Harmadik New York-i napomat a szokásos reggeli sétával kezdtem a 96th Street metró megállóig. Innen a 3-as expresszel alig 25 perc alatt bent voltam a Times Square 42nd Street állomásnál. Mai napomat a Midtown North-fal kezdtem.
Midtown North
Előző nap már pár helyet, épületet megtekintettem azok közül, amelyek „hivatalosan” ide tartoznak. De mint arra többször utaltam, praktikussági okok miatt, muszáj voltam bevenni olyanokat, amik már más negyedbe tartoznak.
Manhattannek a 42nd és 59th Street közötti, folyótól folyóig tartó részét tekintik a város szimbólumának. Az üzleti, kulturális élet és szórakoztatás központja. A Midtown North akkor jött létre, amikor a gazdag elit észak felé költözött. A Grand Central Terminalon naponta tízezrek fordulnak meg, míg az ENSZ-székház az egész világot befogadja. (Ide majd utolsó New York-i napomon megyek el).
A Grand Central Terminal-t 1913-ban nyitották meg a 42nd Street-en. A tetején Merkúr isten szobra látható, akit a gyorsaság, a közlekedés és az intelligencia isteneként írtak le. A központi csarnok 84 méter hosszú, és a végén 18 méter magas üvegablakok dísztik, melyre most felfestették a 100-as táblát a centenárium tiszteletére. Érdekes volt nézni, ahogy emberek sokasága szalad fel-alá a teremben. Kb. félmillióan haladnak naponta keresztül rajta. A vágányok a föld alatt futnak.
A pályaudvar után egy cikk-cakkos, kb. 1,5 órás un. „
felhőkarcoló túrát” tettem. A
Chrysler Building art deco stílusú épületével nyitottam. A városnak ez a jelképes épülete 1920-as években épült Walter P. Chrysler autómágnás megbízásából, aki olyan főhadiszállást akart a cége számára, amely híven tükrözi az amerikai autógyártás nagyságát. 1930-ban adták át a 65 emeletes tornyot, melyet egy 5 méter magas csúcsdísz zár.
Ez a felhőkarcoló-verseny miatt volt fontos. Így 318,9 méteres magasságával pár hónapig – az Empire State Building átadásáig – a világ legmagasabb épületének számított.Az épületet stilizált dísztárcsákból és ezüst vízköpőkből álló fríz, valamint a Chrysler-gépjárművek szárnyas radiátorborítói díszítik.
Az 1929-ben New York Central Building néven a vasúttársaság befogadására épült
Helmsley Building lenyűgöző, fehér tornyos sziluettje megkapó. Sajnos az 1963-ban felhúzott
MET Life Building részben kitakarja a látványt.
A Park Avenue-n három háztömbnyi sétára fekszik a 301-es szám alatt a híres
Waldorf-Astoria Hotel art deco épülete, melynek 99 méter magas ikertornyai a gazdag és híres emberek lakhelyéül szolgáltak.
Az East 51st Street-en látható a
St. Bartholomev Church. 1919-ben, orosz-bizánci stílusban épített episzkopális templom. Homlokzatát vörös tégla, fehér kő, valamint kék és fehér csempék borítják.
Áttérve a Madison Avenue-ra az E 51st Street-en láthatjuk New York egyik legszebb templomát, a
Szent Patrik Katedrálist. 101 méter hosszú és 51 méter széles, és ezzel a világ legnagyobbjai közé tartozik. Építésekor a kölni dómot vették mintául, és ezt egészítették ki más európai katedrálisok elemeivel.
A toronnyal csúcsai 100 méter magasan tornyosulnak a város fölé. Sajnos restaurálás miatt nem tudtam bemenni. Vele szemben látható a
Villard House, mely mögött a
New York Palace Hotel látható. Az eredeti épületi olyanok, mint egy reneszánsz palota. 1980-ban úgy sikerült megmenteni a 6 épületet a bontástól, hogy a keleti szárnyat hozzácsatolták a Palace Hotel előcsarnokához.
Vissza a Lexington Avenue-ra, ahol szintén egy art deco stílusú épület, a
General Electric Building látható az 570. szám alatt. A kizárólag férfiak által látogatható
Racquet and Tennis Club épülete 1918-ban épült egy olasz palota másolataként.
Egy háztömbnyire északra áll a Park Ave. 390. alatt a védettséget élvező, 1952-es
Lever House, a város első üvegborítású, függönyszerkezetes irodaépülete. 24 emeletes és ezzel az épülettel kezdődött a Park Avenue átalakulása üvegtornyokkal szegélyezett úttá.
