló korszak kezdetét szimbolizálja: kerek, lekerekített homlokzata olyan, mintha hajóorr lenne. 1902-ben építették ezt az itáliai terrakotta stílust utánzó épületet.

A Madison Square Park körül három felhőkarcoló magasodik. A háztömbnyi méretű, neogótikus stílusú New York Life Insurance Company Building (New York-i Életbiztostó épülete). Mellette áll egy másik hatalmas épület, az 1900-ban emelt Apellate Division of the Supreme Court (Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli részlege). A szintén hatalmas, art deco stílusú Metropolitan Life Insurance Company Building (Metropolitan Életbiztosító épület) számára épített torony 1909-re készült el. Az 54 emeletes torony korának legmagasabb épülete volt, és méltó szimbóluma a világ legnagyobb biztosítójának.

A Madison Square-től már csak egy rövid ugrásnyira volt az Empire State Building. Azonban a nappali fotók elkészítése után a tervem az volt, hogy nappal a másik híres New York-i felhőkarcoló tetejére, a Rockefeller Center tetején lévő Top of the Rock-ra megyek fel, míg az ESB-re pedig este, a mucical után (éjfélig nyitva van).

A Broadwayn haladtam a center felé. Elhaladtam a New York Public Library mellett is, mely szerepelt pl. a Holnapután c. filmben is. Két oroszlán, a „Patience” – Türelem, és a „Fortitude” – Bátorság őrzi az épületet. 1911-ben nyitotta meg kapuit a korinthoszi oszlopokkal övezett bejáratú épület, melyhez széles lépcsők vezetnek fel. Neoklasszicista stílusban épült és jelenleg kb. 21 millió könyvet tárolnak benne.

A Rockefeller Center a Fith és Sixth Avenue, valamint a 48th és az 51st Street által közrefogott, 19 épületes, „város a városban” komplexum. Itt van az NBC tévécsatorna székhelye, és az egyik reggeli műsort, a Today Show-t is innen adják. A középpontban egy süllyesztett tér található, ahol télen korcsolyázni lehet. Minden évben emögött állítják fel New York karácsonyfáját. Épp díszítés alatt állt, ezért el volt takarva. Semmi sem látszódott belőle. 

A Top of the Rock az épület 70. emeletén található. Nem kellett jegyet vennem, de így is 1 órát álltam sorban, mire feljutottam. A 67. és 69. emelet között üvegfalon keresztül lehetett rácsodálkozni a városra. Eszméletlen látvány fogadott, ahogy a lemenő nap megvilágította a várost. Sajnos az erős szél miatt lezárták a 70. emeleten lévő kilátót. 

Egyik irányban a Central Park, a másikban pedig az Empire State Building látványa fogadott. Nah meg az összes többi épületé. Kb. 1 órát álltam fent. Csak bámultam kifelé és néztem a lüktető várost.

A tegnap estéből tanultam, és ma már eleve ingben jöttem, hogy ne kelljen emiatt visszametróznom a szállásra. Ma estére ugyanis jegyem volt a 2013-ban 6 Tony díjat is besöprő Kinky Boots musicalre a Broadway egyik színházába. Mivel még volt időm a fél 8-as kezdésig, így a Times Square-n töltöttem el az időt. A város leghíresebb tere, mely a Broadway és Seventh Ave. kereszteződésében fekszik, valamint a 42-től a 47-ig utcáig tart. Korábban a bűnfészek, a prostitúció és a peep show-k központja volt, de 1989 után a teret átépítették, és elnyerte mai arculatát. Világító neontáblák és felhőkarcolók nőttek ki. Itt található a Vouge, a Vanity Fair és a New Yorker szerkesztősége is. 

2008-ban építették fel a TKTS vörösen világító pavilont. A tér sohasem pihen: számtalanszor megfordultam, de úgy sosem láttam, hogy üres lett volna. A pavilonról érdekes volt nézni az ember és autótömeget, ahogy a dugókban haladnak. Ilyet itthon nem látni.

A Broadwy-i színház

1880 óta a „Broadway” azoknak a daraboknak a jelzője, amelyek nagyszabásúak, amelyeket New Yorkban mutatnak be, majd rendszerint máshol kerülnek színpadra. 1929 óta azonban a bemutatók többsége nem a Broadwayhez, hanem a Times Square-től távoli utcákhoz kötődik. Ezek nem olyan színházak, mint pl. a debreceni Csokonai, hanem jobban hasonlít a pesti Madáchhoz. Azaz be vannak építve épületek közé. A Kinky Boots-ot az Al Hirschfeld Theater-ben rendezték meg, mely reneszánsz stílust utánoz. Az előadás fantasztikus volt; igaz, ennyi pénzért lehet is az. De egy percre sem bántam meg, hogy elmentem. Igaz, voltak poénok, amiket nem értettem, de összességében fantasztikus darab volt, melyet a végén a közönség állva tapsolt meg és vissza is.

Kb. fél 11-re lett vége a darabnak. Könnyebb dolgom volt, mert már tudtam fejből az utat az Empire State Building-hez. Útközben lőttem pár éjszakai képet a városról. Több mint negyven éven át volt a világ legmagasabb épülete, de mindig is kiemelkedőnek számított. Az épületbe könnyen bejutottam. Gyorslift repít fel a kilátóhoz. De mielőtt kilépnénk, előtte egy rövid séta vezet végig az épület történetén. Soha nem látott mértékben épült: hetente négy és fél emeletet haladtak. 102 emeletes, 380 méter magas és 6400 ablaka van. 1933-ban itt forgatták a klasszikus King Kong filmet. 

1970-ben vesztette el a világ legmagasabb épülete címet. Üvegfalon keresztül lehetett gyönyörködni az éjszakai New York-ban. Ha nem lett volna eszméletlen hideg, amihez erős szél is társult, órákig, de legalábbis zárásig is tudta volna élvezni a kilátást. Szerencsémre olyanokkal voltam fent, akik ismerték a várost. Őket hallgattam, és segítségükkel én is be tudtam azonosítani, hogy hol mit látok. Plusz 17 dolcsiért fel lehetett menni a csúcsra. Ha már ott voltam, nem hagytam ki. Többet nem láttam, de jó pár épület tisztábban kivehető volt.

Innen már egyenes út vezetett vissza a szállásra. Szerencsére ma is sikerült minden olyat megvalósítanom, amit elterveztem. „Behoztam” az előző napi lemaradást is. Ebben segített, hogy ma már könnyebben kiigazodtam a városban. Összességében tartalmas nap volt. 

További képek itt: http://alitraveling.blogspot.hu/2013/12/new-york-kepekben-new-york-in-photos.html