Mikor elindultam volt egy útvonaltervem. Magamat is meglepve egész jól tartottam. Kelet Timor kivételével minden tervezett országba eljutottam, és hát pont Kelet Timor átugrását túl tudtam élni.
Azt gondoltam, hogy a Földön lehetséges számtalan variáció közül jó utat választottam. Nem akartam kontinensek közt cikázni, hanem inkább csak egyet, azon belül is egy régiót, alaposan megnézni. Nem hiszem, hogy Ázsiánál bármi változatosabb tudna lenni.
Hiába töltöttem el azonban egy teljes nyarat egyetlen kontinenssel, a negyedét sem lehetett bejárni. De tulajdonképpen útba eső vidéket sem tudtam ilyen vagy olyan okból felkeresni. Aki jobb fej akar lenni, keresse fel ezeket:
Észak-Kambodzsa – Ehhez annyira közel álltam, hogy már majdnem megállapodtam egy taxissal a viteldíjban, amikor hirtelen meggondoltam magam, és inkább a főváros, Phnom Penh felé vettem az irányt (más kérdés, hogy később jutottam el oda, mint ahogy terveztem). Észak-Kambodzsába azért megy az ember, hogy Angkornál kisebb léptékű, de azért nagyon érdekes khmer romokat nézzen, távol az Angkort elárasztó turistahordák csatazajától. Aztán amikor rájöttem, hogy Angkorban nincsenek is olyan nagyon idegesítő turistahordák, és aki korán felkel, simán egyedül lehet a templomokban, úgy döntöttem, ennél többre nem vágyok. Így utólag a fene tudja. Biztos érdekes lett volna, csak ha elmegyek, kevesebb időjut a pompás fővárosra és környékére.
Bario Highlands – Maláj-Borneó dzsungelének egyik központja, körülötte mindenféle érdekes túralehetőségekkel. Pont sehogy sem tudtam megoldani a berepülést, és olyat is hallottam, hogy nem olyan jó hely ez már, úgyhogy különösebben nem bánkódok.
Nyugat-Pápua – A Föld második legnagyobb szigetének Indonéziához tartozó nyugati fele indulás előtt a lehető legkiemeltebb úticél volt. Végül sehogy sem tudtam megoldani, hogy az előre eltervezett útitervből kipréseljem Pápuát. De az is közrejátszott, hogy marha drága lett volna. Egyedül nem ajánlatos, vezetőt fogadni pedig nem a legolcsóbb mulatság, így könnyű szívvel lemondtam most róla. De egyszer remélem el tudok jutni még ide.