Az 54th Street-en lemenve a Lexington Ave-n találjuk a
Citigroup Centert, mely könnyen felismerhető a csapott, karcsú háromszög alakú tetőről. Sohasem szolgálta eredeti célját (napkollektor), de ezáltal azonnal felismerhetővé válik. A 55th Street és a Lexington Avenue sarkán áll a város legrégebbi, működő zsinagógája.
1872-ben épült a hagymakupolás
Central Synagogue.
A Madison Avenuen található még ikonikus cég épülete: a
Sony és az IBM Building.
A Fifth Avenue végén, a Central Parknál található a város egyik impozáns szállodája, a
Plaza Hotel. A francia stílusú kastélyt 1970-ben tervezték, és vonzotta a hírességeket. Többek között F. Scott Fitzgerald, Marilyn Monroe is megszállt, de rengeteg filmnek is helyszínéül szolgált.
Szintén ezen a sugárúton, a 767. szám alatt, és a 59th Street utca sarkán áll a 9,75 méter magas üvegkockájú
Apple Store. Ez a világ legnagyobb Apple boltja, mely a föld alatt helyezkedik el, és mindig tele van. egy üveglépcsőn lehet lejutni – éjjel-nappal nyitva tart.
Upper East Side
A pénz az üzleti negyedben keletkezik, de az Upper East Side-on lakik. A 59th Street és a 96th Street, valamint a Park és a Fifth Avenue által közrefogott negyed magas bérházai, és alacsony, barnás homokköves házai teljesen másak, mint New York többi része. A hagyományos New York-i közösség is itt él. Több múzeum is itt található, de ezek közül nekem csak kettőbe volt időm elmenni. Ha minden múzeumban mindent meg szerettem volna nézni, szerintem még ma is ott bolyonganék valahol.
Central Park
A parkon keresztül közelítettem meg az első múzeumot, a Metropolitan Museum of Art-ot. A parkot évente csaknem 20 millióan keresik fel. 18 kapuja van, melynek mind saját neve van: pl. a Feltalálók, a Tengerészek, stb. Amerika első nagy nyilvános parkja nagy elgondolás, újragondolás és kompromisszum árán valósult meg.
Az ihletet London és Párizs nagy parkjai adták. A 340 hektáros területen ma öt mesterséges – kisebb-nagyobb – tó található. Rögtön az elején belebotlunk abba az állatkertbe (Central Park Zoo), melynek állatai a főszereplői a Madagaszkár című nagysikerű animációs filmnek. Sajnos a 18 USD-s belépőt soknak tartottam. (Ide nem volt érvényes a NY Pass kártya).
A parkban órákat el lehet tölteni, remek kilátás nyílik mind a tornyokra, mind a tavakra, és az azt körülvevő lakóépületekre.
A
Bethesda Terrace díszes terasz és a szökőkút a Central Park központja.
A parkon keresztül jutottam el a
MetropolitanMuseum of Art-hoz. Ez a nyugati félteke legnagyobb múzeuma. Több mint 2 millió darabból áll a gyűjteménye, amely sokoldalú is: némely tárlat akár egy-egy önálló múzeum is lehetne. Maga a múzeum is hatalmas építmény. Előzetesen kiválogattam azokat a kollekciókat, amelyeket meg akartam nézni. Többek között pl. az egyiptomi részleget, a görög-római gyűjteményt és az afrikai, óceániai gyűjteményt.
Az európai festészet nem érdekelt; olyat láttam már épp eleget. Nem untatnám az olvasóközönséget se a múzeum történetével (akit érdekel, bővebben
ITT olvashat róla), de az egyes gyűjtemények leírásával.
A MET-től pár sarokra található a
Solomon R.Guggenheim Múzeum. Betonspirálos épülete a modernség szimbóluma (pedig fél évszázada épült). A Guggenheim a Solomon R. Guggenheim milliomos gyűjteményéből nőtte ki magát. A régi képeket kezdte el gyűjteni, de később a modern festészet felé fordult. Az épület belseje a legérdekesebb: hatalmas rotunda, kör alakú aula, amely 28 méternyire magasodik a tető-ablak kupoláig. Hatalmas rámpa vezet körbe a rotunda körül felfelé, és adja a kiállító terem nagy részét.
Állandó (pl
Picasso: Sárga hajú nő;
Van Gogh: Hegyek Saint-Rémynél; de Chagall és Gauguin képek is találhatók) és időszakos kiállítások vannak. Ott jártamkor
Christopher Wool (bővebb
ÉLETÉRŐL és
KÉPEIRŐL) és
Robert Motherwell (
ÉLETE és KÉPEI) képeiből láthattam néhány darabot. Hát mit mondjak…
én magam szerint nem nevezném ezeket képeknek, de ízlések és pofonok; kinek a pap-kinek a papné, ahogy a mondás is tartja.
