Ez egy olyan utazás lett, ami idénre nem lett betervezve. Február végén boxolt az idősebbik Klicskó fivér, Vitalij. Akkor hangzott el, hogy rá kétre, a testvére, Vlagyimir is ringbe lép. Ekkor határoztam el, hogy ki kéne menni a gálára. Több okból is:
1. éltre szóló élmény látni élőben egy ilyen nagy kaliberű boxgálát,
2. közeledik apa névnapja, így ez jó ajándék (ő is szereti a bunyót),
3. olvasni, hallani, hogy előbb-utóbb visszavonulnak. Főleg Vitalij tervezi év végén, így addig jó lenne megnézni.
4. apa még nem ült repülőn.
Mindezeket egybevetve szerveztem meg 1-2 napon belül az utat. Nem volt könnyű, hiszen egyszerre kellett belépőjegyet, repülőjegyet, és szállást is nézni. De úgy, hogy mindegyik jó árban legyen. Jegyet még lehetett ekkor kapni, azzal nem volt baj. Szerencsére a WizzAir repül Budapestről Dortmundba, ahonnan Düsseldorf - ahol a gála volt - mindössze 70 km (egy óra vonattal). Az akciónak köszönhetően a repülőjegy sem volt vészes. Azonban a szállás: mivel a düsseldorfi Esprit Arena 54.000 embert tud befogadni, így ekkor már a jobb, olcsóbb szállások zöme le volt már foglalva. Nagy nehezen tudtam egy viszonylag még tűrhető áron találni egy hotelt. Ha nem végszükség lett volna, tuti, hogy nem ide foglalok. De nem nagyon volt választási lehetőségem. A Hotel Schaum a központtól kb. 10 perc sétára fekszik. A neten a besorolása 3***-os, de én kb. 1-2-t adnék neki. Végülis a célnak megfelelt, hogy tudjunk hol aludni.
Dortmund repterére péntek kora du-n érkeztünk, majd innen vonattal mentünk át Düsseldorfba. Düsseldorf Észak-Rajna – Vesztfália szövetségi tartományban, a Ruhr iparvidék szívében alakult ki, s bár nem milliós nagyváros, mégis egy metropolisz jelentőségével bír. A Rajna-parti rakpart modern stílusú felhőkarcolói büszkén mutogatják a városka csillogó üzleti arcát. A város jelképének számító 240 méter magas TV tornyot már messziről ki lehet szúrni. A tetején étterem működik, mely 360 fokos panorámát biztosít.
 |
| TV torony |
A város védjegye a nem egészen 1 km hosszú Königsallee, vagyis a Kő, ahogyan a város rajongói becézik. Két oldalán bankok, méregdrága áruházak, elegáns divatszalonok és ékszerészek fényes üzletei sorakoznak. A városban áll ezen kívül az első német felhőkarcoló, a Wilhem-Marx-Haus is, melyet 1924-ben építettek.
Düsseldorf ezen felül híres a kiváló barna söreiről, azaz Alt-ról, melynek több fajtája is ismeretes. A 19. század közepén a német sörfőzők többsége áttért az új stílusú, úgynevezett alsó erjesztésű (lager) sörök főzésére, Düsseldorfban és környékén megtartották a hagyományt: errefelé mindmáig az alt – azaz az „öreg” – sörök népszerűek. Az igazi Hannen-t, vagy Schlosser Alt-ot helyben kell megkóstolni, mert nem szívlelik a szállítást, az üveget, és a dobozokat sem (nem is kapható boltokban). A felszolgálásuk egy Rajna-vidéki specialitásban történik: kétdecis poharakban.
Délelőtt egy állatvilági érdekességre bukkantunk: vadkacsák között egy fehér házikacsa is feltűnt, akit teljes egészében befogadtak. (Másik érdekesség az volt, amikor a vadlibák a villamos melletti parkban sétáltak).
Szombat este (2012. március 3.) mentünk az Esprit Arenaba, hogy élőben megtekintsük a Vlagyimir Klicskó - Jean-Marc Mormeck nehézsúlyú boxmeccset.
A főmeccs előtt 4 felvezetőmeccs volt a pehelysúlytól kezdve. Az 5. meccs már VB övért ment egy brit és egy orosz bunyós között, ami a 4. menetben K.O-val lett vége a brit részéről. Ezután következett a főmeccs. Ami ott volt, azt szavakban szinte lehetetlen leírni. Kb. 20-25 perces lézer- és fényshow volt, ami minden Klicskóról szólt. Németországban hatalmas sztároknak számítanak. Mikor 10 fele Vitalij megjelent egy interjút adni a német RTL csatornának, már akkor maj' felrobbant a stadion. Kb. 50.000 ember buzdította Vlagyimirt a ringben. A gálán a nézők között ott volt Jean-Paul Belmondo, Jen Reno, Claude Brasseur, valamint Sting is. Bár ő kicsit kakukktojás számomra, hogy miért a francia különítménynél volt :D Ezzel is igazolni szerették volna, hogy milyen fontos számukra, hogy Mormeck személyében meg lehetett volna az első francia nehézsúlyú világbajnok (a történések később nem ezt igazolták).
Maga a meccs sajnos nem volt valami nagy szám, mert Mormecket Klicskó a 4. menetben K.O.-val kiütötte; megszerezve ezzel az 50. K.O.-T.K.O-t, ezzel a WBO, az IBF és az IBO világbajnoki öveit, illetve a WBA szuper-világbajnoki övét is megtartotta.
A főmeccs előtt 4 felvezetőmeccs volt a pehelysúlytól kezdve. Az 5. meccs már VB övért ment egy brit és egy orosz bunyós között, ami a 4. menetben K.O-val lett vége a brit részéről. Ezután következett a főmeccs. Ami ott volt, azt szavakban szinte lehetetlen leírni. Kb. 20-25 perces lézer- és fényshow volt, ami minden Klicskóról szólt. Németországban hatalmas sztároknak számítanak. Mikor 10 fele Vitalij megjelent egy interjút adni a német RTL csatornának, már akkor maj' felrobbant a stadion. Kb. 50.000 ember buzdította Vlagyimirt a ringben. A gálán a nézők között ott volt Jean-Paul Belmondo, Jen Reno, Claude Brasseur, valamint Sting is. Bár ő kicsit kakukktojás számomra, hogy miért a francia különítménynél volt :D Ezzel is igazolni szerették volna, hogy milyen fontos számukra, hogy Mormeck személyében meg lehetett volna az első francia nehézsúlyú világbajnok (a történések később nem ezt igazolták).
 |
| Sting, Claude Brasseur, J-P Belmondo és Jean Reno (b-j) jó hangulatban várta Klicskóék meccsét. (forrás: nso.hu) |
 |
| Vitalij Klicskó |
a meccs, aki esetleg nem látta volna: (a saját videóm még készül, idővel az is felkerül majd).
Másnap délelőtt mentünk vissza Dortmundba. Itt már sikerült normális szállást találni. A belvárosa régi Hanza város épületeivel van tele.
Sajnos vasárnap lévén minden üzlet zárva volt, így csak egy dolgot tehettünk: söröztünk. azok nyitva voltak. Látnivalókban sem bővelkedik annyira a város, így egyik sörözőből a másikba ültünk be, tesztelve a finom német Alt söröket. Több helyit is ki tudtunk is próbálni.
Hétfőn már semmit sem tudtunk csinálni. A busz 20 perc alatt tette meg a város és a repülőtér közötti távolságot. A gép hamarabb érkezett Ferihegyre, mint a tervezett időpont volt, így elértük a korábbi IC-t, amivel már kora este Debrecenben voltunk.
Összességében egy felejthetetlen élményben volt részünk, melyért mindenképp megérte ennyit utazni.
Képek: