Casablanca

Előzmény:
Marrakech
Elő-Szahara

Casablanca

A szaharai túrán megismerkedtünk egy kínai leányzóval, akinek a javaslatára módosítottuk az indulást. Marrakech és Casablanca 140 km, de vonattal ez 3 órába telt. 6-kor találkoztunk a Jemmán, majd taxival ki a vasúthoz. Eszméletlen szép, tiszta, és hatalmas a pályaudvar.

Példát vehetne róla a MÁV… A vonat pontosan indult. A 2. osztályú jegy €9-ba került, de itt nincs diák, se semmilyen kedvezmény. A 2-on oda ülsz, ahova tudsz. Amilyen az állomás, olyan tiszta, modern és nem utolsó sorban kényelmes volt az ülés is. Beszélgetéssel hamar eltelt az idő. A táj itt nem volt olyan változatos, mint Marrakechből a hegyek felé. Pontos érkezés, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól. Ő ment a reptérre, mi meg taxival a szállásunk felé.

Mivel Casa (ez lesz innentől a rövidítése; a helyiek is így hívják) nem a legtipikusabb turistás város, így a szállás árak magasak. Ennek ellenére sikerült a HiHostels-ben egy olcsó szobát kifogni. Igaz, ablaktalan volt, és a konyha mellett, de a célnak megtette (egy éjszakáról volt szó).

Casablanca nevét a hasonló című film tette ismertté Humphry Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével.

A szállásról először a II. Hassan nagy mecset felé vettük az irányt. A tengerparton végigsétálva 10 perc alatt gyalog is elérhető. Ezt 1987 és 1993 között építette a jelenlegi király apja. Minaretje 210 méter magas, mely egyben Marokkó legmagasabb épülete is egyben. Egy kiugró sziklára épült a hatvanadik születésnapjára; 200 milliárd (!) forintnak megfelelő dirhamból. Megépítéséhez 6000 kézműves 5 évig tartó, éjjel-nappal folyó munkájára volt szükség. 

Az építmény a marokkói hagyományőrzéssel a mór stílust mentette át; ötvözve a legkorszerűbb technikai megoldásokkal. A mecset egyszerre 25000 embert tud befogadni. A királyt állítólag a Korán egyik verse ihlette meg az elhelyezéssel kapcsolatban: „Allah trónja a vizek fölött áll”.

Innen a modern belváros felé próbáltunk elindulni. 

Azon belül is a Rick kávézót akartuk felkeresni, ahol a film több jelenete is játszódik. Taxival mentünk el, de az érdekesség, hogy több taxis először azt se tudta, hogy mit akarunk. Egyszerűen, mintha nem is hallottak volna a Rick-ről… Nagy nehezen találtunk egyet. Mint kiderült, ez alig 2 utcasaroknyira volt a szállótól. Megkóstoltuk a ház koktélját, ami whisky-martini és szóda. Finom volt, bár délben, üres hasra nem a legjobb volt.

A koktélozás után az LP ajánlott útvonalat jártuk be. Ez 16 pontot érintett, ami lefedi Casa legfőbb nevezetességeit. Visszafelé kezdtük, mert a végpont esett akkor hozzánk legközelebb. Itt elsősorban a francia örökség épületeit láttuk. Az első érdekesebb hely, az a Rialto mozi volt, ahol annak idején a filmet is bemutatták. 

Ennek az utcának a sarkán áll egy kocsma: a Petit Poucet, ahol előttünk olyan neves emberek fogyasztottak el sört, mint pl. Antonine de Saint-Exupéry, amikor az 1920-as években a Szaharába repült; vagy Edith Piath és Albert Camus. A bárban a pénztárgép még az eredeti 20-as évekből maradt meg. A sör pedig sokkal olcsóbb volt, mint Marrakechben, ahol egy sör 50 Dh, kb. 5€ volt, míg itt csak 2,5 kb.

Utunkat folytatva két régebbi szállót néztünk meg, melyből az elsőnek már csak a romjait láttuk; felújítás alatt áll. A másik 19. századi francia építészet hagyományait őrzi. Kiértünk egy nagyobb térre, ahol a bíróság épülete, vagy a Nemzeti Bank épülete is látható. 

Egy katolikus templomhoz akartunk eljutni, de nem leltük az utat. egy rendőrtől kértünk segítséget, aki a bírságolást megszakítva jött oda hozzánk, és adta meg a helyes irányt. A templom csak kívülről látható, mert ma kulturális központként funkcionál.

A teázóban pihentük ki magunkat, majd vissza a szállásra. Este a medinán át mentünk fel a városba, és ettünk egy jót. Én kardhalat, míg KPM tintahal karikákat és garnélarákot. Nagyon guszta volt mindkettő. Levezetésként a du-n már meglátogatott kocsmában söröztünk, ahol a helyiek már megismertek minket. Fejenként 2–t ittunk, amihez folyamatosan kaptunk ajándékban olívabogyót, pop-cornt. Ha elfogyott, jött az utánpótlás. Mikor már távozni készültünk, az egyik csávó meghívott minket egy-egy sörre. az apropót az adta, hogy du-n, mikor ott jártunk, és fotót csináltam a pénztárgépről, meglepően mondta, hogy ő ne legyen rajta a fotón. Az okát akkor nem tudtam. Azt hittem vallási okokból, mert az iszlám tiltja az emberábrázolást (ezért sincsenek szobrok). De este kiderült, hogy azért nem, mert ő hivatásos sofőr, és a rendőrök nehogy meglássák, hogy iszik :D Jó fej volt.

A Medinán keresztül vissza a szállásra, majd pihenés és reggel kelés, majd Rabat.

Casablanca egyébként sokatmondó neve ellenére nem szolgál különösebb egzotikummal: néhány helyet leszámítva, egy piszkos, forgalmas, hangos arab nagyváros. Kiábrándításul pedig még annyit, hogy a Casablanca című, Humphrey Bogart főszereplésével bemutatott filmet az elejétől a végéig Hollywoodban forgatták.

Képek: