2013. szeptember 16., hétfő

Baku

Az utóbbi néhány évben – amióta nekik jobban megy, nekünk meg nem – egyre többen mennek Azerbajdzsánba – hogy milliárdos üzletekről tárgyaljanak –, a politikusok pedig gyakorlatilag folyamatosan ott vannak. De az egyszerű magyar polgár, avagy turista számára Azerbajdzsán ugyanolyan távoli és megfoghatatlan marad, mint volt. Eddig. Most viszont annyiért elrepülhetünk Bakuba, amennyiért egyébként Párizsba vagy Londonba járnánk, így akár egy hosszú hétvége sem elképzelhetetlen az átlagos középosztálybeli magyar számára. De minek menjen oda? 
2013. augusztus 5-én indultunk el végül 11-en Budapest Ferihegyi reptérre. Este 21:20-kor, viszonylag pontosan indult a gép, és másnap hajnalban, közel fél órával korábban szálltunk le a Heydar Alijev reptérre. A hátszél miatt mentünk majd 1020 km/h-s sebességgel. A reptérről 3 taxival értünk be a városba a Hotel City Palace-be kb. fél 6-ra. Taxinként 30 manat volt az út. (1 manat - AZN = 1€).
Bakuban már rögtön azután kezdődtek a szürreális élmények, hogy kiszállunk - éjszaka - a repülőből. A városba bevezető autópálya mentén azonnal Dubajban érezzük magunkat. És - tán jelezvén, hogy miből is van ez a sok pénz - a legszebben feldíszített, kivilágított építmények, a benzinkutak. Sajnos mozgó kocsiból épeszű fényképet nem tudtam róla készíteni, de van, amelyiknél még szökőkutak is emelik a látványt.
Rövid pihenő, alvás után 11 fele indultunk el felfedezni a várrost. Az idegenvezetés rám hárult. Az óvárossal kezdtünk. Az első napon még nehezen ismertük ki magunkat. A tengerparti Bulvárra lyukadtunk ki. Ez bárhol elmenne Európában is, annyira szép és jól kiépített. Mint megtudtuk, Európa egyik leghosszabb tengerparti sétányáról van szó. Egész Baku óvárosa, az Icheri Sherer, UNESCO világörökségi helyszín. 



Az óvárosban mecsetek, paloták, szuvenírboltok, és éttermek sorakoznak egymás mellett. Ez az, amiben viszont Dubajt és a többi öbölbeli modern várost múlja felül Baku. A történelem itt nem néhány oázist jelent - hatalmas birodalmak voltak itt még azelőtt, hogy Baku jelentéktelen iráni, majd orosz határvárossá süllyedt volna. A máig álló épületek egy része a 15. században épült. Hangulatos volt sétálni a középkort megidéző tereken, szűk kis utcákon. Az óváros egyik legszebb épülete a Sirvánsahok palotája, és a Leánytorony, vagy más néven a Szűztorony. Ez az óváros déli részén látható, mely nemcsak a városnak, hanem az egész országnak a jelképe. 



Eredete homályba vesz, források híján szinte semmit sem lehet tudni. A torony helyén már a 8-9. században állt épület. Egyesek szerint ősi vallási szentély volt, ahol hét istent imádtak; ezért a tornyot is hét szintesre építették. Mások szerint csillagászati megfigyelésekre használták. Más magyarázatok szerint az ősi Anahita-kultusz szertartásait végezték benne, mely népszerűnek számított az ókori Elő-Ázsiában. Vannak olyan elképzelések, mely szerint egykoron a Zoroaszter-szentély lehetett. Mint látható rengeteg elképzelés van a funkcióját illetően. De egy biztos: építésekor a tengerparton állt. Sajnos restaurálás miatt nem látogatható jelenleg.
Itt ránk talált egy idegenvezetést szervező koma, aki hosszas alkudozás után elvitt minket egy városnéző túrára. Először azonban egy olyan helyre, ahol lehetett azeri sört kapni. Sajnos alátét nem volt L A sör viszont finom volt J
Pénzváltás után mindent megmutatott a városban, ami érdekes. Kezdve az Azerbajdzsáni Tudományos Akadémiától, egészen a Mártírok emlékhelyéig




Ez utóbbi egy Baku fölé magasodó dombon fekszik. Ez a szovjet és a garabagi háborúban elesetteknek állít emléket.




Itt található a Parlament és a most épülő Flame-tower is. Utóbbi egy 3 épületből álló torony együttes, melynek alakja a tűz lobogását imitálja. Ez egy 3 épületből álló toronyegyüttes - annyira újak, hogy kettő még lakatlan, de már a város új jelképei.



A tűz az ország jelképe is. Mindezek után még elmentünk a Kaszpi-tenger azon részére, ahol az 1820-as évek elején - állítólag a világon először - itt találtak olajat. Ez adja ma az ország gazdagságát is, ill. a gazdaság motorja is egyben.





Este a sétálóutca egyik éttermében vacsoráztunk steak-et. Finom volt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése