Az indulást megelőző 1-2 nap nagyon húzósra sikeredett. Csütörtöktől szombat délig Budapesten tartózkodtam; előbb a PI-NET doktorandusz konferencián vettem részt, majd szombat délelőtt a szokásos féléves sörcikgyűjtő találkozón. Szombat du-n mentem vissza Debrecenbe, ahol este megkaptam a végzéshez járó szalagot. Negyed 1-kor sajnos ott kellett hagynom a bált, mert hajnali 1-re jött értem a transzfer.
A bálon már értesültem arról, hogy Pesten óriási köd van, ami miatt le kellett zárni a repteret is. Otthon már jött is az e-mail, hogy a 6:20-as amszterdami járatomat törölték; és ezzel együtt az onnan induló NewYork-it is. Az e-mailben benne volt, hogy dolgoznak a lehetőségen, hogy hogyan tudok eljutni a célállomásra. A transzferban ültem, amikor 2:15-kor jött a telefon a KLM amszterdami központjából, hogy találtak számomra egy alternatívát: átfoglalják a jegyemet a Lufthansához; 14:00-kor indulok Frankfurtba, és onnan 17:20-kor JFK-ra. Nem tudtam mást tenni, elfogadtam. Pesten kiderült, óriási mázlim volt. Történt ugyanis, hogy oké, mailen elküldték a új foglalást, de csak rá akartam erre kérdezni a KLM ferihegyi standjánál – ahol óriási kígyózó sor volt. Mindenki az alternatívákat kereste. Nem volta sokan előttem, de kb. egy órát sorban állhattam, mert csoportos foglalás is volt, és mindenkinek keresték a lehetőségeket. Láttam, hogy többen is külön odamennek egy hölgyhöz; én is megpróbáltam. Jól tettem. Mivel nekem volt foglalásom, így nem kellett kivárnom a sort. Ők sem értették, hogy engem, hogy-hogy felhívtak a központból, és tették át a jegyem. Rengetegen mentek volna a KLM-mel Észak-Amerikába; de mivel a ráhordó járatok tele lettek – annak ellenére, hogy nagyobb gépeket küldtek a társaságok – voltak, akiket csak másnap tudtak elvinni. Nekik fizették az éjszakát. A hölgy felhívta a Lufthansát, ahol megerősítették, hogy valóban él a foglalásom. Kinyomtatták az új beszállókártyámat, segítettek a becsekkolásban, és a csomagom is feladhattam. Ez a procedúra lement 7 órára.
Mivel a gép indulásáig majd 5 órám volt, így az egyik kávézóban leültem, és megcsináltam a agrár-környezetjoghoz a beadandó dolgozatot. Ezt a 8 órás repülőút alatt terveztem, de egyrészt jobb volt túllenni rajta, másrést kényelmesebb is volt. Ekkor már 24 órája fent voltam, de 2 óra alatt megírtam.
A váróban összefutottam 2 mohácsi ismerősömmel, akik épp Laoszba tartottak (http://bringazzvelem.blogspot.hu), így a várakozás sem volt unalmas. Amúgy is régen találkoztunk. Nekik hamarabb indult a gépük, de utána már csak 1,5 órát kellett kibírnom; amit ebédeléssel töltöttem. Kaptam kajajegyet a KLM-től, amit leehettem.
Egy dolgot felejtettem el; felírni, hogy a JFK-ról hogy jutok be a szállásomig New Yorkban. Gyors telefon után egy másik jó barátom segített. SMS-ben elküldte a kért infót.
Frankfurtig egy Airbus A321-sel mentünk, ami dugig volt – a gép kis késéssel indult. Egy üzletember mellé kerültem; aki adott még 1-2 tippet New Yorkhoz (ő Szentpétervárra tartott). A frankfurti reptéren könnyen megtaláltam a Z kaput, ahonnan a csatlakozó járat indult. A biztonsági ellenőrzésen kivettek; a csomagomtól kezdve, beleértve engem is – teljes testszkenner – mindent átvilágítottak. Rendesek és segítőkések voltak, és mivel semmit sem találtak, jó utat kívánva mehettem a gép felé.
Egy Boeing 747-essel mentünk. Kényelmesen, hol aludva, hol olvasva telt el a 8 órás repülés. Időben szállt le a gép New York John F. Kennedy repterére. A határon viszonylag sokat, kb. 1 órát kellett sorban állni. Azt hittem, hogy fognak fel tenni kérdéseket 1-2 vízum miatt, de az ujjlenyomat vétel és fotó elkészítése után – ami összesen max. 2 perc lehetett – egyből megkaptam a 90 napra jogosító pecsétet. A csomagom is megérkezett velem együtt.
Egy Boeing 747-essel mentünk. Kényelmesen, hol aludva, hol olvasva telt el a 8 órás repülés. Időben szállt le a gép New York John F. Kennedy repterére. A határon viszonylag sokat, kb. 1 órát kellett sorban állni. Azt hittem, hogy fognak fel tenni kérdéseket 1-2 vízum miatt, de az ujjlenyomat vétel és fotó elkészítése után – ami összesen max. 2 perc lehetett – egyből megkaptam a 90 napra jogosító pecsétet. A csomagom is megérkezett velem együtt.
Magyaráztak valamit, hogy a busz ingyen elvisz pár megállóval arrébb, ahol fel lehet rá szállni. Elsőre nem találtam meg a buszt, de mások is voltak, így követtem őket. 20 perc buszozás után kellett leszállni, ahol fel lehetett ülni az E metróra. Ezzel kellett elmenni a 34. utca megállóig, majd ott átsétálni a 7th Ave. megállóig, ahol át kellett szállni az 1-es metróra. Ezzel kb. egy órát utaztam még a 103. utca megállójáig, ahonnan gyalog már csak 2 perc volt a hostel. Kb. éjfélre értem oda. Becsekkoltam, majd hulla fáradtan dőltem be az ágyba. Ekkor már kb. 35 órája voltam fent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése