A huszonkétmillió kurd a világ egyik legnagyobb olyan nemzete, amely nem önálló állam keretei között él. Kurdisztánt jogilag nem ismerik el, politikai határai nem léteznek.
Kurdisztán nem definiált, hegységekkel tagolt régió Törökország, Irak és Irán határvidékén, amely kis mértékben Szíriába ésÖrményországba is átnyúlik. Több népcsoport lakja, mindenekelőtt kurdok. Kurd szervezetek évek óta küzdenek politikai és katonai eszközökkel a kurd autonómia kivívásáért vagy egy kurd állam létrehozásáért. A vidéken más etnikai csoportok is küzdenek autonómiáért vagy önállóságért, többek között az asszírok, szírek és kháldeusok. Ezen csoportok érdekei sok esetben megoldhatatlan területi konfliktusban állnak egymással, és az itt található kőolajkincs hasznát a kurdokkal megosztani nem kívánó kormányok érdekeivel. A kurd területeken osztozó államok, mindenekelőtt Törökország (mindmáig) és Irak (a 2003-as második öbölháború lezárásáig) gyakran igen kemény és kegyetlen eszközökkel küzdenek (küzdöttek) ezen őshonos kisebbségek minden önállósági törekvésével szemben.
A területet lakó kurdok számát 40 millió környékére becsülik, ebből a török Kurdisztánban lakik körülbelül 10 millió, az iráni részen 9 millió, az iraki részen körülbelül 6 millió és a szíriai részen körülbelül 1,7 millió. Örményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban és Libanonban
körülbelül félmillió kurd lakik.
Az iraki Kurdisztánban élő kurdok az Öbölháborút követően önállónak nyilvánították magukat, de az iraki támadás elől közel két és fél millió kurd menekülni kényszerült, a legtöbbjük Iránba és Törökországba. Ez a tömeges menekülés és a közelkeleti helyzet destabizlizálódásától való félelem miatt az ENSZ és több nemzetközi szereplő a nemzetközi béke és biztonság iránti fenyegetésként fogták fel a helyzetet. A Biztonsági Tanács 688 számú határozatában ENSZ-csapatoknak a területre küldéséről döntött, hogy ott létrehozzon és fenntartson egy nyugodt zónát. Az iraki Kurdisztánban az arab és a kurd nyelv is használatos. A kurdok rendkívül büszkék a kétnyelvűségre, ezzel is jelzik, hogy Kurdisztán Irak része akar maradni, és a kurdok nem törekszenek függetlenségre. Kurdisztán tulajdonképpen már független ország, a területen évtizedek óta nem járt iraki katona vagy rendőr. A kurdok nem sietnek az önállósodással. Tudják, hogy egy független Kurdisztán számukra is káros folyamatot indíthat el a térségben. Irak részeként, ám a legmagasabb szintű autonómiát élvezve egyelőre jobban érvényesíthetik az érdekeiket.
Az iraki kurdok Irak, Irán, Szíria, az USA és Törökország között egyensúlyoznak egyelőre sikeresen. A hivatalos álláspont szerint Kurdisztán mindaddig Irak része marad, amíg az ország demokratikus föderáció, és amíg Bagdaddal lehetséges a párbeszéd. Az egységes Irakról hangoztatott szólamok mellett azonban fontos szempont lehet az is, hogy iraki zászló alatt könnyebb az élet a Közel-Keleten. A kurdok szomszédait az önálló Kurdisztán gondolatától is a rosszullét kerülgeti. Az önállóságról ezért hivatalosan senki sem beszél, a színfalak mögött azonban lassan új állam születik. A nemzetet összekovácsoló tényezők egyike a közös tragédia, a kurd népirtás.
A kurdok Irak és Irán véres háborújában az iráni erők oldalán szálltak harcba, és ezzel végérvényesen magukra haragították Szaddám Huszeint. Az iraki hadsereg kegyetlen megtorló akciójában, az Anfal hadműveletben kurd források szerint 182 ezer iraki kurd vesztette életét. A lakosság egy részét sivatagi gyűjtőtáborokba terelték, és a kurd falvak és városok rombolása is a bosszú része volt. Az iraki kurdok szenvedésének jelképe Halabja városa. Szaddám Huszein itt vetette be a civil lakosság ellen a Tabun nevű gázt, amely mintegy 5000 ember halálát okozta percek alatt 1988 tavaszán. A városban a főleg gyerekek és nők maradtak a támadás idején, a férfiak az iraki hadsereg ellen harcoltak. Az iráni határnál fekvő település zarándokhellyé vált. Kurdisztán idén az Anfal 25. évfordulóján az áldozatokra emlékezett.
A kurd lakosság izgatottan várta a választásokat, mivel ez az első alkalom, hogy a két legfontosabb párt, a Kurdisztáni Demokratikus Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) egymással szemben méretteti meg magát - a korábbi választásokon közös listán indultak.
A mintegy hárommillió kurd 1129 jelölt közül választhat, akik az autonóm területi törvényhozás 111 helyéért versengenek. A mandátumok 30 százalékát a nőknek tartják fenn, 11 széket pedig a vallási és etnikai kisebbségeknek, a keresztényeknek és a türkméneknek.