Upper West Side
Az Upper West Side viszonylag kevesebb látnivalóval szolgál, mint NY többi negyede. Ennek ellenére békésen megfér itt is a művészet, a kereskedelem és a lakók mindennapi élete. Az UWS fejlődésének kulcsa a közelség és a közlekedés volt. A fellendülés a metró 1904-es érkezésével indult meg csak igazán. Előbb felépült a Dakota-ház, majd a 30-as években a Central Park West hatalmas ikertornyos apartman-szállója. A San Remo az art deco remekműve, mely a reneszánsz formák kifinomult alkalmazása. Az ikertornyok víztartályokat rejtenek.
A Central Parkon átsétáltam, a harmadik kinézett múzeumba, ami egyben utolsó mai állomásom is: az
American Museum of Natural History (Amerikai Természettudományi Múzeum).
Hasonlóan a MET-hez, itt is szelektálnom kellett, hogy mi érdekel, mit-miket szeretnék megnézni. A hatalmas dinoszaurusz csontokra esett elsősorban a választásom, hiszen ilyeneket nem látni mindennap. A több mint négy háztömbnyi múzeum mintegy 40 millió mintapéldánnyal rendelkezik. Rögtön a bejáratnál magasodik a 17 méteres
Barosaurus csontváza, mely egyből elállja a látogatók útját a rotundában.
A dinoszaurusz gyűjtemény mintegy 250 egyed csontvázát tartalmazza a 4. emeleten.
Órákig el lehetne nézegetni, hogy mekkorák voltak ezek az állatok. (A múzeumban játszódik az
Éjszaka a múzeumban c. jópofa vígjáték Ben Stiller főszereplésével.
ITT MEGTEKINTHETŐ
A múzeumtól még elsétáltam a Dakota-házhoz. A német reneszánsz stílusú építmény építése idején (1884) még néptelen volt, s ezért Dakota területnek nevezett környék után kapta a nevét. Híres lakója volt többek között John Lennon, akit az épület előtt lőttek le 1980-ban.
A
Lincoln Center is az UWS negyedéhez tartozik, de mivel itt voltam már az opera alatt, nem mentem el újra.
A Dakota ház 72. utcánál van, ahonnan kisétáltam az Amsterdam Avenue-ra, majd gyalog a szállásra (103rd Street). Kb. másfél óra alatt tettem meg az utat. Jó idő, plusz kedvem is volt, ezért döntöttem a séta mellett. Valamint így többet a láttam a városból is.
A szálláson megpihentem, és mivel ma estére nem volt lekötve egyetlen program sem, szabadon kószáltam. Előzetesen kinéztem, merre vannak
mikró-sörfőzdék a városban. A Times Square mellett volt is egy, azt kerestem fel este. A
HeartlandBrewery a 43rd Street-en lelhető fel, és 7 féle sört lehet kapni. Egy kóstoló menüt kértem, mely minden típusból tartalmazott egyet. Az
Indian River Light-tal kezdtem
(1), aminek az íze kicsit narancsos, friss, üde sör, és a végén koriander érződik. A
Cornhausker Lager (2) éles és sima, a főzde arany lager-re, mely középnyugati malátából és pikkelyes kukoricából készül. Lágy maláta íz érződik könnyű kivitelben. A
Harvest Wheat Beer (3) szalma színű hagyományos amerikai búzasör, mely vörös búzából, és kétsoros árpából készül. Szűretlen, és citrommal szolgálják. Karamell és müncheni malátából készül a vöröses színű
Red Rooster Ale (4).
A gazdag karamelltől és a pörkölt diótól, valamint az amerikai komlótól lesz könnyed a sör. Az
Indian Pale Ale (5) kicsit csípősebb, és gazdagabb aromával rendelkezik. Arany színével elkápráztat mindenkit. A
Former Jon’s Oatmeal Stout (6) bőséges, krémes stout, melyben az eszpresszó és a csokoládé íze is fellelhető. A kóstolóban a két szezonális sör közül egyet lehetett választani. Nekem a
Smiling Pumpkin Ale-re
(7) esett a választásom. A sör mézes sült sütőtökből és párolt gyömbér hozzáadásával készül. Fellelhető még benne a szegfűszeg, a fahéj és a szerecsendió is. Édes, de ugyanakkor kicsit csípős is, ugyanakkor mégis könnyen csúszik.
Utána még a városban sétálgattam össze-vissza; gyönyörködtem az éjszakai New Yorkban, és sokszor csak álltam, és a forgalmat bámultam. Ekkor már megbizonyosodott bennem, hogy ide vissza kell jönnöm.
Viszonylag korán, már 10-re visszaértem a szállásra. Összepakoltam a cuccom, mert másnap korán kellett kelnem.
