Az Operzsa Birodalom nyomaban

Tegnap este megbeszéltük, ill. korábban leesemeztük az egyik helyi CS-sel, hogy elvisz minket Persepolisba. Mivel mi mindhárom ókori helyet fel szerettük volna keresni, így megírtuk neki, hogy kifizetjük a benzint, de vigyen már el oda is. (A benzin marha olcsó: 1liter kb. 30ft.). megírta, hogy rendben, és reggel hol találkozzunk. Masgad városában vett fel minket, ahova iránytaxival jutottunk el, kb. fél óra alatt Shirazból. 60.000 volt a fuvar, fejenként.

Egy haverjával jött Mohammed, aki először Pasargade-ba vitt minket. Jelentős város volt az ókorban. Nagy Kürosz, a Perzsa Birodalom alapítójának található itt a mauzóleuma. UNESCO világörökségnek nyilvánították pár éve a helyet. Ezen felül több palotának a romja is megtekinthető. A romok hatalmas területen fekszenek, így autóval érdemes menni, hogy ne kelljen a hőségben annyit gyalogolni.

Paszargadait Sztrabón szerint Nagy Kürosz alapította a hagyomány szerint azon a helyen, ahol Asztüagész felett döntő győzelmet aratott. Neve magyarul perzsa tábort jelent. Paszargadai területén Kürosznak és fiának Kambüszésznek pompás palotáiból ma már csak az alapokat, itt-ott szobormaradványokat és az oszlopcsarnokok romjait láthatjuk.  A paszargadai palota a perzsa uralkodók első nagyszabású palotaegyüttese volt.

Kürosz síremléke Paszargadai palotáitól délre található. A hatlépcsős piramis tetején zömök lábakon álló sírház körül egykor oszlopsoros kerengő és előtér állt, melynek mára csak romjai maradtak, de így is következtetni lehet az eredeti létesítmény monumentalítására. Az épület a zikkuratokra (régi babiloni terasztemplomokra) emlékeztet. Az épület Nagy Sándor korában még háborítatlan formájában megvolt. 

Sztrabón így számolt be Nagy Sándor perszepoliszi és paszargadai látogatásáról: "Alexandros a persepolisi királyi palotát fölgyújtatta, hogy bosszút álljon a hellénekért, akiknek templomait és városait a perzsák tűzzel vassal pusztították. Aztán Pasargadába ment; ez is ősi királyi székhely volt. Itt egy kertben látta Kyros sirját is, egy sűrű fák között elrejtett nagy tornyot, mely alul tömör, felül pedig tetővel volt borítva, s benne egy kamra nagyon szűk bejárattal, s ezen Aristobulos, mint mondja, a király parancsára be is ment, s a síremléket feldíszítette. Látott ott egy aranyágyat, egy asztalt serlegekkel, egy aranykoporsót, sok ruhát és drágakövekkel kirakott ékszert. Az első bentlétekor tehát ezt látta; később azonban a sírt kifosztották."

A látványból, hogy Paszargadai mekkora lapályon terült el, feltehető, hogy hatalmas város volt. Ma már csak néhány oszlop és falmaradvány emlékeztet az egykori nagyságára. És II. Kürosz sírja. Nagy Sándor idején még békében nyugodott itt a birodalomalapító, a felvilágosult despota.

Visszafelé először Naqsh-e Rostam-ot néztük meg. Itt fekszenek a Perzsa Birodalom legnagyobb uralkodói. (képen balról jobbra: I. Artaxerxesz, II. Dareiosz, I. Dareiosz, I. Xerxesz). A legrégebbi relifek i.e. 1000 körülről származik, mely elámi eredetű. A sírok Akhaimenida-ház legnagyobb királyait ábrázolja. Mindegyik sírt magasra építették, mint az istenek. A bejáratok közepén keresztek állnak. Négy sírt fejeztek be, az 5. nincs befejezve. Ez vagy III. Artaxerxesz.nek készült, de sokkal valószínűbb, hogy III. Dareiosz-nak. A sírokat Nagy Sándor fosztotta ki.

A síroktól kicsit távolabb helyezkedik el I. Ardasir beiktatási ceremóniáját ábrázoló domborműve. Ő alapította a Sassanida birodalmat, amint Ahura Mazda átadja neki a gyűrűt. A felirat, amely az egyik legősibb felirat, mely Irán nevét tartalmazza.

I. Dareiosz volt az, aki a maratoni csatát vívta a görögök ellen i.e. 490-ben.

I. Xerxész pedig a 300 című filmből ismert. Ő vívta szintén a görögök ellen a peloponnészoszi háborút, melyből az ismert idézet is származik: „itt nyugszunk vándor; vidd hírül a spártaiaknak; megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”.

