Lago Maggiore-től Marrakechig

Közel fél évet kellett várnom a következő utazáshoz. Ősszel nem volt se lehetőségem, se időm menni sehova sem, mert az PhD disszertációmat írtam augusztus elejétől október végéig. Közben azonban folyamatosan néztem a lehetőségeket, illetve egyeztettük is, hogy hova lenne érdemes elmenni. Szicília és Marokkó volt sokáig „terítéken”; végül utóbbi lett a befutó. Közrejátszott benne, hogy évekkel ezelőtt, még 2008-ban, voltam már az olasz szigeten.

A jegyeket október folyamán vettük meg. Kihasználtuk, hogy decembertől a WizzAir Debrecenből is indít járatot Milánóba, így ezen városon keresztül mentünk. Debrecen – Milánó Wizzel (290 Ft), majd onnan (MXP – szerencsére nem kellett repteret váltani) másnap  EasyJet-tel Marrakechbe (9800 Ft). Visszafelé több variációt is néztem, de a marokkói repterekről nem nagyon leltem jó áron járatot Milánóba, így Sevillára esett a választás. Szerepe volt annak is, hogy így lehetőségünk lesz Gibraltárt megnézni, ahova csak azért nem érné meg elutazni. Így RyanAir-rel Sevillából Bergamóba repültünk (10.500 Ft), majd Malpensáról másnap haza Debrecenbe (1290 Ft). A Wizz jegyek pontokból lett véve, így az semmibe sem került.

Február 13-án reggel a gép késett már Milánóból, így mi is kb. fél óra csúszással szálltunk fel. Eseménytelen repülés után landoltunk Malpensán. Ezen a reptéren még én is csak most jártam először. Korábban, amikor Milánóban voltam, még a Wizz is Bergamóba járt. Nem mentünk be a városba, mert reggel 6:50-kor indult a gép, és nem akartunk hajnalban kijönni, így a reptér mellett aludtunk egy szállóban. Hogy ne legyen eseménytelen az út, a közelben lévő Lago Maggiore tóhoz menünk el. 

  

Lago Maggiore

Ez az egy tavak egyike, mely Milánót körbeveszik. Vonattal mindössze 30 perc a reptérről. Aronaba érkeztünk meg, ahonnan hajóval mentünk át Angeraba. 5 perc mindössze. Itt egy várat néztünk volna meg, de csak március közepén nyit ki. Mindenesetre kívülről is impozáns. Este, egy pizza betolása után mentünk vissza a szállásra.

Másnap hajnalban kelés, majd transzferrel ki a reptérre. Az elmúlt időkben szokásossá vált, hogy a Valentin nap egy részét repülőn töltöm; és Olaszország is stimmel, mint helyszín. EasyJet-tel tettük meg a 3 órás utat az olasz nagyváros és Marrakech között. Tavalyhoz képest, a gép ismét késett egy órát. Jégteleníteni nem kellett, mert nem volt olyan az időjárás, hogy szükséges legyen. Bent ülve így elég unalmas volt. Maga a repülés szintén eseménytelen volt. Rengeteg arab utazott a gépen; majdnem 100%-os volt az Airbus A319-es. A reptéren a transzfer várt minket, de kellett várakoznia bőven, mert nem elég, hogy a gép is késett, a határon is legalább 15-20 percet álltunk még sorba, hogy a belépési pecsétet megkapjuk. Pénzt váltottunk (300€), majd irány be a város. A reptér gyönyörű, minden hófehér, és rombusz alakú ablakok vannak mindenhol. Kiérve a hiénák már le akartak csapni ránk hogy jó pénzért bevigyenek minket a városba. Kb. 30 fokos hőmérséklet fogadott minket.

Nagyobb térképre váltás

Egy érdekességet már ekkor megfigyeltünk. Hogy ne kelljen nekik bent a parkolásért fizetni, a jegyekkel bizniszelnek a sofőrök. Össze-vissza adogatják, hogy megússzák ezen költséget. A szálló közelében tettek ki minket, ahol előbb kifizettük a másnapi 2 napos szaharai túrát, majd lepakoltuk a cuccunkat, és bele vetettük magunkat Marrakech forgatagába. A Hotel a Jemma-el Fna tértől kb. 50 méterre volt egy szűk kis utcában (Hotel Cecil).

