Érdekességek Belaruszról

Amiket tapasztaltam: 

• tisztaság. A város rettentő tiszta, sehol egy szemét, semmi graffiti.
• luxus üzletek sora itt is meglelhetők. Csak néhány példa: Hugo Boss, Ermenegildo Zegna, Louis Vuitton, és még sorolhatnám. Ennyit arról, hogy keletre, egy diktatórikus országba nem engedik be a nyugat termékeit. 
• a belarusszok rettentő büszkék arra, hogy ők három nyelvet beszélnek. Ez a belarusz, ukrán, orosz. Így az európai statisztikákban - bizony a Statisztikai Realizációs Intézetnek itt is van hivatala! - elől állnak. Az más kérdés, hogy a három nyelv lényegében egy és ugyanaz, de papíron külön szerepelnek, így ők is külön számítják. (Az angolt, vagy bármilyen más európai"normális" nyelvet már nem beszélnek). 
• mindenhol építkezések. Bárhova is mentem, belváros, külváros, csak azt láttam, hogy a daruk felállítva, és nagyobbnál nagyobb beruházások folynak. Az építőipar jól megy, és ezek szerint van is rá kereslet. Az építkezések nagyobb része lakás volt.  
• zárjegyes Coca-Coca és termékei. Érdekes volt olyan műanyag-palackos terméket venni, melynek a tetején ott a zárjegy. Hasonlóan, mint az italoknál. Ebből azért jól látszik, hogy mely ország termékeit nem szeretik ennek ellenére. A helyi árakhoz képest drágább is. (Megj: az amerikaiaknak a vízum is drágább. Nekem €60-ba került, míg nekik ugyanez €200... Van különbség). 
• propaganda jelképek: a város tele van mindenféle volt szovjet jelképekkel. Óriásplakátok, jelvények, melyek mind az hirdetik, hogy hol van az ember, milyen rendszer uralkodik, ill. mi az állami politika "hitvallása". (A képek menüben lesznek ezek).azt már csak zárójelben merem megjegyezni, hogy pl. a rendet, tisztaságot, hogyan tudták megteremteni. A belarusz nép ilyen rendmániás, vagy köze van hozzá az államnak? Szerintem mindenki döntse el maga...

• A belarusz himnusz
• innen származik a híres traktor, ami az ország egyik legfontosabb export cikke (Minszk traktor).
• olyan pénzt használnak, amiben nincs fémpénz, csupán papír. (Hatalmas az infláció emiatt)
• utazás: lehet sokan azt gondolták, vagy hitték, hogy ők nem utazhatnak. De el kell, hogy keserítsek mindenkit. Ugyanúgy mehetnek bárhova, igaz, 25. életév felett 3 évig nem adnak útlevelet. De 28 felett már nincs akadálya. Ezt azzal magyarázták, hogy 25 éves korban végeznek az egyetemen, és ekkor áll fent a legnagyobb esélye annak, hogy külföldre emigráljon valaki. Érdekes felfogás.
• Bresztben folytattam beszélgetést az egyik helyi sráccal, aki történelmet tanít a táborban. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ők maguk hogyan élik meg a belpolitikai helyzetüket. Az egy dolog, mi, mint a nyugat, mit tudunk Luksasenkóról és a diktatúrájáról. De teljes más, hogy ha ezt egy helyitől hallom. A válasza az angol so-so, ill. a 2not so bad-not so good”-dal fejezte ki. Kifejtette, hogy ők maguk nagyon is szeretik az elnöküket, semmi baj nincs vele (mert volna mást mondani).

Vannak előnyei, hátrányai:

Hátránynak emelte ki, hogy

• nem mehetnek sehova szabadon
• rendőr állam a mai napig. Mindent és mindenkit lefigyelnek a mai napig

Előnye,

• nincs gazdasági válság. Ez szerintem mindent überel. Sajnos ez egy olyan érv volt, amire nem nagyon tudtam mit felelni. Ebben tényleg igaza volt.
• egyszemélyes uralom, így nem kell megosztaniuk a figyelmet

Ők a politikai rendszerűket nem diktatúraként élik meg. Szerinte a diktatúra szót csak a nyugat találta és kreálta ki, hogy ezzel szorítsa meg Lukasenkót. 1994-ben vette át a hatalmat, és azóta is ő a Belarusz Köztársasági Elnök. Az ország berendezkedése is érdekes. Államformája hivatalosan köztársaság. A diktatúra szót ő nem használná, pont emiatt, mert náluk elnöki köztársaság az államforma. Lukasenkó széles körű támogatottságát az életszínvonal csökkenésének megállításával, a szovjetrendszer szociális vívmányainak fenntartásával érte el. Az ár más kérdés, hogy az Alkotmányt többször is úgy módosították, ahogy az Lukasenkonak megfelel. Így került bele a többszöri újraválaszthatóság.

A diktatúra kifejezést azért „kaphatta” meg Lukasenko, mert minden hatalmat a saját kezébe összpontosított, és a nyugat szerint a népnek nincs beleszólása. Azonban belarusz beszélgetőtársam szerint erről szó sincs: vannak választások, de annyira szeretik az elnöküket, hogy mindig újra megválasztják. Minek változtassanak, ha jó az, amit csinál? Ha diktatúra lenne szerinte náluk, akkor pont a választás nem lenne.

Az ENSZ szerint a Belarusz Köztársaság egy zárt és irányított társadalom, ami ugyan nem diktatúra, de nagyon közel áll hozz. A vezetés mindenesetre autoriter módszerekkel történik. A vezetőt a nép legitimálja, de Lukasenko nem ismeri el sem az alkotmány, sem a törvények korlátozását; rendeletekkel kormányozza országát. A kialakított rendszer sorozatosan vét az emberi jogok tiszteletben tartása ellen is. Fehéroroszország nem ratifikálta a kínzásokról szóló nemzetközi egyezményt sem. A halálbüntetés is életben van méh (ld. minszki metró robbantó ügye). 

Összességében azt tanácsolnám mindazoknak, akik eddig gondolkodtak azon, hogy menjenek-e Belaruszba, hogy MENJENEK! Nyugodt szívvel merem ajánlani. Semmiben sem volt másabb ott utazni – ráadásul én tömegközlekedést vettem igénybe -, mint Európa többi országában. Egyedüli negatívum, hogy nem beszélnek idegen nyelvet, így kell az orosz. Bár meg lehet értetni anélkül is, de megkönnyíti az utazást a nyelv ismerete.

Másik kontra a vízum. Sok embernek szerintem ez veszi el a kedvét az országtól. Ami egyfelől jogos, hiszen nem olcsó, de ugyanakkor kárpótol az, hogy maga az ország baromi olcsó. A belaruszok nem készültek még fel a tömeges turizmusra, így egy olyan országot lehet felfedezni, ahol azért nem a turizmus az egyik elsődleges bevétel. Kuriózum Európában az ország. Az emberek kedvessége, segítőkézsége pedig tanítani való. Ahogy ők is próbálják kézzel-lábbal elmagyarázni a dolgokat.

Mindezekért megéri kiutazni.

A csattanót a végére hagytam: rengeteg a látnivaló. Én csak pár napot voltam kint, de bármikor szívesen visszamennék, hogy a maradékot is megnézzem.