I. Artaxerxész I. Xerxesz fia volt a későbbi időkben. Uralkodása alatt kiújultak a háborúk a görögökkel, de hajóhada Kr. e. 449-ben Szalamisznál az athéniektől vereséget szenvedett, s ennek következtében jött létre a Kalliasz-féle béke, ami véget vetett a görög-perzsa háborúknak. Nevével találkozunk a Bibliában is, az ő uralkodása alatt tevékenykedett Ezdrás és Nehemiás, a fogság utáni zsidó közösség és Jeruzsálem újjáépítői. A gyengekezű uralkodó alatt megkezdődött az akhaimenida birodalom hanyatlása.

II. Dareiosz I. Artaxerxész és egy babilóni ágyas fia volt. Féltestvérétől, Szeküdiánosztól (vagy Szogdiánosz) ragadta el a trónt, akit később ki is végeztetett. Trónra lépésekor vette fel a Dareiosz nevet, de ismerték Nohosz (Fattyú) néven is.

Mindegyik sír alatt egy-egy csatajelenetet ábrázoló dombormű is látható; de ezek már nem az ő csatáikat örökítik meg, hanem későbbi perzsa uralkodókét: pl. II. Shapurt, amint győzelmet arat a rómaiak felett.

Ezt követően a Naqsh-e Rajab-ot néztük meg. A domborműveket a puha mészkőbe vésték. A négy dombormű:
- I. Ardeshir (226-241), a dinasztia alapítója.

- A mellette lévő domborművön I. Shapur (241-272) beiktatási ceremóniája található.

- A harmadik domborművön Shapur ünnepi felvonulása látható, amikor a király győzelmet arat a római Vaelrian császár és az arap Philip felett.

- A negyediket Kartirnak tulajdonítják, aki I. Shapur alatt főpap volt.

Innen már ténylegesen is Persepolis felé mentünk. I. e. 518 körül I. Dárajavaus kiválasztott egy teraszt a „királyi hegység” lábánál, a síkságtól keletre, hogy palotakomplexummá alakítsa Párszá városának a citadelláját. A mintegy 125 000 négyzetméter nagyságú sík területen négy csoportból álló komplexumot hoztak létre: szertartás-palotákat, lakónegyedeket, egy kincstárat, valamint egy erődítményláncot. Magát a struktúrát I. Dárajavaus alakíttatta ki, amely később alatt tovább bővült i. e. 330-ig, amikor Nagy Sándor elfoglalta a várost.

Ez idő tájt a birodalom több adminisztratív központtal is rendelkezett: Szúza, Babilon és Ekbatana. Perszepolisz nem volt állandó szálláshely, csak tavasszal használták. A város bővítését a hegyvidék beépítésével folytatták volna, azonban i. e. 323-ban, a hódító halála után az újjáépítések és bővítések abbamaradtak, Perszepolisz a Szeleukidák alatt szinte megsemmisült, így az i. e. 3. században már a közeli Istakhr város lett az új birodalom központja. Ezt a birodalmi központot vették át kezdetben a Szászánidák is. A városnak nem volt kiépített védelmi rendszere, annak ellenére, hogy a Perzsa Birodalom központja volt és magaslati helyzete is lehetőséget adott erre. Kúh-e Ramat volt az egyik gyenge pontja, mivel kelet felé alig emelkedett ki a környező síkságból, ezért ezt az oldalt fallal és tornyokkal erősítették meg. Perszepolisz lerombolása i. e. 330-ban, Nagy Sándor hadjárata során történt, amikor a makedón uralkodó parancsot adott a komplexum felgyújtására, mivel a görög–perzsa háborúkban Athént is felégette a perzsa hadsereg. 

Ez volt az ókor egyik legnagyobb városa. Hatalmas könyvtárral rendelkezett, és a kincstár is itt volt. Ennek ellenére elsősorban csal nyári rezidenciaként szolgált. Dareiosz utódai folyamatosan építették, alakították apalotát. Jelentős bővítést I. Xerxész alatt ért el. Az oroszlános kapu, vagy a fő jelkép, a főbejárat, ahol a szárnyas bika látható. II. Artaxerxész és III. Artaxerxész itt vannak eltemetve; mindkét sír egy-egy magaslaton fekszik.

A városból sajnos nem sok minden maradt meg, de ami igen, az így is lenyűgöző. Az látszik, hogy hatalmas területen feküdt a város. Látható többek között a kincstár maradványa, a „Befejezetlen kapu”, a győzelmi út - ahol egy győztes csata után a felvonulást tartották, valamint a két Artaxerxész sírja.

Az építkezések sora két évszázadig tartott, és elmondható, hogy teljes egészében az egyedülálló akhaimenida művészet jegyeit hordozza. A későbbi akhaimenida uralkodók nem sokban tértek el a küroszi és dareioszi stílusoktól, csak a legújabb királysírok mutatnak ettől eltéréseket.

Az Akhaimenidák idejéből a legismertebb szobrok Perszepolisz területén találhatók. Számos relief látható a lépcsősorokon, a palotákon és a királyi termekben. A perzsa szobrászat az egyiptomi, görög és asszír szobrászat hagyományaira épült, precízítás és részletesség jellemezte. A szobrok a térség jegyeit viselik. Ebben az időben az uralkodók és katonák alkották a társadalmi ranglétra csúcsát, ezért őket sok helyen ábrázolták. Az emberalakok mellett mitológiai állatok – griff, bika, oroszlán – is megjelentek a szobrok témáiként. Hérodotosz és Plutarkhosz is megemlékeztek a királyi családot ábrázoló pompás szobordíszítményekről.

A városban nehéz olyan területet találni, ahol a festészet jellegét tanulmányozni lehet, mivel a festékréteget alkotó pigmentek idővel eltűnnek. A romok között azonban nyomokban találtak pigmenttesteket, így megállapították, hogy a város színes volt fénykorában. Különböző színeket használtak a falak díszítésére, a reliefeknél, az oszlopoknál, az ajtóknál, a padlóknál, a lépcsőknél és a szobroknál. Téglákat vontak be festékanyagokkal, vörösre festették a padlót, a vakolatot zöld gipsszel vonták be, az oszlopok és az épületek több színben pompáztak. I. Dárajavaus és Artüsztóné szobrán (ő volt Dárajavaus egyik felesége) vörös pigmentmaradványokat találtak, ezeket ma Teheránban, a Nemzeti Múzeumban tárolják.

Perszepolisz a szakrális főváros szerepét töltötte be. Egyes tudósok szerint a tavaszi napéjegyenlőség, a perzsa újév (Nourúz) ünnepségeinek székhelye volt. Ekkor a birodalom minden pontjáról érkeztek az alattvalók ajándékaikkal, hogy hódoljanak a királynak.

Az udvar Szúzából, az adminisztratív fővárosból érkezett, és az ünnepségek után Ekbatanába ment, amely a király nyári rezidenciája volt. A három várost összekötő úthálózat volt a legjobb az egész birodalom területén. A negyedik fontos város Paszargadai, amely II. Kurus perzsa királyidején főváros volt, és az Akhaimenidák alatt a koronázóváros szerepét töltötte be.

Több magyar kutató is kutatta Perszepoliszt. Többek között pl. Vámbéry Ármin, vagy Széchényi Andor. Utóbbinak a kézjegét megtaláltuk. Árminnak is van kézjegye, de azt nem leltük meg. Lezárt területen található.

Mohamed korábban felajánlotta, hogy ha mindent megnéztünk, akkor szívesen vendégül lát minket ebédre. Finom helyi kaját ettünk, majd búcsúzóul kaptunk egy kulcstartót.

A feketeleves ezután jött. Az autóban megbeszéltük, hogy ha ők nem mondanak árat, hogy mennyit adjunk, akkor 200.000 IRR-t adunk. (láttuk, hogy 120.000-ért tankolt, így adunk még pluszban valamennyit). Az állunk majd leszakadt, amikor Mohamed közölte, hogy neki nem tartozunk semmivel, ellenben a haverjának 150.000 tomannal, vagyis 1.500.000 IRR-t kért. Szóhoz sem jutottunk. Rákérdeztünk, hogy ezt mégis mire fel, mire közölte, a benzin… mondtuk neki, hogy ez kicsit qva sok. Végül nagy kegyesen engedett 140.000 tomanra. Nagyon felidegesített minket a helyzet, több okból, amit visszaérve Shirazba, meg is írtunek neki. Természetesen a negatív értékelést megkapja.

A problémáink ezzel:

1. oké, hogy mi kértük, hogy vigyen el. Nem is kértük ingyen, hanem a benzint kifizetjük, ami, mint írtam fentebb, baromi olcsó.

2. Úgy tűnik, Mohamed barátunk nem érti a CouchSurfing lényegét: segíteni a másikon, önzetlenül, és NEM haszonszerzés céljából. Sajnos nekünk ez utóbbinak tűnt. Kicsit se feltűnő, hogy ekkora összeget kért, amit valószínű, hogy elfeleznek.

3. nem az összeggel volt a bajunk, hanem az elvvel. Ugyanis pont azért választottuk ezt a megoldást, hogy kicsit spóroljunk a költségeken. Összességével 2 dollárral került kevesebbe, mintha a hotel által szervezett útra megyünk el. És akkor még taxixni sem kellett volna, hanem hoteltől hotelig visznek légkondis busszal.

4. tettünk neki egy ajánlatot, miszerint, ha úgy érzi, hogy túl sokat fizettünk, és szeretné elkerülni a negatív értékelést, akkor másnap estig megteheti a szállásunkon - tudta, hogy hol lakunk. Ha nem, megy a stosy leírásával az értékelés.

A nap hátralevő részében már semmit nem csináltunk. Eleve este 7 volt, mire visszaértünk. A nap érdekessége még annyi volt, hogy Persepolisban összefutottam az első magyarokkal iráni tartózkodásom alatt. Szokásomhoz híven nem köszöntem nekik; nem szeretek másokkal jó pofizni.