Megjegyzés: Marokkóban négy királyi város van. Ha csak annyit hall az ember, hogy „királyi városok”, máris Marokkó jut eszébe még annak is, aki még sosem járt itt. Ez lassan már fogalom. Sorrendben a városok: Fes, Marrakech, Meknes, Rabat. Mi ezeket keressük fel utunk során. + Casablanca és a szaharai Zagora. Közös jellemzőjük, hogy ezen városok az ország négy legősibb városai, ahol a jelenlegi királynak – IV. Mohamednek (1999-től van trónon) – mindenhol van egy palotája, amik sajnos azonban nem látogathatók.

Szóval. Ott vagyunk a téren, amely Afrika legnagyobb szabadtéri színpada is egyben. A tér jelentésének a neve: a „Holtak gyülekezőhelye”. Ugyanis annak idején a szultán itt tűzette lándzsára a kivégzett lázadók fejét. Az LP könyve alapján próbálunk meg tájékozódni, több-kevesebb sikerrel. A tértől északra elhelyezkedő Souk-kal kezdtünk. Ez tkp. egy bazár, ahol mindenféle „biz-baszt” lehet vásárolni. Szűk utcák; tele eladóval, akik elég rámenősek. Elég nehéz őket lerázni. Itt rögtön megtanultuk, hogy ha egy eladó annyit, mond, hogy „It’s free”, abban, biztos lehet az ember, hogy NINCS. Ugyanis itt mindenért fizetni kell (De erről picit később). Ahogy a mondás is tartja, az ember tud tanulni a saját hibáiból. Nah mi is megfizettük a tanulópénzt. Az első eset még viszonylag normális is volt. Hosszas alkudozás után KPM vett egy berber kő-parfüm félét. Vagyis én alkudtam le neki elég keményen, mire az eladó, megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy igazi „Berberman”, aminek az lett a következménye, hogy KPM így hívott innentől kezdve J Tényleg jó illata van amúgy a parfüm félének. Itt kiszúrtak minket, hogy egy boltba betévedtünk. Egy kelmekendős árús jött oda hozzánk, hogy nézzük meg az üzemét, amit ő és családja üzemeltett. Ingyenes. Ezzel kezdte. Körbemutogatta a folyamatot, hogy hogyan festik be különböző színekkel a kelmét, majd a végén – mit ad Isten – bevitt a boltjába, hogy akkor vásároljunk. Nem kötelező, de elvárják… Mivel nekem ilyenre nem volt és nincs is szükségem, nagy nehezen visszautasítottam. KPM vett végül egy kendőt, amiből így alig akart engedni. De csak sikerült azért valamennyit kicsikarni belőle.

Bolyongásunk közben eljutottunk egy tevecserző műhelybe. De amíg útközben odajutottunk, itt tapasztaltuk meg, hogy milyen rámenősek az úgynevezett önkéntes turista „gájdok”. Egyszerűen odacsapódik melléd, és nem hagy békén. Mondja, hogy merre menj, annak ellenére, hogy 1. nincs szükséged rá; 2. tudod az utat. Az egyiknek adtunk a végén valamennyi aprót, de látszott rajta, hogy nem volt megelégedve a kapott összeggel. A Souk-ban bolyongva értük el a cserző műhelyt. Az LP javasolta, hogy a legjobb más turistáktól segítséget kérni, mert azok nem vernek át. A cserzőműhelynél így is tettünk. Egy német családdal „egyesültünk”. Hogy mennyire rámenősek, kiderül abból, hogy a műhely megtekintése ingyenes… Illetve 2 vezető is körbe akart minket vezetni, hogy ne legyünk túlzsúfolva – nah meg, hogy így ketten kapnak pénzt, nemcsak egy. De nem hagytuk magunkat; önkéntes csoportunk egyben maradt. Érdekes volt, hogy onnantól, hogy a tevéről leveszik a bőrt – ezen részét nem láttuk – hogy készül el a finom bőr.

