2014. április 27., vasárnap

Nizwa és környéke

A vízumot a határon lehetett felvenni. 5 riál a vízum 10 napra, melyet pénzváltásnál egyből le is vontak. Hatalmas sor volt, de szerencsére gördülékenyen ment minden. Az ingyenes WiFi segített a várakozásban.
A reptéri váróból kilépve már a szálloda emberei vártak minket. Egyből éreztük, hogy ez másabb, mint Dubai. itt már tökön-paszulyon keresztül mentek az emberek a terminél előtt, mindenki mindenkit le akart inteni, hogy hozzá szálljon be, ő fuvarozza el A-ból B-be. Szerencsére nekünk ezzel nem kellett foglalkozni.
Megérkezésünk után már nem sokat csináltunk. Elfoglaltuk a szobánkat, ahol kiderült, hogy valamit itthonról, vagy az itthoni képviselet kinti partnere, de rosszul foglaltak le. Kb. 1 óra alatt oldódott meg a probléma.


Nizwa
Reggelit követően a Zahara Tours autói és 2 sofőrje már vártak minket. Az elkövetkezendő egy hétig ők voltak az idegenvezetők is egyben. 4-4-en ültünk egy autóban. Nizwába, az ország belsejébe indultunk. A táj csodálatos volt. Előbb félsivatagos volt, ahogy elhagytuk Muscat-ot, majd hegyvidékibe ment át.
Nizwa Omán egyik legrégebbi városa. Fő látványossága a pénteki állatpiac. Itt nem virágokat, vagy gyümölcsöket adnak, hanem hús-vér állatokat. 



Mint pl. kecskét, birkát, juhot. Piszok érdekes volt; nem mindennapi, az tény. 



Az állatok mellett halpiac is működik. A kardhalakat a szemünk láttára nyúzták meg; minden tiszta vér volt. 

Innen a Nizwa Erődbe mentünk, mely az egyik legérdekesebb látnivalója a városnak. Az erőd 1668-ban épült Imam Sultan Bin Saif Al Ya’rubi által (szép hosszú nevű szultán). Az erőd közigazgatási központként működött, és az imam székhelye volt egyben. Fontos kereskedelmi útvonalak mentén épült, és ma Omán egyik leglátogatottabb helyének egyike.




Nizwában híresek a kézműves és mezőgazdasági termékek, amelyeket a kiterjedt souq-ban lehet megvásárolni. A souq nyüzsgött a húsoktól, a halaktól, a gyümölcsöktől, a zöldségektől, datolyától, aranytól és ezüsttől. A nizwai ékszerek az egyik legjobb minőségűek az országban.



Nizwából az első wadi felé vettük az irányt. A wadi jelentése kiszáradt folyómeder, ahol az év 90%-ban lehet szárazföldön – a folyómederben – is autózni. A maradék 10%-ban ez esélytelen, mert a hegyekből jövő folyónak olyan sodrása van, hogy esélytelen. (Azt azonban nem tudtuk meg, hogy mikor van az esős évszak. Háromszor kérdeztünk rá, három különböző alkalommal, és ennyiszer kaptunk különböző válaszokat: kezdve az év elejétől, a nyári hónapokon át, a téliig). Eszméletlen jó volt a ralizás. Nyomta rendesen a sofőr, odatette magát rendesen. 



A wadi is érdekes volt, péntek révén rengeteg helybeli piknikezett. Kisebb víztócsák voltak, de nagyobb részt kiszáradt volt a meder, körülötte pedig több száz méter magas sziklafal vette körbe a tájat.

A wadi után a 2000 méter magas hegyekre indultunk (Jebel Al Akhdar). Külön engedéllyel lehet belépni a területre. Egy helyi étteremben töltöttük el az ebédet, ahol a szokásokat mi is tartottuk, és a földről ettünk. Érdekes volt kipróbálni. Nekem már volt részem ilyenben tavaly Iránban, ellenben jó pár emberkének nem; egy részüknek tetszett – egyszer az életben ki kell próbálni alapon, azonban egy kisebbik résznek sajnos nem jött be – nem fogják otthon bevezetni ezt a szokást. 


Ebéd után Birkat Al Mauz felé vettük az irányt, mely egy igazi szellemváros. 1959-ben hagyták el az utolsó lakosok a várost, mert olyan rossz állapotba került a falú, hogy egyszerűbb volt újat építeni a hegy keleti oldalán. A falú egy 20 perces gyalogúton közelíthető meg, de fentről is eszméletlen látványt nyújtott. Sajnos nem csatlakoztak hozzám, így nem tudtam elmenni megnézni. (Időben is sok lett volna, majd 1 óra összességében). A falú a középkorból maradt meg, így első kézből lehet megismerni, milyen volt az élet a középkori Ománban.


Utolsó programként egy datolya erdőt néztünk meg. A lemenő nap sugaraiban gyönyörű látványt nyújtott a táj; háttérben a hegyekkel. Egy emelkedőre kaptattunk fel, és onnan tekintettünk körbe.



A szállás Nizwában volt, két éjszakát töltünk el. A Falaj daris Nizwa minden téren megfelelt, tökéletes volt pihenésre is.


Második nizwai napunkon két részre oszlott a csapat. A társaság lány tagjai úgy döntöttek, hogy kihasználják a 30 fokos meleget, és napozásra, pihenésre használták az időt.
Mi addig Jabrinba mentünk. A Yaruda-dinasztia építette a 17. században. Omán egyik legszebb erődje, ami kiemelkedik a többi közül a díszes mennyezeteivel, a festett falakkal és a bonyolultan faragott ívekkel. 




Sajnos a Bahla-erőd restaurálás miatt árva van, de ilyen állapotban is méltó arra, hogy az UNESCO világörökségi listán szerepeljen. 


Al Hamra egy 400 éves település, mely Omán egyik legrégebbi városa, és egy ferde sziklalemezre épült. A házak teteje nagyrészt sárból és szalmából készült.




Misfah egy hegyoldalba épült város. Ma már kevesen lakják; a legérdekesebb látnivalója az öntözőrendszer, melyet évszádokkal ezelőtt építettek, és a mai napig működik – ez szolgáltatja a vizet a falúban még ma is.



Utolsó látnivalónk mára Wadi Nakher, mely Omán „Grand Canyonja”. A legmélyebben fekvő kanyon; több km-t mentünk a belsejében lenyűgöző tájakon. Kisebb vízfolyásokon át, köves területen vezetett az út. Eszméletlen offorad volt.




Kora délután értünk vissza a szállásra, és csatlakoztunk a többiekhez. Pihenés, napozás volt már csak a főszerep, nah meg a medencében úszkálás. (Bár napközben jó idő volt,  az esték hűvösek voltak).