Különböző folyamtokon megy keresztül, míg végtermékként megkapjuk a bőrt. Ezt követően egy állítólagos „testvére” által vezetett boltba invitáltak be minket, hogy a dirhamokat költsük el… Persze semmit se vettünk, hiszen mi a nyavalyát kezdjek egy nagy bőr táskával, amit cipelhetek végig magammal. Vagy egy olyan papuccsal, amit itthon a büdös életben sosem vennék fel… Mondanom sem kell, hogy a csávó kint áll – aki körbevezetett minket – és tartotta a markát a juttért. A németek adtak neki valamennyit, de látszott, hogy nem volt megelégedve vele. Közösen otthagytuk, majd barangoltunk tovább.

Két palotát terveztünk megnézni: a Bahia és az El Badi palotákat. Előbbivel kezdtünk. Itt is volt egy érdekes szitu. Már a palota közelében voltunk, amikor egy kis srác mellénk szegődött, és közölte, hogy ma (csütörtökön) a palota zárva van; helyette inkább nézzük meg a zsidó temetőt. De jó, hogy nem hallgattunk rá… Két sarokkal arrébb volt a palota, és mit ad Isten, nyitva is volt… J 10 Dh volt a belépő, kb. 1€. Egy ilyen jellegű helyért Európában minimum 10€-t elkérnének… (Ekkor még nem tudtuk, hogy minden belépő 10 Dh – dirham). A Bahia Palota egy nagy kertben épült a 19. században és Si Ahmed ben Musa nagyvezír építette. Itt élt 4 feleségével, 24 ágyasával és megszámlálhatatlan sok gyermekével. A szó jelentése: ragyogó, ami illik is rá. 

Fénykorában gyönyörű lehetett. Most is pazar látványt nyújt. A marokkói építészet egyik legszebb épülete, mivel fes-i mesterek is dolgoztak rajta. A falakat és a mennyezetet minden szobában klasszikus mór stílusú színes mozaikok és fafaragású frízek borítanak. Rengeteg szoba, és belső udvar található benne, nah meg 8000 m²-nyi kert. Nem messze tőle található a másik palota: az El Badi Palota. A jelenlegi királyi palota szomszédságában található, de az sajnos nem látogatható. Saadian Ahmad al-Mansur építette a portugálok felett aratott sikert követően 1578-ban. Pazar palota lehetett fénykorában, hiszen középen egy hatalmas medence volt, melyeket kertek vettek körül. A palota most rom, ahol elsősorban a külső falak maradtak fent, de a nagyságáról így is tanúskodik. Sajnos a márvány és minden más mozaik már elpusztult. A tornyok tetején pedig rengeteg gólya éldegél.

Egy közeli kis téren vacsoráztunk, majd Marrakesh egyik fő látványosságát, a már messziről látható Koutoubia mecsetet néztük meg. A legnagyobb mecset a városban, melynek minaretje 77 méterrel magasodik a föld fölé. A 12. században épült vörös kőből és téglából. Sajnos nem látogatható. 

Innen már a szállás felé vettük az irányt. Este a Jemma-El Fna téren töltöttük el az időt, mely 1985-ben UNESCO világörökség védelem alá került. Érdekessége, hogy a középkorban a nyilvános kivégzéseket is ezen a téren hajtották végre. Nappal piacként funkcionál; este azonban megelevenedik az 1001 éjszaka meséi. Kígyóbűvölőktől kezdve, mesemondók, mutatványosokon át, akrobaták, bűvészek, misztikusok, zenészek, majomoktatók, fűszernövény eladók – egyszóval mindenféle alakkal benépesül a tér.

Marrakecht az elbűvölő, színes látványa miatt nevezték el a „dél zöldellő-vöröslő gyöngyszemének”.
A következő bejegyzésben a 2 napos szaharai útról lesz szó. 

KÉPEK:

- Lago Maggiore: 

- Marrakech: